KOVÁCS TIBOR
KOVÁCS TIBOR
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Az ajánlás 11. és 12. pontjában szereplő módosító indítványainkhoz szeretnék néhány kiegészítést fűzni. Bauer képviselő úr az előbb azt fejtegette, hogy a benyújtott törvényjavaslatból csak részben derül ki, hogy valójában mi a kormány szándéka. Én meg tovább fokoznám a dolgot, mert azt mondanám, hogy még részben sem derül ki, hogy mi valójában a kormány szándéka; már csak azért sem, mert tudjuk, hogy a költségvetési törvény kapcsán meg van nyitva ez a privatizációs törvény, és ott olyan lehetőséget kíván például a kormány adni az ÁPV Rt.-nek, hogy a tőzsdén kereskedjen bizonyos állami részvényekkel.
Összességében az mondható - és abból az ellentmondásból is, amire Bauer képviselő úr is felhívta a figyelmet, az derül ki -, hogy igazából nem derül ki a javaslatból, hogy mi a kormány valódi szándéka. A törvényjavaslat 8. §-ában az előterjesztő arra tesz javaslatot, hogy a tartós állami tulajdoni részesedés a Mol Rt.-ben csökkenjen 25 százalék alá, pontosabban, egy darab szavazatelsőbbségi részvény nagyságrendig. Azzal az alapelvvel, amit Bauer képviselő úr is megfogalmazott, alapvetően egyetértünk, természetesen azzal a feltétellel, hogy számunkra nem mindegy, hogy a privatizációból befolyó bevételeket milyen célra kívánja fordítani a kormányzat.
A javaslatból az tűnik ki, hogy az ÁPV Rt. meg kíván szabadulni egy rendkívül jelentős állami vagyontömegtől. Ha a mostani árfolyamokkal számítjuk ezt ki, ez körülbelül 130-150 milliárd forint a Mol Rt. esetében, rendkívül jelentős tételről van szó. Elmondtam már, és többen is hangsúlyoztuk az általános vitában, hogy jó lenne tudnunk, és jó lenne, ha lenne valamiféle garancia arra nézve, hogy ha valójában értékesítésre kerül sor, akkor a befolyó bevételeket az ÁPV Rt. vagy a kormány valójában mire kívánja fordítani.
(20.10)
A bizottsági vitákban a kormány képviselői ezzel ellentétben azt fogalmazták meg, hogy nem, nem, itt nem arról van szó, hogy a kormány el akarná ezeket a részvényeket idegeníteni, hanem arról van szó, hogy a Mol Rt.-nek van egy fejlesztési stratégiája, és ennek az elősegítése, előmozdítása érdekében van szükség arra, hogy ezt a törvényt módosítsuk és a tartós állami tulajdon 25 százalék alá is csökkenthető legyen. Természetesen a privatizációnak magának ezeregyféle variációja lehetséges. Én is el tudok itt képzelni számtalan olyan megoldást, amelynek keretében valóban nincs szükség arra, hogy a részvényeket elidegenítsék ahhoz, hogy az állami tulajdoni részesedés csökkenjen. Ettől függetlenül úgy gondolom, nem hagyható figyelmen kívül az a lehetőség sem, hogy ezeket a részvényeket az ÁPV Rt. mégiscsak valamikor értékesíteni fogja.
Ha valóban őszinte a szándéka a kormánynak, illetve az ÁPV Rt.-nek a tekintetben, hogy az elidegenítés nem fog bekövetkezni, akkor erre vonatkozóan kellett volna valamiféle garanciát ebbe a törvényjavaslatba beépíteni. Mert ilyenkor mindig az a gyanú merül föl, hogy most a felhatalmazást - ezzel a jó szándékkal, úgymond, elfogadván a kormány érvelését, hogy itt nem arról van szó, hogy végkiárusítás történne - elfogadja a parlament, eltelik néhány hónap, és valamilyen ok miatt az a fejlesztési stratégia, amit a Mol Rt. kitalált, nem valósítható meg, esetleg a költségvetés bevételi oldala sem úgy alakul, ahogyan azt a kormány eredetileg elképzelte, nagy a veszélye annak, hogy ez az értékesítés mégiscsak bekövetkezik, és ráadásul az így befolyó forrásokat nem azon célokra, amit mi is jónak tartanánk, tehát vagy államadósság-csökkentésre, vagy fejlesztési célokra, hanem a költségvetési lyukak betömésére használná a kormány.
Tehát ezért született ez a 11. számú módosító indítvány, mert nincsen semmiféle garancia sem a költségvetésben, sem ebben a privatizációs törvényben arra nézve, hogy valójában és őszintén mi a szándéka a kormánynak ezzel a csomaggal. (Dr. Bogár Lászlóhoz intézi szavait:) Elég furcsán nézett rám az államtitkár úr, de úgy gondolom, mint ahogy az előző ciklusban a parlament a költségvetési törvénybe beépítette azokat a garanciákat, hogy a privatizációs bevételeket mire lehet fordítani, ezt most is meg lehetett volna tenni, és akkor nem merülne fel ilyen gyanú az ellenzéki képviselők oldaláról.
A második pont, amihez szintén szeretnék szólni, a 12. pont, amely szerint az egyes sportlétesítmények vagyonkezelői joga a közalapítványtól átkerülne a Ifjúsági és Sportminisztériumhoz. Ennek semmiféle racionális indokát a magunk részéről nem látjuk. Nem is illik bele igazán abba a koncepcióba, amelyet korábban a kormány saját magára nézve is megfogalmazott. Nem is értjük, hogy gyakorlatilag hogyan és milyen okból került bele ebbe a törvényjavaslatba, ezért nyújtottuk be képviselőtársunkkal ezt a módosító indítványt, amelyet kérünk, hogy a kormánypárti képviselők is támogassanak.
Köszönöm szépen.
