KERTÉSZ ISTVÁN
KERTÉSZ ISTVÁN
KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A 33/7-es, 8-as és 9-es számú, általam jegyzett módosító indítvány szintén abba a sorba tartozik, amiről nincs alkalmam meggyőződni, hogy a bizottságok támogatták vagy nem támogatták. Ezek a módosító indítványok a 44. § (1) és (2) bekezdésének módosítását irányozzák elő, illetve javasolják.
Szerintem valamennyien egyetértünk mi, képviselők abban, hogy a közpénzek beszedése és a beszedés hatékonyságának javítása alapvető közérdek, és a költségvetés tárgyalása csak az egyik alapvető kérdés. A 33/7. számú módosító javaslatom a közpénzek beszedésében illetékes vám- és pénzügyőrség anyagi érdekeltségi lehetőségét akarja, tervezi és javasolja módosítani, emelni. A módosításom alapvető indoka az, hogy 1998-ban a két szervezet, amely érdekelt a közpénzek beszedésében, az APEH és a VPOP között az APEH javára a jövedelemkülönbség 16 százalékos volt.
(15.10)
Tehát az APEH dolgozói 16 százalékkal kerestek többet 1998-ban, mint a VPOP dolgozói. Ha ezt a költségvetést a jelenlegi előterjesztésében hagyja jóvá a parlament és a prémiumok kifizetésre kerülnek, akkor 2000-ben ez a különbség 160 százalékra, azaz jelentős mértékben megnő. Nem látom annak értelmét és okát, alapját leginkább, hogy miért kerül ennyire preferált helyzetbe az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, miért kerül ennyire diszpreferált helyzetbe a vám- és pénzügyőrség által irányított állomány. Annál is inkább, mert az alap-törvényjavaslat nagyon korrektül azt írja, hogy ez a 6 százalék, teljesítménytől függő pluszjuttatás a teljesítmények figyelembevételével, a pénzügyminiszter által meghatározott feltételek szerint esedékes. Tehát van egy további szűrője is a dolognak, hogy nemcsak a VPOP saját berkén belül dönthet a teljesített összeg felhasználásáról, hanem nagyon helyesen a pénzügyminiszter úr feltételeket szabhat, és ezeket a feltételeket értékeléssel alátámasztva engedélyezi, korrigálja, csökkenti az előirányzott összeg felhasználhatóságát.
A 33/8. számú javaslatom az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal érdekeltségi rendszerét alakítaná át olyan módon, hogy egységesen kezelné a közpénzeket, és nem pedig úgy, ahogy az alap-törvényjavaslat tartalmazza: külön a társadalombiztosításhoz kapcsolódó közpénzeket és külön az adószervezet eddigi rendszerében behajtásra szoruló adótételeket tervezi hatékonyságában javítani. Úgy gondolom, az élet is azt mutatja, hogy ha valamelyik gazdálkodó egység adósságokat halmozott fel, akkor a legritkább esetben csak a tb-vel szemben vagy csak az adóhatósággal szemben halmozza fel. Jellemző az, hogy a rosszul fizető adósok mindenféle formában esedékes közpénzeket rosszul fizetnek, hátralékosan és rosszul is vallanak be.
Mindenféleképpen erősíteni kellene azt a törekvést, amit egyébként a társadalombiztosítási alapok felügyelete átalakításakor a kormányzó koalíció helyesen fogalmazott meg, hogy a közpénzek egységes beszedésére új szervezeti rendszert, új működési rendszert kell kialakítani. Ez a mostani költségvetésben nem tükröződik, tisztelt képviselőtársaim, mert azzal, hogy külön ösztönözzük a társadalombiztosítási járulékok beszedését és külön ösztönözzük az eddig is az adóhatósághoz tartozó tételek beszedését, befagyasztunk egy olyan szervezetet, amin, azt hiszem, valamennyiünk érdeke azt kívánja, hogy lépjünk túl.
