DR. WIENER GYÖRGY
DR. WIENER GYÖRGY
DR. WIENER GYÖRGY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Salamon László képviselőtársam vezérszónoklatában, illetőleg Kontrát Károly belügyminisztériumi politikai államtitkár úr expozéjában már jelezte: a most benyújtott törvényjavaslat hátterében egy alkotmánybírósági határozat áll, amely az 1997. évi C. törvény 130. §-ának (2) bekezdését alkotmányellenesség miatt megsemmisítette; emellett jelezte, hogy a 130. § (1) bekezdése - noha önmagában nem alkotmányellenes - nem rendezi megfelelően a kifogás benyújtásának módját. Ezek az alkotmánybírósági rendelkezések egyértelművé tették a törvényalkotó kötelességét, hogy a megszabott határidőn belül, 2000. március 31-éig új törvény szülessen a megsemmisített rendelkezés pótlására, illetőleg a hiányos rendelkezés kiegészítésére.
Mivel itt egy alkotmánybírósági határozaton alapuló törvényjavaslattal állunk szemben, a szocialista frakció álláspontja is az, hogy általánosságban támogatja ezt a törvényjavaslatot, szükségesnek tartja, hogy az Országgyűlés a megjelölt határidőn belül új törvényt alkosson, s ezáltal módosítsa az 1997. évi C. törvényt, amely a választási eljárásról szól.
Ugyanakkor fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság döntésének hátterében egy fontos elvi kérdés húzódott meg, mégpedig az: lehetséges-e egy egységes eljárási törvénnyel szabályozni a választások, illetőleg a népszavazások lebonyolításának a rendjét.
A kifogásolt rendelkezések alapvető hiányosságát az Alkotmánybíróság abban látta, hogy a választási eljárás logikáját alkalmazta 1997-ben az Országgyűlés a népszavazások esetében is, olyankor is, amikor más megoldás lett volna célszerű. Hogy ebben az esetben egy valóban komoly elvi kérdés merült fel, amelynek különféle megoldásai elképzelhetőek, az kitűnik abból, hogy Tersztyánszky Ödön alkotmánybíró különvéleményt fogalmazott meg, amelyben a választási eljárási törvény 130. §-ának (2) bekezdését végül is, különféle megfontolások alapján, alkotmányosnak minősítette. Az előterjesztett törvényjavaslat tehát elsődlegesen a 130. § (1) és (2) bekezdésének megváltoztatására irányul, s néhány rendelkezés ezekhez kötődik.
Teljes mértékben egyetértünk azzal, hogy a törvényjavaslat pontosan szabályozza a kifogás beadásának kezdő időpontját, illetőleg hogy nagyobb időtartamot biztosítson a kifogás előterjesztésére. Azzal is egyet lehet érteni, hogy a törvényjavaslat szerint ne közvetlenül az Alkotmánybírósághoz, hanem - a jogorvoslati rend általános normáinak megfelelően - a döntést hozó szervhez terjesszék be a kifogást, amely azt továbbítja a kifogást elbíráló szervezethez, esetünkben az Alkotmánybírósághoz. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy a 130. § (2) bekezdése helyébe lépő új rendelkezés nem pontosan ezt a logikát követi, mert nem az Országgyűlés elnökéhez kell beterjeszteni a kifogást az Országgyűlés határozatával szemben, hanem az Országos Választási Bizottság elnökéhez.
Kétségtelen, hogy ez eltér az eljárásjogokban alkalmazott megoldásoktól. Megfontolandónak javaslom ezért - noha a kérdés nem tartalmi, hanem csupán formai, alaki -, hogy mégis az Országgyűlés elnökén keresztül érkezzen el a kifogás az Alkotmánybírósághoz, tudniillik az alkotmánybírósági döntés azért tartotta szükségesnek azt, hogy az eljárásjogokban megszabott rend érvényesüljön, hogy a döntéshozó szerv is értesüljön a kifogás beterjesztéséről. Zárójelben megjegyzem: természetesen jól tudom, hogy ilyenkor az Országos Választási Bizottság elnöke nyilvánvalóan azonnal tájékoztatást ad az Országgyűlés elnökének, tehát a javasolt megoldás a gyakorlatban végül is nem okoz nehézséget.
