MÁDI LÁSZLÓ
MÁDI LÁSZLÓ
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy két olyan motívumra, két olyan jellegzetességre fel kell hívni a figyelmet, ami a pontos véleményalkotás szempontjából mindenképpen jelentőséggel bír. Az első az, hogy a korábbi parlament működéséhez képest lényegesen bővült az az időkeret az 1994-98-as időszakhoz képest, amit ebben az évben a jövő évi költségvetés előkészítése kapcsán a parlament a vitára tud fordítani. Mielőtt az ellenzéki képviselőtársak ilyen tekintetben kritikát fogalmaznak meg, arra kérem, hogy tanulmányozzák a rendelkezésre álló idő tekintetében a korábbi éveket. Azt gondolom, hogy méltányosan és nagyon kedvezően jártunk el akkor, amikor lényegesen több időt javasoltunk az érdemi vitára. Azt egyébként tudni kell, ha már itt tartunk, hogy sok esetben az ellenzéki képviselőtársak oldaláról, a frakciók oldaláról előfordult az, hogy nem használták ki ezt az időkeretet, vagyis ilyen értelemben kellő önkritikával kell ezt a kérdést vizsgálni. (Bauer Tamás: Ez sem igaz!)
A másik az, hogy szintén a méltányosság okán a Fidesz-Magyar Polgári Párt olyan indítványt tett, amely a kisebb frakciók - itt különösen az SZDSZ-re gondolok - számára relatíve lényegesen több időkeretet biztosít a tárgyalásra. Míg a Fidesz képviselői hat-hétszer annyian vannak a mai parlamentben, mint a szabad demokraták, addig az időkeret tekintetében majdnem feleannyi időt biztosítunk az SZDSZ számára, hogy megfogalmazza azokat a javaslatokat (Bauer Tamás: Nem ti, hanem a Házszabály!), amelyeket akár ebben a szakaszban kíván tenni a Ház nyilvánossága előtt. Míg nekünk 77 percünk van, az SZDSZ-nek 35 perce, több mint fél órája volt erre nézve. Azt gondolom, hogy ez kellően méltányos időkeret arra nézve, hogy megfogalmazzák az álláspontjukat, tekintettel arra, hogy a létszámuk tekintetében már ez az arány messze nem felel meg a parlamenti arányoknak.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
