BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy ismét egy olyan törvényjavaslattal állunk szemben, amelyet jobb lett volna ebben a formájában nem benyújtani. Egy olyan törvényjavaslattal állunk szemben, amely egy kérdést, egy nem különösebben égetően fontos kérdést olyan módon próbál kezelni, hogy olyan történelmi, ideológiai kérdéseket kever bele a dologba, amelyeket nem kellene, és amelyek óhatatlanul olyan asszociációkat keltenek a magyar közvéleményben, a magyar társadalomban, amelyekre megítélésünk szerint a magyar társadalomnak ma nincs szüksége.
Ez a törvényjavaslat a magyar kitüntetési rendszert korrigálja néhány ponton. Ezek közül a módosítások közül több olyan módosítás van, amelyek lehetnek elfogadhatók, lehetnek vitathatók, nem tartom őket jelentősnek. Mondjuk, hogy a kiskeresztet ezentúl lovagkeresztnek fogják hívni. Van, akinek tetszik, van, akinek nem tetszik. Biztos, hogy nem kérnék szót az Országgyűlésben e miatt a pont miatt.
Ami ennek a törvényjavaslatnak a valódi tartalma, lényege - és tulajdonképpen erről szólt az általános vita, ahogy az tegnap elkezdődött, és nyomatékkal erről szólt az általános vita a bizottságokban is -, az az úgynevezett Corvin-lánc, Corvin-koszorú, Corvin-jelvény visszahozatala a magyar kitüntetési rendszerbe. Az indoklás, amellyel visszahozzák, megítélésem szerint megalapozatlan, bizonyos értelemben - hogy fogalmazzak udvariasan? - egy kerülő indoklás. Hiszen azt a funkciót, amelyet ezektől a kitüntetésektől elvárnak, az elmúlt évtizedekben a Kossuth-díj, a Széchenyi-díj jól teljesítette. Adtak Kossuth-díjat, Széchenyi-díjat egész életműért, a lehetőség, hogy a jövőben is ezt tegyék, a továbbiakban is megvan. Ez az indok tehát nem valós.
Az az érvelés, hogy különbséget kell tenni díjak és kitüntetések között - hallottunk ilyet a bizottsági vitában, hallottunk ilyet a plenáris ülésen -, megítélésem szerint nem valós. A valódi változás, tisztelt Országgyűlés, két dolog. Az egyik, hogy ezt a új, nagyon magas kitüntetést azon a néven, abban a formában vezetik be, amilyen néven, amilyen formában ezt 1930-ban bevezették, személyesen Horthy Miklós alapította, és Horthy Miklós adományozta.
Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt 11-12 év történetében a magyar közéletben sok vita folyt arról, hogy mihez nyúl vissza az új magyar demokrácia. És mint az előző napirendi pontban már szóltam róla, számos politikai lépéssel - hadd tegyem hozzá -, konszenzusos, egyetértésen alapuló politikai lépéssel tették egyértelművé azok a politikai erők, amelyek a harmadik magyar köztársaságot 1989-90-ben létrehozták, hogy a Magyar Köztársaság hagyományaihoz, 1945-46-47-hez kívánnak vissza nyúlni, amikor tagadják mindazt, ami 1948-49 és 1989 között ebben az országban történt, ehhez a demokratikus kísérlethez, ehhez a többpárti demokráciához kívánok visszanyúlni és nem az 1945 előtti Magyarországhoz.
Annak idején, Horthy Miklós újratemetése idején már volt egy vita Magyarországon arról a kérdésről, hogy hova akarunk viszonyulni. A jelenlegi miniszterelnök, Orbán Viktor - akkor a Fidesz elnöke - azt a kérdést, hogy mi a Fidesz viszonya Horthy Miklóshoz és az újratemetéséhez, azzal az egyszerű mondattal intézte el, hogy mint ahogy a mohácsi vészhez sincs viszonya a Fidesznek, ugyanúgy a Horthy-korszakhoz sincsen viszonya.
(21.00)
Megkerülte ezt a kérdést. Most viszont, amikor már egy más Fideszt ismerünk - amelyik kormányon van -, fontosnak tartotta, hogy ezt az új kitüntetési formát abban a formában alapítsa újra, amely formában azt 1930-ban nem más, hanem Horthy Miklós alapította meg.
A Fidesz vezetőinek, a jelenlegi kormány vezetőinek, ezt tudjuk, jó érzéke van a szimbólumokhoz. Amikor szimbólumokhoz nyúl, akkor tudja, hogy mit csinál. Sose nyúl mellé, sosem téved. Nagyon is átgondolt ez a politikai gesztus, a Corvin-lánchoz, Corvin-koszorúhoz való visszatérés. Ez bizony egyfajta folytonosságot kíván kifejezésre juttatni a jelenlegi - azt a szót szokták erre hagyományosan használni magyarul, hogy - kurzus és a Horthy-korszak között. Más funkciója annak, hogy ezt a kitüntetést ezen a néven és ebben a formában hozzák vissza, nincs.
