DR. POKOL BÉLA
DR. POKOL BÉLA
DR. POKOL BÉLA, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy gondolom, hogy az a törvényjavaslat, ami előttünk fekszik, alapvetően technikai, pontosító jellegű, ennek ellenére garanciális jelentőségű. De nyilvánvalóan azok a politikai ellentétek vagy politikai diszkussziók, viták, amelyek a választási rendszerről általában vagy bármely lényeges politikai kérdésről felmerülnek, azt hiszem, már az eddigi felszólalásokból is, az eddigi vezérszónoki hozzászólásokból is látszik, hogy itt nem merülnek fel.
Én hadd jelezzem tehát, úgy, ahogy többen jelezték, Wiener képviselőtársam is előttem, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatnak a nagyobbik része lényegében az Alkotmánybíróság döntéséből ered, annak a teljesítésére irányul, és a választási eljárásban a népszavazás kezdeményezésének és a referendumokban az aláírásgyűjtésnek a pontosításáról szól.
A Független Kisgazdapárt alapvetően egyetért ezekkel a módosításokkal, tehát mi is úgy látjuk, hogy a háromnapos határidő az, ami a választási eljárásban az aláírásgyűjtésnél a jogorvoslati jogra fennállt. Ez valóban kevésnek tűnik, és a most megadott hosszabb határidők, a 8 nap, illetve 15 nap - attól függően, hogy az Országos Választási Bizottság aláírásgyűjtőív-hitelesítéséről van-e szó, ez 15 nap, vagy amennyiben az Országgyűlésnek a népszavazást elrendelő vagy azt megtagadó határozatáról van szó, akkor 8 nap -, ezek a hosszabb határidők mindenképpen indokoltak egy ilyen bonyolult procedúra, mint az aláírásgyűjtés után a döntésre és a jogorvoslati jog igénybevételére. Ugyanúgy támogatásról tudjuk biztosítani azt is, hogy meg kell teremteni ennek a nyilvánosságát, tehát a Magyar Közlönyben való megjelenés mindenképpen garanciális jellegű.
Arról, amiről én tulajdonképpen azt hiszem, hogy nagy vita bontakozott ki az alkotmányügyi bizottságban - végül is ma még itt nem volt vita, de azért ellentétes álláspont jelentkezett Wiener képviselő úr és Salamon László között -, tudniillik az igazi vita az volt az alkotmányügyi bizottságban, ami túllép az Alkotmánybíróság döntésén, és bekerült ebbe a törvényjavaslatba: az aláírásgyűjtés leállítása a választás napja előtt 41 nappal, illetve utána 41 nappal. Ugyan ez konzekvenssé teszi azt a már hatályos szabályt, amely magát a népszavazást tiltja meg a választás napja előtt és után ugyanerre az időre, lényegében az a rendelkezés, ami ide bekerült - és ez valóban nem következett volna az alkotmánybírósági döntésből -, ez lényegében magát az aláírásgyűjtést is leállítja. Ez az, ami valóban nem egyszerűen technikai jellegű, hanem tulajdonképpen a különböző politikai pártoknak a politikai értékeit, a demokrácia formáihoz való viszonyát is érinti, ez tehát valóban megérdemel itt egy vitát.
Nos tehát, ez a törvényjavaslat úgy szabályozna, hogy a közvetlen demokráciának a formáját, annak az egyik oldalát, aspektusát, az aláírásgyűjtést is leállítaná a választási kampány idejére, és akkor az merül fel, hogy ez mennyire helyes.
