TÓTH IMRE
TÓTH IMRE
TÓTH IMRE (FKGP): Tisztelt Képviselőtársaim! Eredeti egyezségünk az volt néhány órával ezelőtt, hogy összességében szólunk a témához. Én magam ezt szeretném megtenni, konkrét paragrafusokra hivatkozva, két órai idővel később. Előtte azonban Simon József MSZP-s képviselőtársam egyetlen megközelítésére hadd reagáljak. Mondta helyesen, hogy ítéletet mondunk, itt, ott bizony elképzelhető, hogy ilyen hibát elkövetünk. Mégis azt mondom, hogy az ítélet nem azonos azzal, amit sokan teszünk, vagyis hogy tükrözzük azt a helyzetet, ami van, amely ugyanakkor differenciált. Tehát egy differenciált tükrözése a valónak nem azonos egy stigmával, egy sommás ítélettel, egy ítéletalkotással.
Most pedig a konkrét bekezdésekhez. A törvényjavaslat 3. §-a több bekezdésében, 2-ban is, a kamarák feladataival foglalkozik, ehhez kívánok szólni az első körön.
(14.20)
A kamarák egy jó részénél érzékelhető volt, hogy nem tervezték meg építkezésüket, nem volt gyakorlatilag stratégiájuk, kibontakozási tervük, és az általánosan megfogalmazott törvényi teendők és feladatok elemzése hiányában olyan feladattervük, amely segíthette volna a gazdasági kamarák valódi gazdasági önkormányzatként, szolgáltatás-orientáltan elfogadott partnerként működhettek volna, együttműködve mind a kormányzattal, mind a gazdálkodó szervekkel, a megelőző kormányzattal is.
A törvénytervezet szándékai szerint a kialakuló, megszervezendő új kamarai rendszer - az európai működő gyakorlatnak megfelelően - a tagság gazdasági tevékenységének segítése, előmozdítása érdekében szolgáltatásorientált lesz, kell hogy legyen, mind a gazdálkodói kör, mind az ágazati irányítás felé. Gyorsan hozzáteszem, hogy ez már egy egészséges rizikófaktor a kamarák számára az eddigi rizikómentes helyzethez képest, különben, lakonikus egyszerűséggel, az érintett kamara nem fog megélni. Ennek erősítése érdekében a törvénytervezet a közigazgatási feladatköröket részben elvonja a gazdasági kamaráktól a szolgáltató jelleg hangsúlyozásával, kiemelésével. Itt teszem hozzá korábbi gondolatomat, hogy ugyanakkor ez a törvénytervezet nem zárja azt ki alapvetően, hogy ágazati minisztérium külön szerződés alapján közigazgatási feladatokat adjon adott kamaráknak, nyilvánvalóan a feltételt is ehhez anyagilag biztosítva.
A 8. § (1) bekezdéséhez: sokszor és sok helyen hallható a gazdálkodóktól a kamarákkal szemben megfogalmazott kritika, hogy csak a tagdíjat hajtják be, de nem tudni, hogy mit adnak érte. A kötelező tagsággal kapcsolatos törvényi rendelkezésből adódóan a kamarai tagok egy jelentős részének kapcsolata a kamarákkal csupán a tagdíjfizetésre korlátozódik, és ezen rendelkezés is alapvetően akadályozta, hogy az európai működő gyakorlatnak megfelelő, szolgáltatásorientált kamarai szervezetek jöjjenek létre.
Felmerül a kérdés, hogyan létezhet olyan alulról építkező önkormányzatiság - ha a szó szoros értelmében vesszük az önkormányzatiságot -, ahol a maguk közül megválasztott tisztségviselőket nem tekintik elöljáróiknak, és a létrehozó tagok saját szervezetüket maguktól idegennek, adott esetben élősködőknek tartják. Nyilván úgy, hogy e területen esetleg nincs teljes vagy éppen látszatdemokrácia van.
A törvényjavaslat az önkéntes tagság bevezetésével lehetőséget biztosít a gazdasági szervezeteknek, hogy érdekeiket a jelenleginél jobban képviselő és szolgáltatásokkal segítő kamarai szervezetet hozzanak létre.
Még mindig a feladatokhoz a 13. § mentén. A törvényjavaslat az országos gazdasági kamarák feladatává teszi a gazdasági kamaráknál vezetett nyilvántartások egységes rendszerének kialakítását. Az Európai Unió gyakorlata és szabványai előírják a gazdálkodók, gazdálkodó szervezetek teljes körű nyilvántartását, beleértve az évenkénti gazdaságszerkezeti felmérésüket is. Ez képezi az információs alapját az uniós támogatások folyósításának, illetve ezek felhasználása annak ellenőrzésének. Hozzáteszem, hogy a fejlett világ minden országában a mi gyakorlatunknál lényegesen bővebb és szigorúbb adatszolgáltatásra kötelezettek a termelők a szabályozott piacgazdaság jegyében. Az európai gyakorlat szerint ezen nyilvántartások megbízhatósága, teljessége vagy naprakészsége meghatározó módon függ az információt kérő szervezettől, minden esetben érvényesül a törvényi kötelezettség mellett a bizalmi elv, valamint szolgáltatás-ellenszolgáltatás elve.