Tudjuk - Horváth Balázs volt miniszter úr biztos emlékszik rá -, hogy 1991 februárjában az Antall-kormány már benyújtott egy törvényjavaslatot az akkori Magyar Országgyűlésnek, ha jól emlékszem, akkor csak a Corvin-koszorú visszahozatalára. Ha jól emlékszem, néhány hónap után, amikor a sajtóban számosan utaltak erre az óhatatlanul felmerülő párhuzamra, akkor az Antall-kormányban volt annyi bölcsesség, hogy visszavonta ezt az elképzelést, és a Corvin-lánc, Corvin-koszorú nélkül nyújtotta be újra a kitüntetési rendszerre vonatkozó új előterjesztését. Nem hiszem, hogy amikor most az Orbán-kormány nem tesz hasonló lépést, hanem kitart e mellett a javaslat mellett, akkor Orbán Viktor miniszterelnök ne tudná, hogy mit csinál. Nagyon is tudja, s mert mi is tudjuk, éppen ezért károsnak, szerencsétlennek, rossz irányúnak tartjuk ezt a kezdeményezést, és nem tudjuk támogatni. Sőt, olyan módosító javaslatot nyújtottunk be - amint kézbe kaptuk ezt a törvényjavaslatot -, amely az összes többi rendelkezését meghagyja, csak ezt veszi ki belőle.
Van azonban ennek a rendelkezésnek egy másik sajátos eleme is. Ez a sajátos elem az, hogy eltérően attól a formától, ahogy a Corvin-koszorú, Corvin-lánc, Corvin-jelvény a Horthy-korszakban szerepelt a magyar törvénytárban, eltérően attól, ahol az Antall-kormány nyújtotta be ezt a javaslatot 1991 februárjában az Országgyűlésnek, ami megegyezett az eredeti változattal, amikor is ugyanúgy, mint más nagy kitüntetéseknél, a miniszterelnök javaslatára az államfő - annak idején a kormányzó, az Antall-kormány javaslatában a köztársasági elnök - nyújtotta volna át ezeket a magas kitüntetéseket, a most benyújtott törvényjavaslatban egy nemzetközileg is és a magyar tradíciókkal összehasonlítva is nyilvánvalóan szembetűnően eredeti megoldás szerepel, nevezetesen, hogy ezt a kitüntetést a miniszterelnök alapítja és a miniszterelnök adományozza. Nincs ilyen magas kitüntetés a magyar kitüntetési rendszerben, és nehéz belátni, hogy mi tenné ezt szükségessé. Éppen a magas kitüntetések rangja, az, hogy ezek a kitüntetések az állam megbecsülését hivatottak kifejezni azok iránt, akiket elismerünk, teszi szükségessé, hogy egy, a napi politikáktól amennyire lehetséges független személy, független tisztségviselő, független közjogi méltóság, a köztársasági elnök adományozza a kitüntetést. Valami egészen sajátos gondolat, hogy a miniszterelnök legyen az adományozó.
Azért sem tartom ezt szerencsésnek, mert egy kicsit túlmegy ezen a konkrét kitüntetési kérdésen. Mert sokakkal ellentétben én azt gondolom, hogy nálunk túl sok az állam, a kormány által odaítélt és adományozott díj és kitüntetés. Sajnos, ezek a díjak és kitüntetések - s ezt most szélesen értem - átpolitizálódtak a rendszerváltás előtt - de akkor ez természetes volt -, és sokszor óhatatlanul átpolitizálódnak napjainkban is. Meg kell mondanom, nem örültem neki, amikor a Horn-kormány idején mint az állam, a kormány által alapított díjat vezették be újra az Érdemes Művész, Kiváló Művész kitüntetést. Annak örültem volna, ha a kormány ezeket lehetővé teszi, de az adományozást a kormánytól független kuratóriumokra, testületekre bízza. Annak örülnék, ha a Kossuth-díjnál meg a Széchenyi-díjnál is valami hasonló lenne, és nem a kormány tenné az előterjesztéseket.
De még szerencsétlenebbnek tartom, ha egy magas kitüntetést maga a miniszterelnök alapít és maga a miniszterelnök adományoz. Én a rendszerváltás óta eltelt tíz év tapasztalatai alapján nem látom megnyugtatónak a helyzetet abból a szempontból, ha az ilyen kitüntetéseket kifejezetten a mindenkori miniszterelnök adományozza. Nem sikerült elkerülni az elmúlt tíz évben azokat a félreértéseket, félrehallásokat, rossz asszociációkat, amelyeket az ilyen díjak és kitüntetések politikailag nem semleges, nem elfogulatlan adományozása okozott. Az elmúlt másfél év tapasztalatai különösen megerősítik ebbéli aggodalmaimat.
Ezért szerintem ez egy rossz gondolat, egy szerencsétlen javaslat. Nagyon örülnék, ha a kormány visszavonná a javaslatnak ezt a részét, és elfogadná a módosító javaslatunkat. Azt hiszem, a mindenkori magyar miniszterelnöknek elég nagy a hatásköre, elég nagy a hatalma ahhoz, hogy ne legyen szüksége arra, hogy egy olyan jogosítványt, amely a magyar közjogi rendszerben is és a nemzetközi gyakorlatban is a mindenkori államfőhöz kapcsolódik, magának vindikáljon, magához ragadjon.
Azt is mondhatnám - utalva egy fél mondattal az előző napirendi pontnál mondott beszédemre -, nem jó dolog az, ha erről a javaslatról az jut az eszünkbe, hogy a már több mint miniszterelnök, de kevesebb, mint kormányzó pozíció ígérete húzódik meg ebben a javaslatban. Nagy lehetőségei és nagy felelőssége van a mindenkori magyar miniszterelnöknek, ne terheljük meg ezt még egy ilyen kitüntetési javaslattal is.
Köszönöm szépen a figyelmet.
