STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA
STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA
STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Az előttünk álló T/1894. számú, az egyes elkobzott dolgok közérdekű felhasználásáról szóló törvényjavaslatot a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja egyöntetűen és jó szívvel támogatja. A bizottsági ajánlásokból és a bizottsági ülések jegyzőkönyvéből azt is láthatjuk, hogy ez a törvényjavaslat egyike azon kevés törvényjavaslatoknak, amelynek pártállástól függetlenül támogatottsága van.
Támogatottságát annak is köszönheti, hogy gyökerei, csírái már 1997-re, '98-ra nyúlnak vissza, már akkor történtek lépések a megvalósulás irányába. Ezzel a törvényjavaslattal megvalósul az a társadalmi szolidaritás, amelyet a jó szándékú emberek saját házuk táján, saját háztartásuk területén rendszeresen megvalósítanak, miszerint ha valamire nincs szükségük, csak helyet foglal a szekrényben, a polcokon, de azt a rászoruló emberek még használni tudják, azt nem a kukába, nem a kályhába teszik, hanem eljuttatják azokhoz, akiknek ez segítséget jelent megélhetésük biztosításában.
Az egyén mindig is nehezen tudta elfogadni, és értetlenül állt az olyan médiatudósítások előtt, hogy a világ valamely pontján nagy mennyiségű élelmiszert, ruhaneműt semmisítenek meg akkor, amikor az emberek egy részének hiányzik mennyiségben és minőségben a tápláléka és a ruházata.
A törvényjavaslat megfogalmazza azt a társadalmi elvárást, hogy azok a termékek, amelyek büntetőeljárás vagy szabálysértés során elkobzásra kerülnek, a rászorulók megsegítésére fordítódjanak, közérdekű felhasználás célját szolgálják. Az elmúlt másfél évben a természeti csapások során, illetőleg '98 karácsonyán és '99 húsvétján egyedi döntésekkel a vám- és pénzügyőrség raktáraiban levő készletekből már valósultak meg segélyezési akciók, de látható, hogy hosszú távon nem kampányszerű, eseti, egyedi aktusokra van szükség, hanem ésszerű folyamatszabályozást kell létrehozni, amely ugyanakkor kikerül minden felesleges bürokráciát.
E feladatot - szerintünk jól végiggondolva - a törvényjavaslat a Szociális és Családügyi Minisztérium mellett működő karitatív tanácshoz telepíti.
(15.00)
Helyesnek tartjuk, hogy a lebonyolításban azon karitatív szervezetek vehetnek részt, amelyek ezt önként vállalják.
A törvényjavaslat előkészítése során négy karitatív szervezet véleményét volt lehetősége az előterjesztőnek megismernie; a Magyar Vöröskereszt, az Ökumenikus Szeretetszolgálat, a Magyar Karitász és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat nyilvánított véleményt a törvényjavaslattal kapcsolatban. Az ő véleményük a törvényjavaslat minden pontját illetően támogató volt. Ez azért lényeges, mert ezek azok a szervezetek, amelyek az elmúlt tíz évben a legnagyobb gyakorlatot szerezték meg a rászorultak segélyezésében.
A törvényjavaslat a karitatív szervezetek számára nemcsak munkát jelent majd, hanem jelentős áruszállítási és raktározási költségeket, mivel átvállalják az államtól ezen árukészlet költségeit, amely a háttéranyag számításai szerint 200-220 millió forintot tesz ki évente.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt lényegesnek tartja a törvényjavaslat azon pontját, miszerint az ingyenes juttatás mértéke az egyéni szükségleteket meg nem haladó mértékű kell hogy legyen.
Ugyanilyen fontossággal bír szerintünk a karitatív szervezettel kötendő írásbeli szerződés szükségességét megfogalmazó szabályozás is, amely garanciákat fogalmaz meg arra nézve, hogy a hozzá került dolgokat ingyenesen és közvetlenül a rászorultakhoz juttatja el, meggátolva, hogy ezen áruk kereskedelmi forgalomba kerüljenek. El kell kerülni mindazon buktató utakat, amelyek révén e nagyon jó szándékú és nemes kezdeményezés a visszájára fordul, és akár a legcsekélyebb mértékben is, de nem az eredeti célt, a rászorulók megsegítését szolgálja, hanem lehetőséget ad néhány ügyeskedő nyerészkedésére.
Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a törvényjavaslat szoros határidőket szab mind a karitatív tanácsnak, mind pedig a lebonyolítást vállaló karitatív szervezetnek a közérdekű felhasználást kezdeményező döntésre, illetőleg a közérdekű felhasználásra biztosított árukészlet elszállítására.
Remélni szeretnénk és szorgalmazzuk, hogy a rászorultakhoz való eljuttatás is ilyen gyors legyen, mert a magyar közmondás szerint is kétszer ad, ki gyorsan ad, és ez jelen esetben is igaz. Remélhető, hogy az ősz végén elkobzott hamis márkajegyű téli dzsekik még a tél során, a nyár elején elkobzott pólók a nyár során eljutnak a rászorultakhoz. Ugyanezt reméljük az élelmiszerek esetén is, hogy még a szavatossági határidőn bőven belül kerül sor a szétosztásra. Nem szabad, hogy ilyen jellegű problémák megingassák a bizalmat e társadalmi szolidaritást segítő törvénnyel szemben.
Szükségesnek és kellő részletezettségűnek tartjuk az elkobzott tárgyak biztonságosságával kapcsolatos eljárási rendet, hisz nem engedhető meg, hogy jótékony célú juttatás a rászorultak biztonságát veszélyeztesse.
A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény értelmében forgalomba csak biztonságos áru hozható. A forgalmazót terhelő felelősség jelen esetben a közérdekű felhasználást lebonyolító szervezetre is kiterjed, ezért helyes, hogy a törvényjavaslat szerint, amennyiben az áru biztonságosságával kapcsolatban kétség merül fel, a közérdekű felhasználás elrendelése előtt az illetékes fogyasztóvédelmi felügyelőségnek az áru biztonságosságának ellenőrzésére piacfelügyeleti eljárást kell kezdeményeznie, melynek során elvégezhetők a szükséges vizsgálatok. Ha a lefolytatott vizsgálat ezek után azt eredményezi, hogy az áru nem biztonságos, akkor a karitatív szervezet köteles azt haladéktalanul visszaszolgáltatni.
Meg vagyunk győződve arról, hogy ez az eljárási rend szükséges és nem felesleges adminisztrációs teher a rászorultak mint fogyasztók egészségének és biztonságának védelme érdekében. Nagyon fontos, hogy a legjobb szándékú, de nem teljes körültekintéssel megvalósuló juttatás ne vezessen egyetlen esetben sem ha nem is súlyos, de kellemetlen következményekhez.
Előre nem vélelmezhető, nem is becsülhető, hogy a hamis áruvédjeggyel ellátott áruk elkobzása esetén milyen arányt fog képviselni az az árumennyiség, amelynél a jogaiban sértett személy a közérdekű felhasználáshoz hozzájárul, illetve az az árumennyiség, amelynél a bírósági végzés a jogsértő mivolttól való megfosztást ír elő.
Kérdéses, és csak a gyakorlat fogja számszerűsíteni, hogy mekkora a jogsértő mivolttól való megfosztási költség, ami még vállalható, elviselhető a karitatív tevékenységet lebonyolító szervezet számára. Az is előfordulhat, hogy ami még az egyik szervezet számára elfogadható költség, az már egy másik szervezet számára nem vállalható. A Szociális és Családügyi Minisztériumnak fel kell készülnie arra, hogy vélhetően a hamis áruvédjegytől való magasabb megszabadítási költségű áruk köre lesz az, amelynél a lebonyolítás a minisztériumra - mint első az egyenlők közti karitatív tanácsi tagra - hárul. Ez valahol természetes is, mert ahogy a többi karitatív szervezetnek, úgy az államnak is szerepet kell vállalnia a közhasznú felhasználás lebonyolítási költségeiben.
Tisztelt Képviselőtársak! A Fidesz-Magyar Polgári Párt a T/1894. számú törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartja, és támogatja a minél előbbi törvénnyé válását és hatékony működését.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
