DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! A halászatról és a horgászatról 1997-ben fogadta el a törvényt az Országgyűlés, ez a '97. évi XLI. törvény, ahol is a piacgazdasági követelmények, valamint a vizes élőhelyek védelméhez fűződő érdekek maximális tiszteletben tartására törekedve - és nem titkoltan a halászok és a horgászok érdekeit is szem előtt tartva - fogadott el rendelkezéseket.
(19.30)
E törvényalkotás eredményeként egy olyan szabályozás született, ahol ezen szempontok egyidejű érvényesítése céljából az egyébként tulajdon tárgyát képező vízhez - mint a halak életteréhez - kötötte a halászati jogot. Ezen a helyzeten kíván változtatni az ebbe a csomagba berakott, a halászatról és a horgászatról szóló törvény módosítását kezdeményező törvényjavaslati rész. Ahogy elmondtam ezt az általános vitában is, az indoklásból kitetszőnél jóval, de jóval jelentősebb mértékben avatkozik be a halászati jogba. Ellenzéki megközelítéssel: felforgatja a kialakult halászati jogokat; ha nem érzelemmel beszélünk a dologról, a halászati jog teljes újrarendezését célozza meg ez a törvényjavaslat.
Éppen ezért magam is, valamint Karakas János képviselőtársam is olyan javaslatokkal is éltünk, hogy a kormány fontolja meg, és a vonatkozó részt gyakorlatilag vonja vissza, illetőleg, ha nem vonja vissza, támogassa azt a kezdeményezésünket, hogy ebben a törvényben ne kerüljön sor a halászatról és a horgászatról szóló törvény módosítására.
Emellett természetesen számtalan módosító indítványt benyújtottunk, nemcsak ezen alapálláspontunkat igyekeztük propagálni. Engem tulajdonképpen örömmel tölt el az, hogy ha jól számolom, hét olyan indítvány is van, amit én magam nyújtottam be, vagy azon alapul, amit én nyújtottam be, és a kormány a mostani hírek szerint ezeket a módosító indítványokat támogatja. Felsorolnám a képviselőtársaim kedvéért: a 27., 38., 39., 48., 50., 54., 61. számú indítvány az, amit a kormány is elfogadhatónak vél. Ez utóbbi, a 61. számú kapcsán szeretném jelezni a képviselőtársaimnak, hogy emlékeim szerint a mezőgazdasági bizottság is állást foglalt róla és támogatta - az ajánlás ezt a tényt ilyen formában nem tartalmazza.
Felvetődik a kérdés, hogy miért is vagyunk annyira ellene, és ezt több ajánlási pont kapcsán is elmondhatnám. Azért vagyunk igazából ellene, mert a kialakult, tehát a törvény által kialakult gyakorlat tekinthető kialakulatlannak, de egyfajta gyakorlat van. E gyakorlatnak megfelelően jogok keletkeztek, és e jogok újrarendezése megítélésünk szerint hátrányosan fogja befolyásolni a vizes élőhelyek megmaradását, és elsősorban a mintegy 350 ezres lélekszámot képviselő horgásztársadalom számára lesz igen hátrányos. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Halász!) A horgászok vannak ennyien; a halászok ennél kevesebben vannak, bocsánat.
A veszélyek forrását a halászati jognak a medret is magában foglaló ingatlanhoz, földrészlethez való kötése okozza. Nem véletlen, hogy ehhez a javaslati részhez Herczog Edit képviselőtársam, a már említett Karakas János képviselőtársam, Rubovszky György képviselőtársam és Faragó Péter képviselőtársam és én magam is benyújtottunk módosító indítványt. Nem tartjuk megfelelőnek azt, ahogyan a kormány kezelni kívánja a halászatról és a horgászatról szóló törvény 3. §-ának a módosítását.
Én magam azt indítványoztam, hogy lényegében maradjon meg a törvény jelenleg hatályos szövege, és kerüljön ki belőle az a bizonytalanság, amit a holtágak, bányatavak és víztározók esetében az önkormányzatok előnyben részesítése okozott. Ismervén a vitában elhangzottakat, rögtön hallom, hogy a képviselőtársaim erre azt mondják, hogy ez micsoda csúnya dolog, piacgazdasági körülmények között államosításról van szó. Gondolom, ezt akkor is megkapnám, ha egyébként a másik oldal rejtetten vagy nem rejtetten ugyanilyeneket csinál. Csakhogy az én javaslatom - amikor azt mondom, hogy a holtág, a bányató és a víztározó esetében kivételek nélkül a magyar államot illesse meg a halászati jog - nyugat-európai és amerikai példákkal is alátámasztható, sőt van olyan fejlett piacgazdasággal rendelkező ország, mint például az Amerikai Egyesült Államok - ahogy ez elhangzott még a két évvel ezelőtti vitában -, ahol az államé a halászati jog. Tehát nem istentől, embertől és piacgazdaságtól való elrugaszkodást jelent egy ilyen javaslattétel. Nem egyszerűen az állam szerepvállalásáért, hanem sokkal inkább annak a gazdag érdekrendszernek az együttes megvalósításáért állunk ki e verzió mellett, amiről már beszéltem.
