HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER, szociális és családügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselő Úr! Szavai felelősségtől átitatott szavak voltak (Dr. Pető Iván tapsol.), és arra hivatkozott, hogy a polgári lét nem az éhezők hátán kell hogy kiépüljön. Azt hiszem, ezzel mindnyájan egyetértünk.
Felelősségünk az egész nemzet sorsáért kötelez el minket, benne elsősorban a legszegényebbekért, és amikor meghalljuk a Tiborcok panaszát, akkor egyúttal a nemzetet egységként kezelve, felelős gondolkodásként, egy egységes szociálpolitika részeként kell hogy megnyilvánuljunk.
A kérdés számomra az, hogy milyen helyzetet örököltünk, mi most a helyzet, és hogyan kezeljük ezt a helyzetet. A helyzet aggasztó, de nem reménytelen. Aggasztó, mert súlyos az örökség, de nem reménytelen, mert meg fogjuk oldani ezt a helyzetet. (Folyamatos zaj.)
Hadd mondjam el, hogy '95 és '97 között a két szélső jövedelmi tizedhez tartozók nettó jövedelme közötti különbség 7,5 szeresről 9 szeresre emelkedett. Hadd mondjam el azt, hogy a társadalmi jövedelmek az összjövedelem 30 százalékát, a munkajövedelmek a 70 százalékát tették ki abban az időben. Éppen ezért számomra, amikor szegénységről van szó, általában az előző kormány képviselőinek mai bírálata, annak hitelessége megkérdőjelezhető.
Hadd mondjam el azt, hogy a kormány szociálpolitikájának alapvető törekvése az, hogy az érintetteket, a támogatásra szorulókat lehetőleg saját lábra segítsük állni, hogy együttműködésüket biztosítsuk és az önerejüket felkeltsük.
Három olyan területet említenék, amelyben az éhezés problémája, általában a szegénységgel szembeni fellépés jelentős volt. A gyermekvédelem, a hajléktalanellátás és a költségvetési adatok bizonyítják, hogy az önkormányzatoknál végzett szociális ellátás is ehhez a területhez tartozik.
Hadd kezdjem a hajléktalanellátással. Olyan utcai étkeztetési programokat dolgoztunk ki, amelyek vidéken és a fővárosban is egyeztetett időpontban, azonos mennyiségű és minőségű ételek osztásával valósulnak meg. Hadd mondjam el azt, hogy az intézményekhez kötődő étkezési programok esetében a különböző, hajléktalanokat ellátó intézményekben sor kerül ételosztásra.
(15.10)
A gyermekvédelmi intézményekben pedig a törvény értelmében az étkeztetésről gondoskodnak, és azokban a diákotthonokban, kollégiumokban, gyógypedagógiai intézményekben, ahol többgyermekes családok gyermekei nevelődnek, a térítési díj 30-50 százalékos kedvezményében részesítik őket.
Hadd mondjam el azt is, hogy a költségvetési adatok arra mutatnak, hogy ebben a két évben, 1998 és 2000 között, jelentős mértékben nőtt a szociális támogatás. Néhány adatot kiemelnék. A rendszeres gyermekvédelmi támogatás 1998-tól 2000-ig 80 százalékkal emelkedett. A családok támogatása összességében a két év alatt 68 százalékos növekedést mutat. Az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök 26 százalékkal növekedtek. És végül, az önkormányzati pénzbeli és intézményi ellátás, központi forrásból, 30 százalékos növekedést mutat. És akkor még nem beszéltem a gyermekes családok esetében a tankönyvek áfakulcsának nullára csökkentéséről, a rászoruló tanulók tankönyvtámogatásának jelentős emeléséről, a tandíjeltörlésről vagy a szegény sorsú tanulók ösztöndíj-támogatásáról.
Ezek olyan rövid példák voltak, amelyeket néhány perc alatt össze lehetett szedni, és mindez igazolja, hogy a kormány nem felejtette el a szegényeket, sőt elhatározott szándéka, hogy a következő év elején egy átfogó programot dolgoz ki a szegénység kezelésére.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)
