PERLAKI JENŐ
PERLAKI JENŐ
PERLAKI JENŐ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mint a fővárosban megválasztott képviselő, azt gondolom, hogy fontos annyit beszélni a fővárosról, amennyi a súlya a fővárosnak az ország életében és amennyi a súlya az önkormányzatok között a központi költségvetésben.
A Fővárosi Önkormányzat költségvetése így vagy úgy érinti Budapest 1,8 millió lakosát, de érinti az agglomeráció és tágabb értelemben az egész ország lakosságát. A város egyik jelképe az országnak, otthont ad az országos hatáskörű intézményeknek. Centrális elhelyezkedése folytán átutazik rajta, aki az ország egyik végéből a másikba tart, és az is, aki a nemzetközi légi vagy vasúti közlekedést veszi igénybe. Turisták milliói látogatják, csodálják középületeit, fekvését, az ipar és a kereskedelem jelentős része koncentrálódik e helyre. Az oktatás, kultúra, egészségügy, tudomány szempontjából is az ország szíve. Az, hogy mennyi a főváros költségvetési főösszege és azt hogyan költik el, továbbá az is, hogy hogyan szabályozzák a munkát és hogyan ütemezik időben a fejlesztéseket, befolyásolja az országképet, a polgárok komfortérzetét.
A főváros kiemelt szerepe abban is megjelenik, hogy eltér az adóerő-képessége a vidék zömétől, lakóinak magasabb a keresete. Az iparűzési adó egy főre vetítve a vidék átlagához képest 300 százalék, a megyei jogú városok pedig a vidékéhez képest, az országos átlaghoz képest 162 százalékot tesznek ki. Nem szeretném fölsorolni az összes adatot, amely arról szól, hogy miben tér el a főváros a vidéktől, de hadd mondjam el azt, hogy amikor egy önkormányzat többet költ egy feladata ellátására, mint a normatív támogatások, tehát úgymond a saját adóbevételeiből, saját bevételeiből költ arra, akkor a kiadások érzékennyé válnak arra - igen-igen érzékennyé -, hogy mennyi az ellátottak száma.
Itt van például a Budapesti Közlekedési Vállalat Rt., amelyik az agglomerációba és onnan is közlekedtet embereket, és itt van például a kollégiumi ellátás és így tovább, ahol nemcsak fővárosiak részesednek a főváros költségvetéséből.
(15.20)
Azért mondtam el mindezt, hogy megmutassam, 1999-ben még körülbelül 30 százalékkal nagyobb volt az egy főre eső országgyűlési előirányzat a megyei jogú városokhoz képest a fővárosban, és most 20-25 százalék közötti eltérés mutatkozik. De azt hiszem, éppen azért, mert országos jelentősége is van a városnak, ez indokolt.
Most a 72-es, a 74-es, a 225-ös és a 212-es módosító indítványról szeretnék beszélni.
Juharos Róbert képviselőtársam és jómagam a 26. §-hoz nyújtottunk be módosító indítványokat. Juharos Róbert indítványa arra irányul, hogy a személyi jövedelemadót és más bevételeket egy bizonyos határszámmal adjunk meg, amelynél kisebb részesedést nem kaphatnak a kerületek. Úgy mondjuk ezt, hogy limit idegen szóval, tehát egy alsó határt szabtunk, szabott Juharos Róbert javaslata.
Ugyancsak 45 százalékban minimálta az iparűzési adóból való részesedést is. Elhangozhatnak olyan észrevételek, hogy lehet-e az önkormányzati törvényhez kapcsolódóan szabályt meghatározni. Azt gondolom, hogy az önkormányzati törvény szabályozásához részletszabályokat lehet adni. Ugyanilyen részletszabály az is, amelyet jómagam javasoltam. Ez azt mondja, hogy a fővárosi forrásmegosztás egy kiegyenlítő mechanizmus, amelyet a fővárosi átlagnormatívákkal kell működtetni addig, amíg a nullabázisú költségvetésre át tud térni a főváros, és amennyiben a fővárosnak működésiforrás-hiánya van, akkor a kerületeknek is, amennyiben többlete van, a kerületeknek is többlettel kell rendelkezniük. Ez azért fontos, mert idén és az elmúlt években is előfordult, hogy a főváros működési többlettel jelent meg. Sasvári képviselőtársam jelezte már a napirend előtti hozzászólásban, hogy ez mintegy 23 milliárd az idei évben, ugyanakkor a kerületek 12 milliárd működési hiánnyal szerepeltek. Éppen ezért szükséges a szabályozást pontosítani.