Először is, ha nem csak egy elvi jellegű választ akarok adni, hanem megnézem, mely pártok azok, amelyek tulajdonképpen egyetértenének ezzel a szabályozással, úgy lehet mondani, hogy a pártérdekeik szempontjából, hogy álljon le az aláírásgyűjtés a választás idejére, és mely pártok azok, amelyek ebben inkább érdekeltek, én azt hiszem, hogy lehet ilyen alapot találni ennek a megválaszolására. Tehát mondom, nem elvi alapon, de tudjuk, hogy a politikában, a pártok állásfoglalásaiban nagyon fontos, hogy milyen érdekeiket érinti, sérti vagy éppen előnyben részesíti egy ilyen döntés. Nos tehát, én úgy gondolom, hogy az a párt, amelyik nagy aktivistakörrel rendelkezik, tulajdonképpen eleve hajlik arra, hogy azokat a formákat fölkarolja, amelyek erősebben elviszik a bázis felé, tehát a bázist jobban megmozgatják. Tehát a nagy tagsággal rendelkező, vagy ha nem is nagy tagsággal, de különböző csatlakozó egyesületekkel, egyházi vagy bármely más egyesülettel rendelkező, világi egyesülettel rendelkező pártnak, amely támogatja a kopogtatócédulák gyűjtését, aláírások gyűjtését, bármit, ami a bázishoz több ezer embert kíván, hogy érintkezzen vele, annak lényegében, én azt hiszem, ellene kell lennie ennek az előírásnak. Tudniillik ha a választás alatt egy új, közvetlen demokratikus formával, új bázist megmozgató formával tud rendelkezni, akkor a sok-sok aktivistájával, támogatójával a választást is tudja segíteni.
Ezzel szemben azok a pártok, amelyek kevésbé az aktivistákra vagy a szélesebb bázisra, hanem sokkal inkább talán a médiákra vagy a közvetettebb politikai gyűlésekre teszik a hangsúlyt, én úgy gondolom, hogy azok számára a bázisnak ez az előtérbe hozása, amit a népszavazás, az aláírásgyűjtés kapcsán be lehet vonni a választási folyamatba is, a választási kampány megvívásába, azok ellene lesznek.
Tehát én úgy gondolom, hogy ezek a szempontok is fontosak. Én nem akarom azt mondani, illetve azért hadd jelezzem, hogy azt hiszem, például a Szocialista Párt számára problémát jelent az, hogy a népszavazási kezdeményezést, az aláírásgyűjtést is le kell állítani erre a bizonyos időszakra. Én azt hiszem, az előbbi szempont, amit mondtam, tehát hogy nagyobb aktivista hátsó forrásokkal rendelkezik, ez talán abba az irányba kell hogy vigye, hogy ezt támogassa.
Ennek ellenére, ha elvi síkon akarok ebben a dologban dönteni, akkor itt két dolgot szeretnék különvenni. Én azt hiszem, hogy a demokrácia formája szempontjából tulajdonképpen az, hogy a választási kampányba bevonjam a népszavazás-kezdeményezést, tehát egy sor népszavazás-kezdeményezéssel körbebástyázzam, és úgy lehet mondani, hogy nagyobb bázissal való érintkezéssel oldjam meg a választást, a demokrácia eszménye szempontjából nem jelent problémát, sőt - ugyan itt lehet, hogy vitatkozni fogok Salamon Lászlóval, tudniillik ő az Alkotmánybíróságot idézte. Az Alkotmánybíróság úgy döntött, hogy a demokrácia általános formája a képviseleti demokrácia. Amikor ellenben a közvetlen demokráciát használják, akkor kivételesen az a súlyosabb. Azt hiszem, hogy ez egy döntése volt az Alkotmánybíróságnak. Én, mint ahogy nagyon sokan, vitatnám a demokrácia két formájának az ilyenfajta elrendezését. De én azt hiszem, hogy a demokrácia szempontjából a közvetlen demokrácia mindenképpen súlyosabb, nem csak a kivételes esetekben.
De ha ebből indulok ki, akkor ebből a szempontból én nem tudom opponálni azt az előttem felvetett javaslatot, hogy meg kéne változtatni az előttünk fekvő törvényjavaslatnak azt a szabályát, amely most megtiltaná 80 napra. Ez az egyik.
