LÉVAI TIBOR
LÉVAI TIBOR
LÉVAI TIBOR (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hajdú-Bihar megye egyik legrégibb és egyben ténylegesen a legrégibb közigazgatási célra készült épülete a Hajdúböszörményben található hajdúkerületi székház. Az épület ma a Hajdúsági Múzeumnak, a bíróságnak és egy vendéglátó egységnek ad otthont. Az épület külső megjelenésében, tömegében és hangulatában a méltán híres hajdúböszörményi főtér hangsúlyos épülete, egyben jelezvén a város kétbeltelkes településszerkezetének központját is.
Az épület, amint említettem, eredetileg a nemes hajdúvárosok székházának épült, így az ország azon nagyon kevés középületeinek egyike, amely egy szabadalmas kerület közigazgatási székháza volt. A hajdúvárosok - amint az a magyar köztörténetből is ismert - szabadságaikat Bocskai István fejedelemre vezethetik vissza, aki a korponai és a kassai kiváltságlevélben így ismerte el azt a kitartást, hűséget, katonai tehetséget, amelyet a hajdúság, az ország máig egyetlen sikeres szabadságküzdelmében betöltött. Az eredetileg Szabolcs vármegyéhez tartozó hét, majd Polgár kiválása után csak hat hajdúváros a szatmári béke, 1711 után is megőrizte különállását, míg a széles körű hajdúkiváltságolások többsége elenyészett. Ekkor jött létre a szabadságjogaikat biztosító, belső önrendelkezésüket lehetővé tevő kerületi szervezetük, a Hajdúkerület, amely belső felépítésében és közjogi elfogadottságában a Jászkun kerülethez hasonlít, s rokonítható az erdélyi székely és szász kerületekkel, a túrmezei szabadkerülettel és a szepesi 16 város különös jogokkal felruházott kerületével is.
Amint ismeretes, a vármegyéknek sokáig nem volt állandó székhelyük, akárcsak az ország szabad kerületeinek. Mária Terézia közigazgatási reformja, amely kora jellegzetesen felvilágosodott eszméiből vezethető le, előírta, hogy az ország valamennyi törvényhatósága állandó székhellyel, közigazgatási épülettel rendelkezzen, ahol a rabok elzárására megfelelő hely álljon rendelkezésre - és ugyancsak levéltár számára is. Ez megmagyarázza a közigazgatási székhelyek állandósulását és a megfelelő közigazgatási épületek emelését. Tulajdonképpen e rendelkezésnek köszönhetően szánták rá magukat a nemes hajdúvárosok arra, hogy Böszörményben mint központi helyen megfelelő épületet emeljenek.
A mai épület három ütemben készült: az első 1762 és 1765 között Jenovai János debreceni mester tervei alapján, vidéki és barokk szellemben, hatalmas pincebörtönnel, közgyűlési teremmel és alkalmas levéltárral. Miután ez a földszintes épület a terebélyesedő közigazgatási szervezet számára szűknek bizonyult, 1802 és 1808 között bővítették, és emeletessé alakították át. A harmadik szakasz a kiegyezés, 1867 után következett be, amikor az ország polgári átalakítása során az egykori szabadalmas kerületeket is vármegyékké szervezték át.
Az elég hamar világossá vált, hogy a Hajdúkerületet Hajdú megyévé kell átalakítani, székhelynek viszont az addig Bihar megyéhez tartozó Debrecent nézték ki. A bővítés a hajdúkerületi tisztikar lépése volt azért, hogy a székhely mégis Hajdúböszörményben maradjon, mondván: az eddig székhelyen immár megfelelő és modern közigazgatási épület áll rendelkezésre. A bővítést a debreceni Vecsey Imre építész vállalkozó végezte, aki a kor neves szakembere volt, és akinek nevéhez egy sor máig híres középület emelése fűződik.
A megyeszékhely tehát Debrecenbe került, ebbe immár bele is nyugodtunk, viszont szeretnénk, ha a hajdúkerületi székház a maga teljes méltóságában és funkciójában megmaradna az utókor számára. Az 1876, tehát Hajdú megye megszervezése után tulajdonképpen szerep nélkül maradt épület ugyanis szomorú sorsra jutott. Több rendbeli átalakítás, funkcióváltás nemcsak az épület műemléki jellegét kérdőjelezte meg, hanem a statikai állagát is. Legutóbb az 1960-as és '80-as évek végén esett át az épület nagyobb helyreállításon. Mind a kettő szakszerűtlen volt, az épület ma is nedvesedik, feladatának nem felel meg, az épületben a Hajdúsági Múzeum nagy értékű, a hajdúság múltját reprezentáló, pótolhatatlan műkincsei ugyanis veszélyben vannak. Az épület jelen állagában a bíróság számára sem felel meg. Az épület működésbeli kihasználtságát pedig zavarja az ott elhelyezett presszó, amely a műemléki helyreállítást is megkérdőjelezi.
Sajnos, az 1980-as évek végén az épület egyik legnagyobb értékét, a feudális kori, föld alatti börtönrendszert a talajvíz magas szintjére hivatkozva betömték, amely egyben az épület megszakadását is jelentette. A betömés nemcsak szakmai, hanem nagyon komoly műemléki hibának is bizonyult, hiszen így lehetetlenné vált az épület teljes szerepének bemutatása, ráadásul a Tiszántúlon hasonló egykori közigazgatási székhely és értelemszerűen épület nincs, hiszen Debrecen nem volt megyeszékhely, Nyíregyháza sem, a nagykállói székház pedig 1876 óta egészségügyi célokat szolgál; a többi megyeszékhely, mint például Szatmárnémeti, Nagykároly, Nagyvárad és Ungvár a trianoni határokon kívül esik. (Az elnök csenget.)
Az épület első osztályú műemlék, és a magyar állam és értelemszerűen a nemzet tulajdona. (Az elnök ismét csenget.) A kincstár vezetői a jó gazda gondosságával felmérték, hogy az elhibázott felújítások után az épület végre szakszerű felújításra szorul.
