SIMON JÓZSEF
SIMON JÓZSEF
SIMON JÓZSEF (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tóth Imre képviselőtársamnak az általános vitában és a most elmondott véleményét is mélyen tisztelem abból a szempontból, hogy meglepően őszinte és tárgyszerű hangnemben kísérli meg jobbítóan előremozdítani a kamarai ügyeket. Ugyanezt teszi az MDF képviselője, úgy gondolom, Ékes képviselő úr is, és ezek üdítő kivételek ebben a vitaszakaszban.
De mégis föl kell hívnom a figyelmet arra, képviselőtársam, hogy a kamara köztestület, demokratikusan választott vezetősége, ellenőrző testületei vannak, bizony jogosítványa és kötelessége, hogy elszámoljon a tagjainak a pénzforrásai felhasználásával, és ebből a szempontból az sem érdektelen, hogy közfeladatot átadni köztestületnek lehet. Természetesen azt hosszasan vitathatjuk, hogy létezhet olyan köztestület is, amelynek a tagjai önkéntesen vállalják a köztestületi tagságot. Itt a probléma nem abban van, hogy önkéntes-e ennek a kamarai köztestületnek a tagsága, hanem a köztestület valóban az-e. Vannak-e olyan jogosítványai, jogosultságai, kötelmei, amelyek egy köztestületre jellemzőek?
A másik, hogy meg akarjuk-e tenni azt a hátraszaltót, amit ez a mostani változás jelenthetne, hiszen azért Ékes képviselőtársam is egy fontos kérdésben tévedésben van. Ugyan a kamarák másfél éve tudnak érdemi, kamaraszerű működést kifejteni, de a kamarai történet tízéves Magyarországon és ebből négy év olyan időszak, amikor a kamarák önkéntesen, egyesületi alapon szerveződtek, és bizony óriási nehézségeket éltünk meg abban az időszakban, amikor egy kamarai rendszerért lobbiztunk egyesületi formában, és ezt az időszakot zárta le sikerrel, konszenzussal az Antall-Boross-kormány utolsó törvénye, az a kamarai törvény, amely alapján a mai kamarák (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) elkezdték az újjászervezésüket. Tehát a dolog történetét (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) nem lehet kihagyni az érdemi tárgyalásból. Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