Sok szó esett ma már az ingatlan-nyilvántartásról, e javaslatok kapcsán ismét vissza kell erre térnem. Miért? Az agrárgazdaság szereplői számára az ingatlan-nyilvántartás azért fontos, mert termőföldet érint; a termelőalapjaikat érinti elsősorban, annak a biztonságát tudja megteremteni egy jól működő közhiteles nyilvántartás. De ez a közhiteles nyilvántartás termőföldet és nem termőföldet is, művelés alól kivett területeket is regisztrál. A vízgazdálkodási érdekből kivett területek - ilyenek a bányatavak, a folyók és a tavak is - nem termőföldek. Ezekre tehát nem vonatkozik a termőföldek külföldiek által való földszerzési tilalma.
Ha pedig ez így igaz, és a medret is magában foglaló földrészlet tulajdonosa lényegében akárki lehet - erre az általános vitában is felhívtam a figyelmet -, és a meder is bizonytalan, mert erre nézvést az Országgyűlés előtt ott van a holtági jelentés, amelyből a képviselőtársaim is meggyőződhetnek erről, akkor ebből tényleg az a fura helyzet állhat elő, hogy a medret is magában foglaló földrészlet mai - adott esetben a magyar állam, önkormányzat vagy bármilyen néven nevezett - tulajdonosa anyagi érdekeitől vezérelve akkor adja el és annak, aki a legjobb árat fizeti. Tartok tőle, hogy ebben a Házban mindenki tisztában van azzal, hogy ha egy külföldi valamit meg akar szerezni, sokkal több tőkét fog tudni ennek érdekében mozgósítani, ad absurdum elvive a dolgot, könnyen állhat elő az a helyzet, hogy a Balaton halászati jogába e törvénnyel, a mostani törvénymódosítás segítségével beemelünk külföldieket. Azt gondolom, hogy a polgári kormány - nemzeti elkötelezettségét hangoztató polgári kormány - ezt a fejleményt nem akarhatja, de tartok tőle, hogy nem is biztos, hogy számolt ezzel a lehetőséggel, ennek a lehetőségnek a realitását azonban még egyszer szeretném a képviselőtársaim figyelmébe ajánlani.
Ezen a vízión, ezen a nemkívánatos vízión némileg enyhít az a helyzet, hogy a kormány is támogatta azt az indítványt - ezt végül is a végleges szövegében az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága nyújtotta be -, amelynek az a lényege, hogy a halászati jog haszonbérbe adásának pályázathoz kötése terjedjen ki azokra a területekre is, amelyek többségi állami tulajdonban vannak. Ez némileg enyhít ezen a helyzeten, de hogy ezt elfogadják, az is jelzi, hogy valóban létező veszélyre hívom fel a figyelmet. Én magam egyébként tervezem - felbuzdulván azon, hogy több javaslattal egyetértés alakult ki - egy olyan kapcsolódó módosító javaslat benyújtását, amelyik az állami tulajdonlás kisebb mértéke esetére is előirányozza a halászati jog haszonbérbe adásának pályázat és állami szerveken keresztül futó pályázat útján való lebonyolítását.
(19.40)
Ez elsősorban ott érdekes, és azért teszem ezt a javaslatot, hiszen a kispénzű horgászok számára egy kegyetlen valóság lenne az, amikor kizárólag pénzes licit eredményeként a halászati jogot megszerző olyan magasan állapítaná meg a horgászjegyek díját, hogy azt már ő talpas horgászként - ahogy ők egymás közt erről beszélnek - nem tudná megfizetni. Még egyszer mondom, 350 ezer ilyen ember van, akik java része a mostani nehéz helyzetben lényegében ezzel az egyetlenegy szórakozási és élelmiszer-kiegészítési tevékenységgel rendelkezik.
