ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF (MDF): Köszönöm, elnök úr, a szót. Szeretném kihangsúlyozni, hogy a gazdasági kamarai törvénnyel kapcsolatban a Magyar Demokrata Fórumnak, frakciójának több hónapja azonos véleménye van. Visszautalnék egy kissé Sümeghy Csaba képviselőtársam mondandójára, amelyben jelezte azt, hogy ma a parlamentnek a részletes vita kapcsán kell megfogalmaznia azon közelítéseket, amivel a magyar gazdasági kamarák normálisan tudnak működni. Ehhez maximálisan partner a Magyar Demokrata Fórum frakciója.
Szeretném jelezni azt is és felhívni mindenkinek a figyelmét, hogy a magyar gazdasági kamarák működése másfél évre tekint vissza. Ugyan a törvény ötéves, de a tényleges működésük másfél éves. Másfél évvel ezelőtt kapták meg azt a jogosítványt, amit kormányrendelettel még '97-ben megadtak számukra, másfél évvel ezelőtt kezdték el az egyablakos rendszert, másfél évvel ezelőtt kezdték kiépíteni az infrastrukturális rendszerüket, ugyan eszköz- és pénztámogatások nélkül, tagdíjakból. Teljesen természetes, hogy ezalatt a másfél év alatt azon vállalkozások, amelyek csak a tagdíjat fizették be, és nem látták mögötte, hogy maga a rendszer felépítése van folyamatban, nem érezhették a kamarák által nyújtott előnyöket vagy a kamarák részére megfogalmazott közigazgatási feladatokból adódó előnyöket. Ezért is a Magyar Demokrata Fórum frakciója mind az ötven paragrafushoz olyan módosító indítványt nyújtott be, amely valóban, a mai fejlődő gazdaságban erősíteni kívánja a kamarák létét, létjogosultságát, nem abba az irányba hat - és itt szeretném kihangsúlyozni, hogy a Magyar Demokrata Fórum módosító indítványa pont az első szakaszhoz kapcsolódóan kötelező regisztrációt és abból adódóan automatikus tagságot fogalmaz meg az általam benyújtott módosító indítvány is -, és valóban nem lehet szétválasztani az 1-5. fejezetet, mert mindegyik visszautal a másikra. A tagdíj kérdésénél teljesen logikus, hogy a vállalkozók és főleg a kisvállalkozások, a kezdő, kényszervállalkozások a tagdíjbefizetést egyfajta kényszerként élték meg. De a törvényben is benne foglaltatik, hogy minimum 3 ezertől maximum 10 millió forintig kell tagdíjat fizetni. Abban az esetben, ha egyfajta automatikusság lép be, akkor lehet olyan törvényt alkotni és hozni, és erre a kamarákat is fel lehet hatalmazni, hogy 5 millió forintig mentességet adjanak a kezdő kisvállalkozásoknak, nyugdíjas vállalkozásoknak, az agrárágazaton belül az őstermelőknek és az agrárvállalkozóinak is.
(10.30)
Így tulajdonképpen a gazdasági kamara tagjai közül legalább 50 százaléknak nem is kell tagdíjat fizetnie, mert a tagdíjak zömét általában maguk a nagy gazdasági vagy multinacionális társaságok fizették be. Szeretném kihangsúlyozni, hogy balgaság lenne elvárni, hogy másfél év alatt a gazdasági kamarák csodát hajtottak volna végre, viszont a magyar kamarai rendszer törekvései, a példák nemzetközi elismertsége úgy érzem, maximálisan megvan, főleg az Európai Unión belül. Felteszem tehát magamban a kérdést, hogy miért szükséges akkor oly mérvű változtatás, amely tulajdonképpen a kamarák megszűnéséhez vezethet.