Ugyanakkor arra is fel kell hívnom a figyelmet, hogy egyes jogi megoldások nem tökéletesen pontosak a törvényjavaslatban. Két ilyet említenék meg. Az egyik a népszavazási törvényt érinti, mégpedig a törvényjavaslat 12. §-ára gondolok, amely az 1998. évi III. törvény 15. §-ának a helyébe lép. E 12. § szerint: "A népszavazás időpontját a köztársasági elnök, a népszavazás elrendeléséről szóló határozat közzétételét jogorvoslat esetén az annak elbírálását követő 15 napon belül tűzi ki." Ez a szabályozás nem pontos, és ez egyértelműen kitűnik a 12. §-hoz fűzött indoklás utolsó mondatából is, amely szerint: "A 15 napos határidőn belül is csak akkor tűzheti ki a köztársasági elnök a népszavazást, ha a 8 napos jogorvoslati határidő eredménytelenül eltelt." Mivel egy törvény indoklása nem minősül jogforrásnak, a 12. § tervezett szövege pedig az indoklás szerint sem teljesen pontos, ezért módosító indítványt fogunk beterjeszteni, amelyben az indoklás szövegét a törvény szövegébe emelnénk át, s ezáltal teljesen egyértelmű, pontos rendezését adnánk ennek a helyzetnek.
A másik pontatlan megfogalmazás a helyi népszavazásokkal kapcsolatos, mégpedig a 7. § (2) bekezdése, pontosabban a 146. § (2) bekezdése - amelyet ez a 7. § épít majd be az 1997. évi C. törvénybe - tartalmazza ezt a nem pontos megállapítást; ez ugyanis lehetővé teszi, hogy a képviselő-testület, illetőleg a közgyűlés népszavazás elrendelésével kapcsolatos döntése ellen 8 napon belül a helyi bírósághoz, illetőleg a megyei bírósághoz lehessen kifogást benyújtani. A probléma ott van, hogy jogkérdés nyilvánvalóan csak akkor merül fel, ha az 1990. évi LXV. törvény alapján kötelezően elrendelhető népszavazásról van szó - amennyiben nem ez a helyzet, akkor a bíróságnak valójában egy politikai kérdésben kellene állást foglalnia, amire a bíróság mint intézmény nem alkalmas. Ezért azt javaslom, hogy ebben az esetben is történjen módosítás - ilyen módosító indítványt be is fogunk terjeszteni -, hogy csak akkor lehessen bírósághoz fordulni, ha kötelezően elrendelendő helyi népszavazásról van szó.
Végezetül én is kitérnék arra a kérdésre, amelyet Salamon László képviselőtársam már érintett, mégpedig arra, hogy az országos választásokat, illetőleg az önkormányzati választásokat megelőző és követő 41 napon belül lehessen-e vagy ne aláírásokat gyűjteni. A törvényjavaslatnak ez az eleme semmilyen kapcsolatban nem áll az Alkotmánybíróság határozatával. Kétségtelen, hogy tartalmaz megfontolandó elemeket mindaz, amit az államtitkár úr, illetőleg Salamon László képviselőtársam mondott, azonban azt is figyelembe kell vennünk, hogy ma Magyarországon nem az az alapvető probléma, hogy túlzottan nagy lenne a társadalmi aktivitás, gyakori lenne népszavazás vagy népi kezdeményezés kezdeményezése, hanem mindig az okoz gondot, hogy elegendő-e a részvétel akár a választásokon is, hogy megfelelő-e a részvételi arány egy esetleges népszavazás esetében.
(19.20)
Mivel ez a megoldás azt kívánja kizárni, hogy egy konkrét kérdés ne mozgósítsa az állampolgárokat egy országgyűlési, illetőleg egy helyi önkormányzati általános választás előtt, nem biztos, hogy ez a helyes megoldás a jelenlegi szituációban, inkább arra kellene törekedni, hogy nagyobb legyen a részvételi arány, ezért megfontolandónak tartom azt, hogy ezek a szabályok a törvényjavaslatban ne szerepeljenek. Hogy e tárgykörben benyújtunk-e módosító indítványt vagy sem, azt még a Szocialista Párt megfontolja.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