A bizottsági tárgyalások során a Pénzügyminisztérium képviselője számomra roppant meglepő módon azzal érvelt, hogy még ma is külön szervezet foglalkozik a társadalombiztosítási járulékok behajtásával, és külön szervezet foglalkozik a régebben is az adóhatóság által beszedett adótételek behajtásával. Ezek szerint a Pénzügyminisztérium nem tartja sürgős feladatnak ennek a két szervezetnek az egységesítését, bőven megelégedett azzal, hogy a vezetési szinten integrálódott a két szervezet, a működtetés hatékonysága vonatkozásában semmiféle előrelépés nem történt. Természetesen magam is úgy gondolom, hogy amennyiben sikerülne valamilyen csoda folytán a módosító javaslatot elfogadtatni tisztelt képviselőtársaimmal, akkor ez igényelné a társadalombiztosítás költségvetésének módosítását is, és ezáltal a társadalombiztosítási költségvetést mintegy 3 milliárd forinttal egyenlegében javítanánk.
A 33/9. számú módosító javaslatom pedig egy kiegészítő javaslat, arra vonatkozik, hogy felhatalmazást kap a pénzügyminiszter arra, hogy a (2) bekezdésben meghatározott többlet személyi juttatás teljesítményfüggő és rugalmas rendszerét rendeletben szabályozza, hozzáteszem, az APEH esetében is. Nagyon helyesen a törvénytervezet alapszakasza, a kiadott és az eredeti példányban szereplő szakasza is azt tartalmazza a VPOP esetében, hogy a teljesítmények figyelembevételével, a pénzügyminiszter által meghatározott feltételek szerint esedékes a 6 százalékos jutalomkeret megnyílása és kifizethetősége. Sajnálatos módon ezt a kitételt az APEH esetében nem találom a törvény alapszövegében, ezért úgy gondolom, feltétlenül jogos lenne ezt a kiegészítő bekezdést a törvény szövegébe iktatni a 33/9. számú módosító javaslat szerint. Annál is inkább, mert ma a peremfeltételek olyanok - és ez a hatékonyságot tekintve gyakorlatilag teljesen rugalmatlanná, hatékonytalanná teszi a rendszert -, hogy ha az APEH az előirányzott adóösszegeket egy forinttal túlteljesíti, akkor számára esedékes 9 milliárd forint személyi juttatás és 2,5 milliárd forintos munkáltatói járulékkiadás kifizetése. Tehát könnyen elképzelhető az az extrém eset, hogy egy forint túlteljesítés az országnak, a költségvetésnek 11 milliárd forintjába fog kerülni.
Úgy gondolom, azzal a felhatalmazással, amit a pénzügyminiszter úrra testálnék a javaslatomban, hogy a meghatározott többlet személyi juttatások teljesítményfüggő és rugalmas rendszerét rendeletben szabályozza, módot ad arra, hogy a hatékonyságot figyelembe véve egy rugalmas rendszert alakítsunk ki, és valóban teljesítményfüggő legyen a 11 milliárd forintnyi nem kis összegnek a kifizethetősége.
Annál is inkább érdekes ez a téma, mert amennyire kemény az 1999-es adóbevételek teljesíthetősége, annyira lazának tűnik a költségvetés eddigi szakaszában elfogadott adóbevételek teljesíthetősége. Tehát úgy gondolom, nagyon alacsony most a mérce, szinte garantálni lehet azt, hogy ezt a nem jelentéktelen 8,4 milliárd forintot az adóhatóság jutalomként felhasználhatja a 2000. év során, de nem mindegy az, hogy e mögött milyen teljesítmény fog állni, vajon ténylegesen kihasználja-e az adóhatóság a behajtások növelésében, fokozásában, a hatékonyság javításában rejlő lehetőségeket.
Kérem tisztelettel tisztelt képviselőtársaimat, hogy a 33/9., 33/7., 33/8. számú, egyenként is megálló, értelmezhető és szerintem előmozdító, pozitív javaslatokat támogatni szíveskedjenek. Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