Az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény kapcsán említettem, hogy kardoskodom a halászati jog ingatlan-nyilvántartási bejegyzése mellett. Kardoskodom akkor is, ha azt is javaslom, hogy ha már mindenáron a meder tulajdonjogához kívánja kötni a kormány a halászati jogokat, akkor azt precízebben tegye és talán garanciálisabban is, ezért én javasolni fogom egyik indítványhoz kapcsolódóan azt, hogy ne a medret is magában foglaló földrészlethez, hanem a mederhez kösse, hiszen ez is ingatlan, és a mederhez való kötése sokkal inkább megteremti azt a természetes kapcsot, ami a törvényjavaslat indoklásában előjön, hogy tulajdonképpen a meder adja a vizet - egészen precízen ezt nehéz lenne megfogalmazni. A dolog lényege, hogy a meder és a víz tényleg mindig együtt jár (Közbeszólás a Fidesz soraiból.), szemben a medret is magában foglaló földrészlet és a víz, mert ezek nem mindig járnak együtt. Most a kiszáradásról ne beszéljünk, az egy külön történet! (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Sőt, a medervándorlásról se!) Az a lélekvándorlás... (Derültség.)
Az elfogadott indítványok mellett engedjék meg, képviselőtársaim, hogy az egyikről külön is kiemelten szóljak. Ez pedig az, amelyik az elektromos halászat feltételrendszerét bővítené. Annak megítélésében, azt gondolom, soha nem is lesz egyetértés Pap János képviselőtársam és köztem, hogy az elektromos halászat mennyire veszélyes vagy nem. Abban viszont valószínűleg teljes az egyetértésünk, hogy a legnagyobb veszélyt a vizek élővilágára és ezen keresztül a halászok és a horgászok érdekére a rapsicok jelentik, valamint azok, akik ellenőrizetlen eszközökkel, ellenőrizetlenül és ellenőrizhetetlenül villanyozzák végig adott esetben a folyókat.
Éppen ezért Herczog Edit képviselőtársammal együtt benyújtottunk - ezt önök az 50. sorszámon találják meg - egy olyan javaslatot, amely hatósági nyilvántartáshoz és évenkénti elektromos érintésvédelmi felülvizsgálathoz köti azokat az elektromos eszközöket, amelyeket egyébként a törvényjavaslatban is szereplő körülmények közepette lehet vagy lehessen használni. Azt gondolom, ha ezt még mellé tesszük az egyébként egyetértéssel kialakított szabályoknak, akkor talán ez abban is segítséget fog nyújtani, hogy eloszlassuk azokat a téveszméket, amelyek az elektromos halászat kapcsán különböző sajtóorgánumokban is megjelentek, és itt a parlamenti vitában is elhangzott, hogy annak micsoda káros következményei vannak vagy lennének.
A halászatról és a horgászatról szóló törvényt beajánló parlamenti fórumokon, részben a plenárison, részben pedig a bizottsági üléseken gyakran hangzik el az az érv, hogy a jelenlegi kivételeket kiiktató, egységes szabályozásra törekszik a jogalkotó. Azt gondolom, hogy ezen igazából sok vita adott esetben nem kellene hogy legyen, de maga a törvényjavaslat mégis szembemenetel ezzel az elképzeléssel, nevesen a 34. § (3) bekezdésében egy olyan kivételt állapít meg, aminek, azt gondolom, a törvényjavaslatban való bennmaradása akkor sem lenne indokolt, ha a mostani halászati jogi átrendezést elvégeznék. Ezért is indítványoztam - ezt az 59. sorszámon találják meg képviselőtársaim -, hogy ez a paragrafus vagy paragrafushely maradjon el. Miért?
Annak idején, amikor az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról szóló törvény végrehajtásaként vizek tulajdonjogát átadták önkormányzatoknak, akkor a törvény előírta a halászati jogok és más használati jogok tiszteletben tartását, magyarán, ezeket a jogokat nem adta át ez a törvény. Tudom, hogy persze sokan gondolták azt, hogy a piacgazdasági váltás egy folyamat, most megszereztem a tulajdonjogot úgy, ahogy abban a törvényben le van írva, aztán majd jön hozzá a többi.
A halászatról és a horgászatról szóló törvény, mivel más szempontok is érvényesítésre kerültek, ezt a várakozást, ami egyébként nemcsak az önkormányzatoknál, hanem esetleg másoknál is megjelent, nem váltotta be, a reményeket nem váltotta be. Továbbra is a haladó magyar hagyományoknak megfelelően úgynevezett sui generis szabályozást alkotott, aminek az eredményeként a víz tulajdonához kötötte a jogokat, és ott, ahol ezt az alapszabályt nem tekintette elegendőnek, kivételeket is állapított meg. Így, ennek eredményeként a holtágat megszerző önkormányzatok nem jutottak halászati joghoz.
