GYIMÓTHY GÉZA
GYIMÓTHY GÉZA
GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Elsősorban nyilván az ellenzéki képviselőkhöz szólok, bár e parlamenti vita eddigi másfél óráját nem az a hangulat jellemzi, hogy a kormánypárti és az ellenzéki képviselők meg tudnák győzni egymást.
A kormány, az igazságügy-miniszter és a kormánypárti képviselők is tettek kompromisszumos engedményeket az ellenzéki felvetésekre. Amikor a Kupolacsarnokba bemegyünk, a 27 méter magas kupolába - amely jóval magasabbnak látszik az elrendezése folytán -, látjuk az Árpád-házi királyokat, Anjou-királyokat, az erdélyi fejedelmeket, és megfér még a három osztrák császár is, akik, nem mindig vagyok biztos benne, hogy a magyar érdekeket képviselték, de mégis magyar királyok lettek. A legnagyobb fejedelmünknek, vezérlő fejedelmünknek, Rákóczinak csak egy kis dombormű jut oda, de megmutatjuk minden látogatónak.
A magyar nemzeti történelemhez hozzátartozik, hogy igenis a nyugati kereszténységhez csatlakoztunk. Én mint református pap gyereke, egyházmegyei főjegyző tudom, hogy a kereszténység, a felvétele után majd 500 évvel megreformálódott, és a reformáció is beleértendő, a keresztyénség is beleértendő a kereszténységbe. Érdekes módon nekem, keresztyénnek nem okozott sohasem gondot a keresztény.
Akkor, tisztelt ellenzéki képviselők, önöknek miért okoz ez olyan fájdalmat, fizikai, szellemi fájdalmat, hogy amikor ezer éve, és hogy most 1001 vagy 997... -, tény, hogy 2000. január 1-jére, a millennium évére tesszük a magyar államiság és a magyar kereszténység felvételének évfordulóját, amely lehetővé teszi, hogy most itt ülhetünk, e történelmi padsorok között, akkor miért akadályozzák meg azt, hogy ez a törvény konszenzussal megszülessen.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)
