DR. BOGÁR LÁSZLÓ
DR. BOGÁR LÁSZLÓ
DR. BOGÁR LÁSZLÓ, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ahogyan azt a múlt héten is elmondtam, őszintén tiszteletben tartom az ön ügybuzgóságát a Televízió ügyével kapcsolatban. Én azt gondolom, hogy ez nagyon helyes, ön a dolgát teszi, hiszen most már harmadszor vagy negyedszer érdeklődik ebben a kérdésben.
Való igaz, a Televízió helyzetével kapcsolatban, bár ön jelezte, hogy nem venné szívesen, ha én hasonló módon válaszolnék, mint ahogy eddig tettem, mégis kénytelen vagyok azon a módon válaszolni, hiszen a helyzet gyakorlatilag egy hét alatt sajnos - mert bizony ez a helyzet olyan természetű, egy hét alatt - aligha változott. (Horn Gábor közbeszól.) A tény pedig valóban az - és ezt ön is nagyon jól tudja -, hogy az a helyzet, amely a Magyar Televíziónál kialakult, tényleg hosszú évek során jött létre. Azok a hatalmas veszteségek, amelyekre most valóban gyorsan kellene mindenki számára elfogadható megoldást találni, nagyon hosszú idő alatt jöttek létre, elsősorban egyébként éppen az önök kormányzása alatt.
Amit ön elmondott, abból gyakorlatilag egy csapdahelyzet látszik kialakulni, hiszen ön most folyamatosan vád alá helyezi a kormányt, általában azzal kapcsolatban, hogy ha beavatkozik ezekbe a folyamatokba, akkor valójában illetéktelenül teszi ezt. Ha viszont nem avatkozna be a kormány, akkor természetesen azt tenné szóvá - és részben teszi is rejtett módon ezekben a kritikákban -, hiszen bármit is tesz a kormány, bármilyen jószándékúan és bármilyen felelősségtől vezéreltetve, ön azt természetesen mindig kifogásolhatónak tartja.
(14.50)
Kifogás tárgyává teszi például a kuratórium helyzetét is, holott ön nálamnál sokkal jobban tudja, hogy a kuratórium helyzetének kialakulása az ellenzéki pártok együttműködés-képtelenségének következménye. (Moraj az SZDSZ és az MSZP soraiban. - Horn Gábor: Hazugság! - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van! - Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Szégyen!)
Szóvá teszi ön, most már többedszerre, hogyan lehetséges az, hogy ilyen hatalmas összegeket, tehát 2,5 milliárd forintot fordítanak a valóban közel ezer ember, 930 fő végkielégítésére, akik távoznak a Magyar Televíziótól - holott ezekben a folyamatokban a kormány gyakorlatilag nem tesz egyebet, mint betartja a törvényes rendet. El tudom képzelni, hogy mit mondana ön, ha a kormány nem így cselekedne! Tehát vegye ön észre: olyan csapdahelyzetbe próbálja a kormányt belehajszolni, amelynek bármelyik megoldását is választja a kormány, ön azt természetesen minden esetben kritizálhatónak tartja!
Természetesen igen-igen hatalmas pénztömeg szükséges ahhoz, hogy a Televízió helyzete konszolidálódjon, de ezen most már - éppen azért, mert kényszerpályán vannak ezek a folyamatok, az elmúlt évben kialakult tendenciák kényszerpályáján - rövid idő alatt aligha lehet változtatni. S ha a kormány meg kívánja tartani a törvényeket, akkor csak így járhat el, és ez bizony igen hatalmas kiadásokkal jár.
Ami a székházügyet illeti, ön gyakorlatilag már kész tényként jelzi azt, ami kétségtelenül egy sajtóértesülés, nevezetesen hogy a Bank Austria kívánja megvásárolni a Szabadság téri ingatlant; s ott valóban elhangzott egy szám is az ingatlan lehetséges eladási áráról. De azért azt jelezni szeretném, hogy ez természetesen egy sajtóértesülés, ebben a kérdésben nem született semmiféle döntés. Az igaz, hogy ezen a héten reményeink szerint valamivel közelebb jutunk a kérdés rendezéséhez: csütörtökön az ÁPV Rt. igazgatósága a TV vezetőinek bevonásával megtárgyalja ezt a bizonyos előterjesztést, és feltételezhetőleg közelebb kerülünk ahhoz a rendezett helyzethez, ahol - és ezt ön is nagyon jól tudja - a TV hatalmas adósságállományát azoknak az ingatlanoknak az értékesítéséből próbáljuk fedezni, amelyeket gyakorlatilag a Televízió eddig sem rendeltetésszerűen használt, pontosabban amely ingatlanok sok mindenre alkalmasak, csak arra nem, hogy abban Televízió működjék.
Tehát gyakorlatilag azokra a kérdésekre vonatkozóan, amelyeket ön az elmúlt hetek során is feltett, kénytelen vagyok ugyanazt válaszolni, mert a helyzet ugyanazokból a történelmi premisszákból indul ki. Ennek következtében bármilyen módon is próbálja ön azt sugallni, hogy van ennek a nagyon súlyos problémának egészen más és sikeresebb kezelési módja, mint amit a kormány tesz, ez nem felel meg az igazságnak.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
