BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Háttal Európának - egy kormányátalakítás vagy elmaradt kormányátalakítás, erről szólnék néhány szót a mai napirend utáni felszólalásomban.
Az elmúlt hét politikai eseménye, mint tudjuk, az volt, hogy Orbán miniszterelnök úr két miniszter felmentését kezdeményezi, és helyettük új minisztereket nevez ki. Összesen két váltás történt tehát másfél év kormányzás után, amelyek közül az egyik a gazdasági tárcát érinti: Chikán Attila miniszter urat, professzort felmentették, helyére egy fiatalabb kolléga, Matolcsy György lép.
Orbán miniszterelnök úr több alkalommal is, tegnap este például az egyik televízióban olyan sajátos módon indokolta ezt a cserét, hogy eddig sikeres volt a gazdaságpolitika, Chikán miniszter úr nagy érdemeket szerzett abban, hogy elérte azt, Járai miniszter úrral együtt, amiről hosszú ideig vitatkoztak a gazdasági szakemberek, hogy lehetséges-e, hogy egyszerre valósult meg a gazdasági növekedés és az egyensúly.
Nos, ehhez az indokláshoz, ehhez a fura indokláshoz annyit szükséges megjegyezni, hogy a gazdaságpolitikai döntések és a gazdasági folyamatok között minden gazdaságban bizonyos időbeli késleltetés érvényesül. Amit ma dönt egy kormány, annak a kedvező vagy kedvezőtlen hatásait nem azonnal szoktuk a gazdaságban érzékelni, hanem a folyamatok jellegétől függően fél évvel, egy évvel, másfél évvel, két évvel később.
Az a folyamat, amiről a miniszterelnök úr beszélt, és amelynek pozitív voltát saját kormányának, Chikán Attilának és Járai Zsigmondnak tulajdonította, tehát a 4-5 százalék körüli gazdasági növekedés, és ezzel egyidejűleg az infláció csökkenése, a viszonylagos gazdasági egyensúly, nem az elmúlt másfél év terméke, hanem minden hozzáértő tudja, hogy ez a folyamat 1996 negyedik negyedévében vette kezdetét, '97-ben, '98-ban, '99-ben folytatódik, alapját pedig az a stabilizációs és privatizációs politika képezi, amelyet a szocialista-szabad demokrata kormány '95-96-ban vitt véghez.
(21.00)
A dolognak azonban van egy másik oldala is. Kétségtelen tény, hogy az a költségvetési politika, amelyet a pénzügyminiszter és mellette a gazdasági miniszter az elmúlt másfél évben érvényesített, alkalmasnak bizonyult arra, hogy rövid távon tekintve, a gazdasági növekedést és a gazdasági egyensúlyt különösebb veszély ne fenyegesse. Ebben a tekintetben, tehát a költségvetési kiadások kézbentartása terén az ellenzéki szabad demokraták is el kell hogy mondják, hogy a kormány kétségkívül elkerülte a nagyobb vészt, elért bizonyos eredményeket.
Hiba lenne azonban azt hinni, hogy a gazdaságpolitika abból áll, hogy rövid távon fenntartjuk azt, amit elődeinktől örökül kaptunk. Hiszen az egy-másfél-kétéves késleltetés nemcsak abban a tekintetben érvényes, hogy mai nyugodt helyzetünket azoknak a lépéseknek köszönhetjük, amelyeket egy-két-három-négy évvel ezelőtt az akkori gazdaságpolitika foganatosított, hanem fordítva is. A gazdaságpolitika nemcsak abból áll, hogy nem engedjük elrontani azt, amit örökül kaptunk, hanem abból is, hogy megteremtjük az alapjait annak, hogy ne csak idén, jövőre, hanem még két-három év múlva is fenntartható legyen az a gazdasági növekedés. Ehhez pedig a kormánynak olyan reformokat kellene megvalósítania, amelyek a jövőbeli jövedelemtermelést alapoznák meg.
Nemcsak arról van szó, hogy idén legyen mit elosztani, hanem arról is, hogy majd két-három év múlva is legyen. Márpedig erre nézve ez a kormány érdemi intézkedéseket ebben a másfél évben nem tett: nem volt adóreform, leállt a privatizáció, elmaradt az egészségügy reformja, nem került sor a mezőgazdasági szférában - ha már Torgyán miniszter úr itt ül - a tűzoltáson kívül olyan intézkedésekre, a birtokstabilizációra, a szerkezet átalakítására, amely nemcsak egy-két évre, hanem hosszú távra alapozná meg a magyar gazdaság fejlődését.
Ebben a tekintetben ennek a másfél évnek a politikája adósságokat, a társadalom jövőjével szembeni adósságokat hagyott maga után. Ebben a tekintetben aligha tekinthető ez a gazdaságpolitika sikeresnek.
Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ soraiban.)
