DR. FENYVESSY ZOLTÁN
DR. FENYVESSY ZOLTÁN
DR. FENYVESSY ZOLTÁN, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Ciklusról ciklusra, és ezeken belül évről évre visszatérő téma és probléma a választójogi törvények változtatásának a szükségessége a parlamenti pártok részéről. Abban tehát egyetértés van e pártok között, hogy ezek a törvények nem igazán jók.
Több kísérlet volt ezeknek a változtatására, és a MIÉP képviselői is aktívan részt vettek e törvények átfogó módosítását célzó hatpárti tárgyalásokon, sok hónapon keresztül ebben az évben is, mert szerintünk is szükség lenne egy karcsúbb, a választási eredményeket pontosabban tükröző törvénycsomagnak még ebben a ciklusban történő elkészítésére, kidolgozására. Nem rajtunk múlott, hogy a kísérlet nem vezetett eredményre, és a választási törvények lényeges elemei nem változnak.
Ami pedig az előttünk fekvő konkrét előterjesztést illeti, a Magyar Igazság és Élet Pártjának képviselőcsoportja a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény, valamint az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részünkre küldött tervezetével kapcsolatban az alábbi álláspontot alakította ki.
A MIÉP frakciója tudomásul veszi, hogy az Alkotmánybíróság 24/1999.(VI. 30.) AB számú határozatában alkotmányellenesnek minősítette a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 130. § (2) bekezdését. Ennek megváltoztatása természetesen más jogszabályhelyek módosítását és pontosítását is igényli. A MIÉP-frakció alkalmasnak tartja a tervezetet az alkotmányellenesség állapotának megszüntetésére. Frakciónk véleménye szerint pártviták sem indokoltak ennek a törvényjavaslatnak a kérdésében, mint ahogy nem is nagyon voltak, mivel a javaslat csupán az országos népszavazás, a népi kezdeményezés és a helyi népszavazás intézményeit szabályozza, az Alkotmánybíróság felhívásának útmutatásai nyomán. A törvényjavaslat nem érinti az országgyűlési vagy az önkormányzati választások lényeges eljárási szabályait. Ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása esetén egyetlen parlamenten belüli vagy kívüli párt sem kerül sem előnyös, sem hátrányos helyzetbe az országgyűlési vagy az önkormányzati választások során.
Mit tartalmaz tehát ez a törvénytervezet? Eljárásjogi, aláírásgyűjtőív-hitelesítési, jogorvoslati körben bővíti és pontosítja ezt a két törvényt, a hivatkozott alkotmánybírósági határozat útmutatásának a szellemében. Rendelkezik arról, hogy országos népszavazásra kiírt kérdések hiteles megfogalmazását a Magyar Közlönyben közzé kell tenni, pontosítja a jogorvoslati eljárás módját és határidejét, szövegmódosításokat hajt végre az eljárási törvény 118. §-ának megváltoztatása következtében, azaz átvezet és helyenként átszámoz a többi jogszabályhelyen. Ugyanezek a szempontok irányadók az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény módosítása vonatkozásában, tehát az Alkotmánybíróság határozatának iránymutatásai szerint a szükségesnek ítélt korrekciókat ezen a jogszabályon belül is átvezeti.
A Magyar Köztársaság alkotmányának 71. § (3) bekezdése szerint az előterjeszteni szándékolt törvényjavaslat kétharmados törvény. A MIÉP képviselőcsoportja, mint jeleztem, elfogadja a tervezet módosításait, de csekély mértékű változtatást is ajánl az előterjesztő figyelmébe. Javaslatunk lényege a következő:
A tervezet szövege egy 41 napos moratóriumot javasol beiktatni az országos népszavazáshoz, országos népi kezdeményezéshez, helyi népszavazáshoz, helyi népi kezdeményezésekhez szükséges aláírásgyűjtések vonatkozásában. Arról van szó, hogy az országgyűlési képviselő-választás, valamint önkormányzati választások alkalmával a választások időpontját megelőző és követő 41 nap, azaz összesen 82 nap tartama alatt ne lehessen egyéb kérdésekben országos vagy helyi népszavazáshoz, kezdeményezéshez aláírásokat gyűjteni. Az elképzelést helyesnek tartjuk, mivel a választási kampány időtartama alatt csakugyan nem célszerű elvonni a szavazópolgárok figyelmét a választások tárgyán túlmutató kérdésekről. Ezt követően pedig mind az Országgyűlésnek, mind a helyi képviselő-testületnek fel kell állnia, és nem célszerű elvonni a képviselők figyelmét, aláírás-gyűjtési akciókba történő bekapcsolódással, kampánnyal, szervezéssel s a többi. A tervezet szerint ez alatt a 82 nap alatt az aláírásgyűjtés szünetel, majd az aláírásgyűjtő ív újbóli hitelesítését követően folytatódik ott, ahol abbamaradt. Az elv helyes, de szerintünk hiba van az időtartam számításában.
