DR. MARTONYI JÁNOS
DR. MARTONYI JÁNOS
DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A miniszterelnök úr távollétében szeretném a tisztelt Országgyűlést a rendelkezésre álló időkereten belül röviden tájékoztatni a december 10-ei és 11-ei Európai Tanács következtetéseiről, eredményeiről.
Valójában ezek az eredmények már ismertek, hiszen mind az írott, mind pedig az elektronikus média ezeket széles körben ismertette és elemezte, én ezért most döntően arról szeretnék beszélni, hogy számunkra mit jelent Helsinki, elsősorban további felkészülésünk és a tárgyalási folyamat további menete szempontjából.
Szó esett arról, hogy ez az Európai Tanács történelmi jelentőségű ülése volt, hogy ez Európa újraegyesítésének nagyon fontos állomása. Ez mind igaz. A már eddig is sokat idézett elnökségi következtetések 5. pontja pedig lényegében megfelel a magyar kormány várakozásainak. Kimondja azt, hogy az Unió egyértelmű, határozott politikai elkötelezettséget vállal annak érdekében, hogy minden erőfeszítést megtesz az intézményi reformokról szóló kormányközi konferencia 2000 decemberéig történő befejezésére. Ezt követően pedig az Uniónak abban a helyzetben kell lennie, hogy 2002 végétől befogadja az új tagállamokat, feltéve, hogy ezek bebizonyítják a kötelezettségek betartására vonatkozó képességüket, és a tárgyalási folyamat sikeresen befejeződik.
Az, hogy a szöveg a "befogadás" szót alkalmazza, ma már egyértelmű, ezen tudniillik volt némi vita; időközben megkaptuk a német, francia és egyéb nyelvű szövegeket is, ezek egyértelműen felvételről, befogadásról beszélnek, úgyhogy a "befogadás" szó nyilvánvalóan tagságot jelent. Ezt azért mondom, mert a konferencia után is felmerültek bizonyos véleményeltérések, a sajtóban is részletesen elemezték ezt a kérdést. Mi úgy hisszük, hogy a ratifikációs eljárások egymás közti viszonyát, időbeli viszonyát nem kell most elemeznünk. Való igaz az, hogy ha csak akkor kezdenék el a csatlakozási jegyzőkönyvek ratifikációs folyamatát, amikor az intézményi reformok ratifikációja már befejeződött, akkor a 2003-as időpont nem lenne tartható, de a szöveg, tisztelt Országgyűlés, nem ezt mondja, nem így szól, és mi jelenleg abból indulunk ki, amit a szöveg tartalmaz.
Mindebből az következik, hogy felkészülésünk folyik tovább. Eddig is mind a közigazgatás, mind a gazdasági élet szereplői, mind pedig az egész ország részéről nagyon nagy erőfeszítések történtek. Mi azt kérjük, és az a szilárd elhatározásunk egyben, hogy ezeket az erőfeszítéseket folytassuk, és folytatjuk, hogy most, amikor mozgásban vagyunk, akkor nem hagyjuk magunkat a lendületből kizökkenteni, nem fogjuk a felkészülési folyamatot lassítani. A 2002. január 1-jei dátumhoz képest van egy szerény tartalékunk. Tekintettel a folyamat rendkívül összetett és nehéz voltára, én azt hiszem, hogy ezt a tartalékot ésszerűen fel fogjuk tudni használni. A vállalásainkat teljesítjük, különös tekintettel arra, hogy Magyarország egyik leglényegesebb előnye eddig éppen az elkötelezettsége, az elhatározottsága, ha úgy tetszik, az elszántsága volt.
Magyarország jól áll, továbbra is jól fog állni a tárgyalások alakulása szempontjából is, a tárgyalások előrehaladása területén is, ami egyébként a lehető legszorosabban összefügg magával a felkészüléssel. Most már van egy általános képünk a tárgyalásokról is, valamennyi tárgyalási álláspontot beterjesztettük, most már várjuk a másik fél álláspontjait, különösen azokban a fejezetekben, amelyekben esetleg az ő részéről merülnek majd fel átmeneti eltérések iránti igények.
Mi mindenre fel vagyunk készülve, és én tisztelettel azt kérném még egyszer a közigazgatástól, a gazdaságtól, az egész országtól, valamennyi politikai párttól, hogy továbbra is támogassa ezt a folyamatot, ne lassítsuk az erőfeszítéseinket, vigyük azokat véghez.
Köszönöm szépen. (Taps.)