Ebben a látszólag jelentéktelennek tűnő törvényi meghatározás igen jelentős feladatokat ad a gazdasági kamaráknak egy-egy ágazati információs rendszer kialakításában. Ez a kérdés egyébként szervesen összefügg a kamaráktól elvárt szolgáltató tevékenységek kialakításával, folytatásával mind a gazdálkodói kör, mind az ágazati irányítás felé. Itt jegyzem meg, hogy szükségleti oldalon ez eddig is felismert volt, mégis voltak olyan kamarák, amelyek éppen a számítástechnikai rendszerek fejlesztésére rendkívül komoly uniós és magyar állami forrásokat is kaptak, mégsem arra fordították, sőt elszámolni sem képesek ezzel. Ez megint nem egy bélyegütés az általánosra, hanem egy konkrét helyzet differenciált visszatükrözése.
A gazdasági kamarák szervezetrendszerére vonatkozóan a törvényjavaslat 20. §-ához kívánok néhány megjegyzést tenni. A törvényjavaslat és a benyújtott módosító javaslatok az országos kamara küldöttgyűlésének kizárólagos hatáskörébe utalják a kamara alapszabályának és más önkormányzati szabályok megalkotását. Ennek a törvényi helynek a hangsúlyozása azért fontos, mert a jelenlegi gyakorlatban - és akkor itt nem ismételném önmagam, erről az imént szóltam - sajnos előfordul az, hogy a mai napig 1994-től bizonyos szabályzatokat bizonyos kamarák nem készítettek el, így annak mentén nem is tudnak és úgy tűnik, nem is akarnak eljárni.
A törvényjavaslat 22. és egyben 28. §-ához kívánok néhány gondolatot elmondani. A törvényjavaslat ezen részei egységesen a kamarai tisztségviselők választásával, képviseleti jogával foglalkoznak. A jelenlegi gyakorlatban érzékelhető, hogy a kamarai tisztségviselők túlnyomó többsége nagy gazdasági szervezetek vezetője, gazdasági érdekképviseleti szervezetek tisztségviselője. Saját gazdaságuk gondjaival való vagy érdekképviseleti funkció adódó túlterheltségük miatt választott kamarai tisztségükben való tevékenykedésük inkább olykor látszati és önérdekeket szolgáló. Tevékenységük során nem tudják szétválasztani az érdekképviseleti funkcióból adódó feladatokat a gazdasági önkormányzati feladatoktól. Tehát tetten érhető, hogy a kamarát olykor mintegy lobbiszervezetként működtették egy eléggé szűk érdekkörben.
A választási szabályok szigorítása, pontosítása elősegíti, elősegítheti, hogy a kamara választott tisztségviselői szektorsemlegesen, a teljes gazdálkodói kör érdekében tevékenykedjenek. Ebben a kérdésben a jelenlegi kamarákra is jellemző a belső ellentét. A tisztségviselők is több táborra szakadtak, részben múltjuknak, részben elképzeléseiknek köszönhetően, de egzisztenciális okok miatt is a konfliktusok politikai felhangoktól sem mentesek. A kialakult helyzet belülről emészti a kamarákat, sajnos nem tud a belső feszültség önmagától feloldódni. Meg kell újulnia a vezetésnek, mert a tisztségviselői kör nem kíván változtatni a kamara eddigi gyakorlatán, és másokat okol a kialakult súlyos helyzetért, inkább vállalva a folyamatos ütközést mind a tagsággal, mind az éppen hatalmon lévő kormányzattal.
A kamarai tevékenység megváltoztatásának elsősorban a szakmai szempontok szerint kell bekövetkezni, a személyi változtatások vagy változatlanság alapja nem lenne szabad, hogy elsődlegesen politikai hovatartozástól függjön. Akik a szándékukat mind a tagsággal, mind a kormányzattal el tudják fogadtatni, és alkalmasak arra, hogy elképzeléseik megvalósításával az európai működtető gyakorlatnak megfelelő szektorsemleges kamarai rendszer alakuljon ki Magyarországon, melyet elfogad saját tagsága, elismeri a mindenkori kormányzat, őket kell, azt gondolom, hogy a tagság alulról és önkéntesen építve megválassza, megválaszthassa.