A 212-es indítványban arra tettem javaslatot, hogy a jövedelemkülönbséget kiegyenlítő eljárásban 17 milliárd forintot vonjon el a költségvetés. Ugyanakkor a 8-as számú mellékletben fővárosi forrásmegosztás támogatása címen adja vissza ezt a fővárosnak úgy, hogy ha 101 milliárd 502 millió forintot elér a kerületek részesedése a forrásmegosztáson keresztül a különböző bevételnemekből - most nem sorolnám fel ezeket a bevételnemeket -, akkor jogosult a főváros arra, hogy ezt beszámítva a 17 milliárdhoz hozzájusson. Ennek hatása nem megrendítő a fővárosra.
Ugyancsak Sasvári képviselőtársam igyekezett ezt megvilágítani, hiszen ha a működési eredmény le is csökken, akkor is hatalmas tartalékai vannak a fővárosnak, ugyanakkor sokkal harmonikusabban tud működni ez az óriási rendszer akkor, ha decentralizáljuk a pénzeket, és ilyen módon a kerületek beleszólhatnak a különböző fejlesztésekbe. Így a kerületek ugyancsak meg tudják valósítani a sok-sok éve elmaradt beruházásaikat, amelyeket egyébként rendkívül egyenlőtlenül tudtak csak finanszírozni, éppen azért, mert eltérőek a kerületek adottságai. Sajnos nyolc év alatt nem ismerte fel a főváros vezetése, hogy csak egy kiegyenlítő mechanizmus tud megfelelni az önkormányzati törvény 64. §-a (1) bekezdésének, mely azt mondja, hogy a fővárost és a kerületeket a ténylegesen ellátott feladatok arányában illetik meg a bevételek.
Tisztelt Ház! Szeretnék még néhány szót szentelni az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű önkormányzatokról szóló résznek. A 6. számú melléklet c) pontjában, ahol azt szabályozza a költségvetési törvény, hogy mely önkormányzatok nem igényelhetnek, ott egy eléggé laza kijelentés van arról, hogy azok a települések ne igényelhessenek, amelyek intézményeinek az egyenkénti kihasználtsága az 50 százalékot nem éri el, kivéve az 500 fő alattiakat, amelyek társulásban működtetik az intézményüket. Ez azonban egy nagyon furcsa helyzetet teremtene, mégpedig azt, hogy ha társulásban működtetik, akkor egyáltalán nem érdekeltek semmiféle hatékonysági szempontot érvényesíteni. Én azt gondolom, hogy ha a másik oldalán fogjuk meg ezt a kérdést, azon az oldalon, hogy a kihasználtság a kapacitás függvénye, akkor a kapacitást bizony módosítani szükséges, ahol 50 százalék alá esne az intézmény kihasználtsága. Néhány év alatt ezt meg lehet tenni, jobban ki lehet használni az erőforrásokat.
Ugyanakkor azt is gondolom, hogy 70 százalékra kell emelni általánosságban ezt a küszöböt, amely alatt nem igényelhet támogatást az adott önkormányzat az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű önkormányzatok kiegészítő támogatásából, azért, mert ha a rendelkezésre álló keret kisebb, mint az igénylésre jogosultak tömege vagy amennyivel ki lehet elégíteni az igényeket, akkor nagyon furcsa szám jön ki. Idén is nagyon furcsa szám jött ki arra nézve, hogy milyen arányban vannak önhibájukon kívül hátrányos helyzetben az önkormányzatok. Nagyjából ezer önkormányzat van idén ebben a jogosultságban, és összesen 3200 önkormányzat van.
Abban reménykedem, hogy ha a tisztelt Ház elfogadja a 74-es módosító indítványt, akkor a következő évben, amikor értékeljük majd az eredményét, azt fogjuk találni, hogy már sokkal kisebb arányban lesznek jogosultak, ugyanakkor ösztönözzük a hatékonyságra is az önkormányzatokat.
Kérem a tisztelt Házat, hogy a fővárosi forrásmegosztásra vonatkozó, valamint az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű önkormányzatokkal kapcsolatos módosító indítványaimat támogassa. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)
