DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A vitát figyelve aggályosnak és elgondolkodtatónak tartom azokat a véleményeket, amelyek arra irányulnak vagy egyszerűen azt fejezik ki, hogyha a kötelező kamarai tagság megszűnik, az nem eurokonform, hiszen az Európai Unióban kamarák működnek.
Azt hiszem, ez azon túl, hogy aggályos kijelentés, túlságosan le is egyszerűsíti a képet, hiszen az Európai Unió tagországaiban a gazdasági kamaráknak két alapmodellje van.
(11.40)
Az egyik a köztestületi státuszú, német-francia modell, illetve a magánjogi státuszon alapuló angolszász típus. Azonban mindkét kamarai forma hosszabb, szerves történelmi fejlődés eredménye. A két kamarai modell megkülönböztetésénél, illetve megválasztásánál - ha már mindenképpen nyugat-európai mintát akarunk adaptálni a magyar viszonyokra - fontos figyelembe venni, hogy az önkormányzatiság, az adott államon belüli elismertsége, színvonala és hagyományai a meghatározóak a kamara választásánál.
A másik differenciáló tényező pedig az adott jogrendszer történelmi sajátossága. Például az angolszász jogrendszer és követői általában "magánjogias" és önkéntes alapon fejlődtek ki. Náluk a köztestület fogalma is ismeretlen.
Arról azonban, hogy hosszú perceken, órákon keresztül arról ment a vita, hogy miért jó - hadd mondjam el azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy nekünk alapvetően nem abból kell kiindulni, hogy Németországban vagy Angliában milyen kamarai modell van, hanem abból - azt nézzük meg -, hogy a magyar vállalkozóknak mi a jó. Nézzük meg azt, hogy a magyar vállalkozók valójában milyen kamarát akarnak.
Ha ennél a kérdésnél leragadunk: számtalan lakossági fórumon vettem részt, számtalan levelet kaptam, de olyan vélemények irányomban - mint a MIÉP képviselője felé - nem hangzottak el, hogy a vállalkozók követelték volna tőlem azt, hogy a kamarai tagság maradjon meg, tehát hadd fizessenek tagdíjat. Ilyen véleményekkel tehát nem találkoztam.
Szabadjon azt is elmondanom, hogy a törvénytervezethez benyújtott nagyszámú módosító indítvány azt jelenti, hogy a képviselőket meglehetősen érdekli ez a törvény. Az azonban, hogy a koalíción belül is két vélemény, illetve koncepció van - és hadd utaljak az első vitaszakaszban tárgyalt 33. ajánlási pontra Babák képviselő úr részéről, illetve az ugyanebben a szakaszban Ékes képviselő úr által jegyzett 60. számú módosító javaslatra -, melyek egymással szöges ellentétben vannak.
Jóllehet tehát, hogy a mai politikai közgondolkodás szintjén két koncepció lehet jelen a kormányzati képviselők között is. Az egyik elképzelés egy angolszász modellt követne, ami alapján most megszűnnének a kamarák, és az egyesületi törvény alapján majd újjáalakulnának. Ez is elfogadható volna, ha a kormány aktív gazdaságpolitikával a meglevő vállalkozásokat olyan szintre tudná fejleszteni, hogy valóban érdekükben állna egy önkéntes kamarai tagság.
A másik, a megvalósíthatóbb variáció pedig az, hogy megmaradnának ugyan a kamarák - a mi álláspontunk is ez -, de elvonnák tőlük az államigazgatási feladatokat. Itt a 33. számú, Babák Mihály képviselő úr által jegyzett javaslatban markánsan kijön ez, hogy a közigazgatási feladatok elvonása történjen meg. Tehát maradjanak a kamarák, aki akar vállalkozó lenni, működjön benne, képviselje magát a kamarában, de bizony kötelezővé, kényszerjellegűvé ezt a dolgot, ezt a rendszert ne tegyük.
A meglévő módosító indítványokat, így a 33. módosító indítványt, amit helyénvalónak tartunk - némi korrekcióval -, feltétlenül elfogadásra javasoljuk. A kamarák dolgát itt arra kell kihegyezni, hogy a gazdaság fejlődését és ezentúl szerveződését is - tehát ha vissza lehetne még csenni a 33. módosítóba a Babák úr által kivett szerveződés szót, mert ez mindenképpen előnyévé válna a törvénynek, ugyanakkor azzal, hogy a közigazgatási feladatok úgy, ahogy vannak, szűnjenek meg, messzemenően egyetértünk.
Természetesen, tisztelt képviselőtársaim, pro és kontra elő lehet hozni a kötelező tagság mellett érvelőknek az Alkotmánybíróság 38/97. sz. határozatát, amely indoklásában leszögezi, hogy a kötelező tagságot nem tekinti a személyi szabadságjogok megsértésének, másrészt a kötelező tagság alkotmányos mivoltát sem önmagában. Egy dolog azonban az Alkotmánybíróság állítása, egy másik dolog pedig a több százezer vállalkozó azon vélekedése, hogy a kötelező kamarai tagságot nem tartják helyénvalónak.
Tehát az elmúlt - a tényleges működést tekintve - másfél évből azokat az elemeket, amelyek a kamaráknál pozitívumok, meg kell tartani, erősíteni kell, a jelenlegi rendszer azonban - fogadjuk el ezt, tisztelt képviselőtársaim - nem jó, és változtatásokra van szükség, itt van az ideje a rendszer újragondolásának. A kis- és a középvállalkozásokat, a belső piac hathatós védelmét kell majd a kormányzat által beterjesztett törvényen túl erősíteni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)
