DR. MARTONYI JÁNOS
DR. MARTONYI JÁNOS
DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt köszönöm Csapody képviselő úrnak, hogy felemelő szavakkal méltatta a temesváriak, románok, magyarok, németek, szerbek tíz évvel ezelőtti hősies felkelését, s az eseményeket elindító Tőkés László történelmi szerepét. Nagyon helyénvaló az, hogy ma az ország Házában, szomszédainkkal nemcsak egy időben, hanem velük lelki közösségben tisztelegjünk a temesvári forradalom emléke előtt, hogy fejet hajtsunk a zsarnokság elleni rohamban elesett ismert és ismeretlen hősök előtt.
Egy önfeláldozásig bátor, elvei mellett szilárdan kiálló emberre volt szükség ahhoz, hogy 1989 hideg telén leomoljanak a hallgatás falai, hogy előbb a temesvári magyar református gyülekezet - tehát egy szűkebb közösség -, hamarosan pedig Temesvár egész szabadságszerető népe egységesen fellépjen a térség legkegyetlenebb, leggátlástalanabb és legcinikusabb kommunista diktatúrája ellen. Felemelő érzés volt azt látni, hogy Temesvár vakmerő polgárai, nemzeti, nyelvi és felekezeti hovatartozástól függetlenül vállalták a diktatúra kihívásának borzongató veszélyeit.
Tőkés László személyében egyszerre tisztelhetjük mind a magyarság, mind Románia történelmének kimagasló alakját, azt a személyiséget, aki hosszú idő után elsőként volt képes felmutatni a két nép valódi együttműködésének ígéretét, aki hitelessé tudta tenni, és hitelesen meg is tudta jeleníteni a két nép érdekeinek közösségét. Tőkés Lászlónak és követőinek köszönhető, hogy 1989 decemberében előbb Temesváron, majd egy kis időre egész Romániában magától értetődővé vált, a magyar és a román nép csak közösen, jószomszédi viszonyt kialakítva, egymást nemzeti kisebbségként is egyenrangú partnerként tisztelve és megbecsülve biztosíthat magának ígéretesebb jövőt, egyúttal e népekhez méltó helyet a XXI. század egyesülő Európájában.
Sajnos, a tíz évvel ezelőtti történelmi pillanat gyorsan tovaszállt, a közeledés nagy esélye hosszú évekre az emlékek és a remények messzeségébe távolodott. Temesvár és Tőkés László példája a demokrácia jelképévé vált, ám a forradalom eszmei örökségére árnyékot vetettek a romániai átmeneti korszak ellentmondásos politikai jelenségei. Romániai barátaink ekkortájt keserűen beszéltek az elsikkasztott, ellopott forradalomról. Temesvár üzenete azonban a romániai politikai közgondolkodás részévé, előremutató történelmi hagyománnyá vált. Szervesen beépült a demokratikus átalakulás gondolatmenetébe, és Románia európai elkötelezettségű erői számára a demokratikus jogállami intézményrendszer felépítésének, az emberi és kisebbségi jogok érvényesítésének kiindulópontjává, eszmei alapjává lett.
A tíz évvel ezelőtti, ma már legendás temesvári napoknak, Románia demokratikusan érezni tudó és cselekedni kész polgárainak komoly érdemük van abban, hogy ma az egész román népnek örömmel gratulálhatunk abból az alkalomból, hogy az Európai Unió helsinki csúcsértekezletén országukat is meghívták a csatlakozási tárgyalások megkezdésére. Reméljük, és bízunk abban, hogy romániai barátaink a jelenlegi nehézségeket meg fogják tudni oldani, találnak abból kiutat. Ez alkalomból is azt kívánjuk nekik, hogy ez a jelentős siker adjon nekik új erőt, nyújtson számukra további ösztönzést az 1989-es temesvári forradalom eszményeinek valóra váltásához.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
