DR. PAP JÁNOS
DR. PAP JÁNOS
DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Úgy látom, hogy azt a vitát, amit az általános vitában folytattunk, látszólag megismételjük.
A következőt szeretném elmondani: ön azt mondta, hogy a Katolikus Püspöki Kar véleményét képviseli a kormány. Szeretném önnek elmondani, hogy én református vagyok, és a Katolikus Püspöki Kar véleményét nem hallottam, de én mint református hívő ember is vallom, hogy a dajkaanyaság nem természetes dolog, és nem hiszem, hogy nekünk a jog eszközével minderre lehetőségünk van. Nem hiszem, hogy a jogásznak, adott esetben az Országgyűlésnek olyan kérdésekre választ lehet adni, hozzá lehet nyúlni dolgokhoz, amiben, azt gondolom, nem kompetens. Nem hiszem, hogy a jog nyelvével dönteni lehet arról, hogy mikor kezdődik az élet, az életbe milyen szinten lehet belefolyni.
Azt gondolom, köztünk olyan mértékű a hozzáállásbeli különbség - hogy csak Bauer Tamás véleményét idézzem, aki az internethez próbálta valamilyen formában hasonlítani, ha jól emlékszem. A kettő között őrült nagy különbség van, ha szabad így fogalmazni, az egyik emberi, a másik pedig - véleményem szerint - isteni kategória. Egy emberi mű, emberi alkotás bármikor tönkretehető, megújítható, megszüntethető és újraindítható. Ez az életnél nem tehető meg, az élettel nem lehet így játszani! Ön azt mondja, hogy 15-20 gyerek megszülethet így. Minden úgy kezdődik, hogy van 1-2, 15-20, majd lesz belőle több ezer; azt gondolom, ez nem egy döntő érv.
Ezt a vitát folytathatjuk, beszélgethetünk két percekben, de nem hiszem, hogy eljutunk arra a szintre, hogy meg tudjuk győzni egymást, mert - még egyszer szeretném mondani - az indulópontunk, a megközelítésünk valószínűleg ezen a téren teljesen más.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)