A választási eljárásról szóló törvény 4. § (1) bekezdése szerint a választást legkésőbb a szavazás napja előtt 72 nappal kell kitűzni. Eszerint a választópolgárnak a szavazást megelőző 58. napig meg kell kapnia az értesítőt a névjegyzékbe történő felvételről, valamint az ennek mellékletét képező ajánlószelvényt. A szavazás napját megelőző 60. napon közzé kell tenni a választói névjegyzéket. A törvény 43. § (3) bekezdése szerint a szavazás napját megelőző 23. napig lehet jelöltet állítani, tehát a jelölteket állító szervezeteknek eddig az időpontig össze kell gyűjteni az ajánlószelvényeket, ami a jelöltállítás előfeltétele.
Az előző pontban megjelölt törvényi határidőkre tekintettel, nem megállapítható az, hogy miért kétszer 41 napban lett megjelölve az aláírásgyűjtés szünetelésének a határideje, mivel ez a szám semmilyen logikus konstellációban nem jön ki.
(19.50)
Téves a törvénytervezet azon megállapítása, hogy a választási kampány 41 nap időtartamú. A választási eljárási törvény 14. § (1) bekezdése szerint ugyanis a szavazás napja előtt az 58. napon meg kell kapniuk a választópolgároknak az ajánlószelvényt. Ebből az következik, hogy a jelöltet állító szervezetek, amelyek javarészt politikai pártok, ezen a napon már gyűjthetik az ajánlószelvényeket. Véleményem szerint ez az időpont tekinthető a választási kampány jogi értelemben vett kezdő napjának.
A választási eljárási törvény szerint a választási kampány két részre oszlik. Az első rész a jelöltállítás szakasza, amely a szavazás napját megelőző 58. napon kezdődik el, és a szavazás napját megelőző 23. napig tart. Ez alatt az időtartam alatt a jelöltet állító szervezetek ajánlószelvényt gyűjtenek. Legkésőbb a 23. napon jelöltet állítanak, és ezt követően megkezdődik a kampány második része, amikor az elfogadott jelöltek mellett folytatódik a választási kampány.
Tehát megállapítható, hogy a jelenleg hatályos törvény 58 napban állapítja meg a választások kampányidőszakának tartamát. Erre tekintettel azt javaslom az előterjesztőnek, hogy ahol a tervezet 41 napban állapítja meg az aláírásgyűjtések szüneteltetését, azt mindenhol 58 napban szíveskedjen meghatározni. Ez a javaslatom értelemszerűen vonatkozik mind a két jogszabály-módosítással érintett törvényre. Az 58 napos határidő moratóriumát a szavazás napját követő időtartamra is javaslom. Ilyen jellegű módosító indítványt is előterjesztettem.
Összefoglalva tehát a MIÉP álláspontját, nagyon örültünk volna - több előttem szólóhoz hasonlóan -, ha a választójogi törvények jelentős módosítására is sor kerülhetne, nem csupán az alkotmányellenesség miatti módosításra. De ha már a pártoknak a szerintünk szükséges módosítások terén nem is sikerült előrelépniük, azt természetesen támogatjuk, hogy legalább alkotmányellenes elemek ne maradjanak a törvényben. Tehát támogatni fogjuk az előterjesztést.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)