Azonban hadd jelezzem rögtön a másik oldalról, hogy ha ellenben a kampányfinanszírozás oldaláról nézem meg a dolgot, itt már tulajdonképpen úgy lehet mondani, hogy nagyon is szükséges ez a szabályozás. Tudniillik arról van szó, hogy ha megindul a választási kampány - és tudjuk nagyon jól, hogy most van egy plafon a finanszírozásban, 386 millióban állapodtunk meg, a Független Kisgazdapárt szerette volna 176-ra levinni, tehát csak az egyéni képviselők után egy-egy milliót megadni, de most 386 millió; tudjuk nagyon jól, hogy van, amikor bizonyos gazdagabb pártok túl tudják ezt lépni, ez az elmúlt ciklusokban is megmutatkozott -, fontos az, hogy amennyiben mehet a népszavazás kezdeményezése és az aláírásgyűjtés, tehát ennek egy önálló kampánya is lehetséges, amennyiben nem tiltanánk meg, akkor amennyiben egy párt eléri a plafont, akkor lényegében úgy lehet mondani, hogy több különböző népszavazás-kezdeményezés indításával és a finanszírozás erre fordításával korlátlanul tudná növelni a finanszírozást, tudniillik akár 2-3 milliárdot is fel lehet használni. Sok-sok PR-szempontból jó népszavazás-kezdeményezéssel vagy gyűjtéssel és az erre való finanszírozással a korlátot lényegében át lehetne lépni.
(19.30)
Tudom nagyon jól, hogy eddig nem volt tilos, ennek ellenére nem éltek ezzel, de azt hiszem, hogy az a kampányfinanszírozás, ami nálunk van, és az a laza, lényegében ellenőrizetlen... -, tudjuk nagyon jól, talán abba az irányba viszi, hogy ez jelenleg nincs kihasználva.
De amennyiben, például úgy, mint a franciáknál vagy a többi nyugati országban, a kampányfinanszírozást egyre keményebben szankcionálják, és bízom benne, hogy mi is ebbe az irányba megyünk el egy sor szempontból, a korrupciótól kezdve mindenben - valahol itt rejlik. Ezért ha a kampányfinanszírozásnál például alacsonyabban húznánk meg a határt - ahogy jeleztem már: a Független Kisgazdapárt frakciója 386 millió helyett 176 millióban szerette volna meghúzni már korábban is -, akkor ezek a szűkebb korlátok és ezek megtartása, valóban komoly ellenőrzése... - például Franciaországban elveszíti a mandátumát az a képviselő, aki túllépte a plafont.
Ha tehát nálunk ilyenek lennének - hallom, hogy a Szocialista Párt be szeretne nyújtani egy finanszírozásra vonatkozó komoly reformot, vagy Bauer képviselő úr is jelzett egy hasonlót, például az alapítványi támogatások megszüntetését és a többi -, ha ebben az irányba megyünk el, ezt mindenképpen támogatnám.
Akkor fölmerül, hogy ha valóban nyitva hagynánk ezt a kaput - ahogy Wiener képviselő úr jelezte, hogy jobb lenne, ha megmaradna ez a lehetőség, és erre módosítást nyújtanak be -, akkor ellenben elképzelhető, ha ez nem is merült fel az előbbi okoknál fogva, de elképzelhető, hogy tulajdonképpen egy olyan kibúvási lehetőséget adna, amely a pártok közötti viszonyt nagymértékben zavarná, tudniillik egy szegény párt érdekelt abban, hogy lényegében alacsony legyen a plafon, és ne a pénzre tekintettel, a pénz segítségével nyerjenek választást.
Nagyon röviden, tehát nyilván ez az egyetlen politikai vitapont ebben az egész kérdésben, úgyhogy támogatjuk a javaslatot, és a szavazatunkkal támogatjuk az elfogadását.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)