Számos nemzetközi egyezményt írtak alá a kamarák. Valóban, ahogy képviselőtársnőm is elmondta, regisztráció ma már fellelhető, külön vannak választva a szakmák. Bármelyik pillanatban akármelyik vállalkozásról vagy gazdasági társaságról a maximális információra képesek a gazdasági kamarák, legyen az kereskedelmi, kézműves vagy agrárkamara - vállalkozásról van szó. Felteszem magamban a kérdést, ha önkormányzatok kapják vissza az egyablakos rendszert, és kockás füzetben vagy 1-től 580 ezerig hozzák a vállalkozásokat, ki lesz képes arra, hogy különválasztva vállalkozási fajtánként, adott esetben fél órán belül az európai uniós tagság után, mondjuk egy holland vállalkozás számára tudja adni a megfelelő információt a vállalkozás részéről. Azt hiszem, erre képtelen lesz az önkormányzat, vagy akár az APEH, ha odatelepítik. Eszköz, pénz nélkül csodát nem lehet csinálni.
Balgaság lenne a kormánytól elvárni másfél éves működése alatt, hogy az adótörvényeket megalkossa, amikor négyéves ciklusról beszélünk. Ha viszont a kamarákkal kapcsolatban csak a negatív dolgokat gyűjtjük össze, és abból próbálunk egyfajta törvényi módosítást végrehajtani, akkor egészen biztosan maga a törvénykezés is negatív irányú lesz a gazdasági kamarákkal szemben. Én mindig azt mondom, és a Magyar Demokrata Fórum frakciója részéről is az fogalmazódik meg, hogy nem ideológiai vitát kell ebben a kérdésben lefolytatni, hanem valóban szakmailag kell megközelíteni azt a tényt, hogy jelenleg - és múltjába visszatekintve, másfél éves tevékenysége folytán - mennyire volt hasznos a vállalkozások számára a kamarák jelenléte. Nézzük a taxiskérdéseket, nézzük adott esetben a kereskedelem vagy vendéglátás területén azokat a jogosítványokat, amivel ma már rendelkeznek a gazdasági kamarák, határozottan tudnak is a vállalkozások irányába lépni és tenni valamit. Ma már intézményeket működtetnek a kamarák, szakképzési rendszerbe kapcsolódtak be, azt lehet mondani, hogy a teljes internethálózaton tulajdonképpen a kamarai tevékenységből adódó nemzetközi megkeresések, információk tömkelegével rendelkeznek a kamarák, és próbálják a vállalkozások irányába kiadni ezeket a lépéseket.
Ha egy vállalkozó a maga részéről jól működik, akkor teljesen logikus, hogy nem fordul olyan sokszor a kamarához. De ha a kamarai rendszeren belül megnézzük a minősítés kérdését, ebből adódóan tessék belegondolni, az Európai Unión belül mely vállalkozások lesznek életképesek, amelyek megfelelő minősítéssel rendelkeznek, megfelelő támogatási rendszerből adódóan életképessé tudnak válni. Pontosan ezek a szerepek azok, amelyek nagyon hatékonyan, a gazdasági kamarák közreműködésével a magyar vállalkozói réteget is meg tudják erősíteni úgy, hogy nem úgy kerülnek be az Európai Unió piacába, mint a templom egere, hanem valóban felkészülten, megfelelő minősítéssel nemcsak maga a vállalkozás, hanem a terméke is. Az ugyanis nagyon fontos kérdés, hogy a magyar gazdaság képes lesz-e tulajdonképpen ebbe az irányba úgy nyitni, hogy a magyar vállalkozások, akár az agrárvállalkozások is a megfelelő felkészültséggel tudnak rendelkezni. Ha most egy önkormányzathoz telepítenek vissza egy ilyen feladatot - akkor elnézést -, egy önkormányzat egy vállalkozást mikor fog tudni felkészíteni az európai uniós csatlakozásra és az abból adódó törvények jogharmonizációs kérdéseire?
Azért kérem a parlamentet és a vitában részt vevőket is, hogy valóban próbáljuk meg szakmailag megközelíteni ezt a kérdést, és szakmailag úgy helyre tenni a kamarák kérdését, hogy ne gyengüljenek, hanem inkább erősödjenek. A politikának is meg kell találni azt a kapcsolódási pontot, hogy valóban a mai fejlődő magyar gazdasági rendszerben egy fejlődő kamarai rendszerrel együttműködve adott esetben valóban el tudjuk érni a 7 százalékos gazdasági növekedést. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF padsoraiban.)