A törvény 27. és 31. §-ához: az agrárkamaráknál, a tagozatok kialakításánál a gazdasági méretet, súlyt kell alapul venni az Európai Unió Eurostat ajánlásaiban is szereplő, valamint a kis- és középvállalkozások fejlesztéséről szóló törvényben is meghatározottak szerint. Ezt a tagozati felosztást indokolja, hogy az eltérő méretű gazdálkodó szervezetek még ugyanabban az ágazatban is egymástól igen lényegesen eltérő közgazdasági, szakmai feltételek mellett gazdálkodnak, így a gazdasági érdekek is eltérő módon jelentkeznek, jelentkezhetnek. A kamarai osztályok kialakításánál, működésénél így tisztán szakmai ágazati elvek érvényesülhetnek. Ebben a besorolási rendnek további, a szektorsemlegességet elősegítő pozitív hatásai várhatók a kamarai működés közben s nem utolsósorban az ehhez illeszkedő választások során.
A törvényjavaslat 32., 33. §-ához: a gazdasági kamarai tagság önkéntes, de mivel a kamara közfeladatait minden gazdálkodó szerv vonatkozásában ellátja, a törvénytervezet szerint minden gazdálkodó szervezet, amely választási névjegyzékben szerepel, választója a kamara tisztségviselőinek, testületi tagjainak. A kamarai választási névjegyzékek összeállításánál törekedni kell a korábban már említett teljességre, tájékoztatni kell minden gazdálkodót, gazdálkodó szervezetet a választásokról és azok szabályairól. Ennek érdekében nem lehet csak, kizárólag a jelenlegi kamarai szervezetek tagnyilvántartására támaszkodni, hiszen ismert tény, hogy számtalan gazdálkodó, gazdasági szervezet a mai napig kikerülte a kamarai regisztrációt, a tagságot. Az átmeneti szabályok között kell meghatározni, hogy a teljesség érdekében a kamarai tagnyilvántartások összevetésre, kiegészítésre kerüljenek közhiteles nyilvántartásokkal - APEH, esetleg cégbíróság -, természetesen az adatvédelmi törvények szigorú betartása mellett. Az így kialakításra és pontosítása kerülő választási névjegyzékek kerüljenek aztán a törvény előírása szerint közlésre.
A névjegyzékek kialakítását, közlését nézetem szerint nem a megyeszékhelyeken - ez nem elégséges és nem egészséges - kell csak kifüggeszteni, hanem településenként az ott szokásos módon.
(14.30)
Hiszen ne feltételezzük azt, hogy a megye túlsó feléből a megyeszékhelyre, éppen azért, hogy ezt valaki elolvashassa, kontrollképpen be fog utazni. Ilyen irányú kapcsolódó módosító indítványt is benyújtottunk, ezt különösen a kistelepülésen élők, a rosszabb közlekedési viszonyokkal jellemzett települések miatt is meg kell hogy tegyük.
A törvényjavaslat 55. §-ában, amely alapvetően az átmeneti, vegyes és zárórendelkezésekkel foglalkozik, hasonló horderejű kérdésnek tartjuk a jelenlegi kamarák, a kamarai rendszer vagyongazdálkodásának, vagyoni helyzetének felmérését. A kamarák vagyona alapvetően a kötelező tagsággal együtt járó befizetett kamarai tagdíjakból került felhalmozásra, már ahol az okszerű gazdálkodás erre lehetőséget adott. A kamarai vagyon tehát meghatározó módon a kötelező kamarai tagdíjból, közpénzből képződött. Nagyon fontos, az új kamarai rendszer beindítását befolyásoló tényező lehet ennek a vagyonnak a megőrzése, annak biztosítása, hogy ez továbbra is a kamarai tagság érdekeit szolgálja, vagyis majd kell hogy szolgálja.
Ezt a kérdéskört ebben a törvényben, illetve a végrehajtás átmeneti szabályozásában kell körültekintően, átgondoltan szabályozni, elkerülendő a hasonló nagy rendszerek átalakításánál, újraszervezésénél tapasztalt korábbi gyakorlat, mely szerint a vagyon ellenőrizhetetlen és bizony követhetetlen módon kikerült a rendszerből, esetenként egyéni vagy szűk lobbiérdekek tulajdonába, szolgálatába.
Záróakkordként önmagam ismételném egy rövid összetett gondolatban. Nem állja meg a helyét és nem állhatja meg a helyét az a szalagcímszerű megközelítés, hogy a jelenlegi kormányzat a kamarák vagyonát mindenáron el akarja vonni és azt magáévá kívánja tenni. Le kell szögezzük, hogy biztosítékokat kell beépítsünk arra vonatkozóan, hogy amire rendeltetett, befizettetett ez az összeg, oda és csakis oda kerüljön, az ÁSZ-elszámoltatást, az alkalmi kincstári parkoltatást és az új választást követően pedig az újraválasztott kamarákhoz, az utolsó fillérig.
Köszönöm szíves figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)
