DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés ezen törvényjavaslat kapcsán hosszú, tartalmas vitát folytatott, amelyben a kormánypárti és ellenzéki képviselők álláspontjai a vita végére sem közeledtek egymáshoz.
A módosító indítványunkban, amelyet a 26. pontban fogalmaztunk meg Schvarcz Tibor, Kökény Mihály és más szocialista képviselőtársaimmal együtt - és amellyel azonos tartalmú módosító indítványt nyújtottak be kormánypárti képviselőtársaink, majd azt visszavonták - arra tettünk javaslatot, hogy az egészségügyi törvény hagyja hatályban a reprodukciós eljárások között a dajkaanyaság intézményét. Az 58. §-ban pedig arra tettünk javaslatot, ugyancsak szocialista képviselőtársaimmal, hogy 2000. január 1-jén az egészségügyi törvénynek ez a szakasza lépjen életbe.
Kormánypárti képviselőtársainkkal a vita lényegét tekintve négy fontos pontban volt közöttünk véleménykülönbség. Az első pontban, amelyben a törvény jogi részét érintettük, az fogalmazódott meg első körben - és ezt a bizottsági előadók, illetve kisebbségi előadók elmondták -, hogy nem tudtunk megbékélni azzal, hogy az Igazságügyi Minisztériumban az a látszat keletkezett, mintha jogilag ez a probléma nem lenne megoldható. Mi arra hivatkoztunk a vitában, a jegyzőkönyvek végigolvasása során ez is derült ki, hogy ez a jogi probléma áthidalható és megoldható.
Kormánypárti képviselőtársaim a vitában azonban arra a véleményre jutottak - és ezt az államtitkár úr is megerősítette -, hogy nem elsősorban jogtechnikai probléma volt, hanem - mint ahogy Horváth Zsolt képviselőtársam elmondta a vitában - miért is kellene egy olyan szabályozást meghozni, ahol a szabályozandó tárggyal alapjaiban nem értenek egyet a képviselők. Elmondták, hogy ez nem jogi probléma, hiszen technikailag, a jogász szemével ez a feladat uralható.
Az is kiderült, hogy ez nem orvosi probléma, hiszen világos, hogy az orvostudomány számára a dajkaanya intézményének lényege, vagyis hogy az anya petesejtje, az apa hímivarsejtje által megtermékenyített petesejt a dajkaanya méhébe ültethető, a terhesség kiviselése orvosilag és emberileg lehetséges. Ezért tehát a problémának ez a része sem lényegi probléma.
(18.40)
A következő aggály az volt, hogy ez morális kérdés a kormánypártok részéről. A hivatkozásuk fő forrása a Katolikus Püspöki Kar állásfoglalása, amely ebben a kérdésben nem megengedő. Mi azonban úgy gondoljuk - tiszteletben tartva a püspöki kar állásfoglalását -, hogy ez egy olyan morális aggály, amelyet megtilthat egy egyház a maga követőinek, de nem terjesztheti ki ezt a tiltást más állampolgárokra.
A következő ilyen aggály, hogy beleavatkozunk a természet rendjébe. Mi azonban azt gondoljuk, hogy bizonyos esetekben a dajkaanyaság intézményén túl igen sokszor avatkozunk bele a természet rendjébe. Hiszen a természet rendjébe avatkozunk bele akkor is, amikor egy házaspár esetében az anya petesejtjét egy más hímivarsejttel helyettesítjük (Sic!), és úgy ültetjük be az embriót a kiviselő anya méhébe. Lényegesen beavatkozunk a természet rendjébe, amikor a szervdonáció kapcsán egy idegen ember, agyhalott ember, halott ember szervét beültetjük. Ilyen értelemben nagyon sokszor avatkozunk bele a természet rendjébe; ad absurdum, a legbanálisabb beavatkozás, amikor egy nem működő szervet mesterségesen, az orvostudomány eszközeivel életben és működésben tartunk.
A hivatkozások következő csoportja, hogy ez olyan pszichológiai konfliktust okoz a dajkaanya és családja, a születendő magzat és a genetikai anya és családja között, amely nagyon nehezen uralható. A hivatkozások ebben az ügyben sem voltak egyértelműek, hiszen nem állítjuk, hogy ebben az esetben mind a dajkaanya, mind a genetikai anya és családja nem néz szembe valóságos pszichológiai dilemmákkal, mi azt mondtuk, hogy ezek megfelelő vezetéssel, gondozással és természetesen magával a vállalással is egy pozitív megerősítéssel uralhatók. Ezért tehát azoktól, akik a dajkaanyaság intézményének bevezetését, ennek a reprodukciós eljárásnak az elfogadását mint számukra utolsó lehetőséget a saját gyermek felnevelésére várják a törvényhozóktól, nem vehetjük el ezt a reményt.
Valamelyest biztatást kaptunk a részletes vitában akkor, amikor a javaslatunkra az előterjesztő képviselői a bizottságokban egy bizonytalan támogatást adtak. A bizottsági vitákban sajnos nem sikerült egyértelmű állásfoglalásra jutni az előterjesztők irányában afelől, hogy mit is jelentene a javaslatunk elfogadása. Azt-e, hogy a reprodukciós eljárást elfogadják, de az előkészületekhez idő kell, és ezért egy későbbi időpont bevezetését javasolják? Vagy azt, hogy a javaslatunkat nem fogadják el, és a későbbi időpontra való elcsúsztatással csak egy haladékot kérnek arra, hogy egyébként a várakozókban meglévő csalódás ne január 1-jén érhesse őket?
Ezért arra kérem a tisztelt kormánypárti képviselőtársaimat és az előterjesztő nevében jelen lévő tisztelt államtitkár urat, hogy mielőtt ezt az elutasítást az Országgyűlés egy gombnyomással helyben hagyja, újra fontolják meg, hogy ez az önkéntes, az anya és a befogadó anya számára elfogadott, orvosilag lehetséges, morálisan nem kirekesztő változat mégiscsak kapjon szabad utat a Magyar Országgyűléstől, és legalább annyival legyünk többen, ahányan ez irányban folyamodnak majd a dajkaanyaság intézményéért, és születhessen meg Magyarországon az a 15-20-30 gyerek, akikre nagyon várnak a családok.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