Gondolom, szerepük lehetett abban is, hogy amikor az új kormány fölállt, akkor rögtön tegyenek valamit, ezért hát jó lenne, ha ezt a jogukat vagy ezt a várakozásukat valamilyen törvénymódosítással joggá formálhatnák. Ezek szerint mégsem sikeredett, hiszen akkor nem lett volna szükség vagy nem lenne szükség arra, hogy most az egyébként a halászati jogot alapvetően átrendező törvényjavaslatban viszont ők kérnek kivételt, és kérik annak kimondását - vagy bocsánat, úgy fogalmaztam, hogy ők kérik -, ebből a szakaszból kitetszően az ő javukat szolgálja az, hogy most ők kapnának kivételt, és egyébként egy egységes, bár hozzáteszem, általam nem támogatott rendezési elvből most egy ilyen, a hatályba léptető rendelkezésekbe elbújtatott kivételezést valósítanának meg.
Azt gondolom, aki át mond, mondjon bét is! Amennyiben a halászatról és a horgászatról szóló törvény a halászati jogokat, akár a medret magában foglaló földrészlethez, akár magához a mederhez köti, akkor ezt a szabályozási elvét vagy nyíltan az erről szóló rendelkezések között kivételezze, vagy ha ezt nem vállalja, a hatályba léptető rendelkezések közé ne dugjon el burkolt támogatásokat. Azt gondolom, hogy a tisztesség is ezt kívánná.
A törvényjavaslatot és a törvénymódosítási elképzelést támadók, mert vannak ilyenek, elsősorban horgász oldalról, gyakran teszik szóvá a kötelező egyesületi tagsággal kapcsolatos rendelkezések hatályon kívül helyezését. Több ilyen jellegű indítvány is van. Én személyesen ilyet ugyan nem terjesztettem be, itt és most csak arra szeretném fölhívni képviselőtársaim figyelmét, hogy a benyújtott indítványok közül a 44., talán a 45., 47. irányul a kötelező egyesületi tagság fönntartására.
(19.50)
Ne feltétlenül csak ezen a szemüvegen keresztül nézzék, hogy most lesz vagy nem lesz kötelező egyesületi tagság. Sokkal inkább azon a szemüvegen próbálják nézni, hogy mind a vizek szempontjából, mind az ország egésze kinézete szempontjából nagyon fontos, hogy a vizek partján rend legyen. Ez nem egyszerűen halászérdek, nem egyszerűen horgászérdek, ez mindannyiunk érdeke. Mivel nem egynemű viszonyokról van szó, olyan megoldást támogassanak, amely megoldás e rend kialakítását a lehető leginkább meg tudja valósítani. Ha az értelmezésük alapján arra a következtetésre jutnak, hogy akkor maradjon meg ez a korábban kialakult horgászszervezeti rend, akkor támogassák, mondjuk, a 47-est, ha pedig azt gondolják, hogy ez más úton is megvalósítható, akkor ajánlom megfontolásukba az általam 46. sorszámon benyújtott indítvány elfogadását.
Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Talán kicsit hosszadalmasnak tűnt, ahogy szóltam a halászatról és a horgászatról szóló törvény módosításáról, ugyanakkor itt és most szeretném megismételni azt az álláspontomat, hogy az a körülmény, hogy egy egészen más életviszonyrendszert tárgyaló dajkaterhesség után beszélünk erről, önmagában pszichésen olyan érzetet tud teremteni a hallgatóságban, a képviselőtársaimban, hogy van egy fontos és egy kevésbé fontos ügy. Azt gondolom, hogy a halászatról és a horgászatról szóló törvény annak a 350 ezer embernek, horgásznak adott esetben legalább ennyire fontos. Ha belegondolunk abba, hogy a jövő útja végül is a természethez való visszaközelítése az emberiségnek, akkor rá fogunk jönni arra, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy a halászatról és a horgászatról szóló törvény hogyan kezeli az ember és a természet viszonyát. És pont erről a törvényről van szó! Tehát azt gondolom, az egyik legfontosabb törvény az, amelynek a módosításáról most tárgyalunk.
Megköszönöm a megtisztelő figyelmüket, és természetesen, ha szükséges, kétpercesekkel továbbra is részt kívánok venni a részletes vitában. Köszönöm a figyelmüket.
