CSURKA ISTVÁN
CSURKA ISTVÁN
CSURKA ISTVÁN, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Most amikor ez a törvény tárgyaltatik, a nemzet nem egységes, az ország csonka, a nép fogyatkozik. A magyar társadalomban, de különösen itt az Országgyűlésben minden jelképes erejű küzdelem a leghevesebb ellentétek, megnyilvánulások közepette szokott lezajlani. Így volt ez már a címervitában is, és így van minden olyan esetben köztünk, magyarok között, amikor jelképekről, eskükről, hitről és egyebekről van szó.
Most sem arról beszélünk, amiről valójában szó van, hanem itt most a szekuralizáció, a liberalizmus vívja elkeseredett küzdelmét a hit, a magyarságtudat, a történelem-szemlélettel szemben. Ez a puszta tény.
Ebben a helyzetben kerül az Országgyűlés elé ez a törvényjavaslat, és elkerülhetetlen, hogy ilyen indulatokat váltson ki. Ne váltson ki! Nincs a nemzetben meg az a pillanatnyilag szükséges összetartó erő, amelyik ezt elérje. Ezért tehát mindenkinek, aki ehhez a törvényjavaslathoz egyáltalán hozzászól, választania kell, hogy melyik oldalon áll. Számunkra nem lehet kétséges, a Magyar Igazság és Élet Pártja számára, hogy a hit, a nemzettudat, a magyarság történelmi tudatának ápolása oldalán áll, ezért nagyon visszafogottan fogalmazza meg kritikáját a szóban forgó törvényjavaslattal szemben.
Az ezredforduló különös mozdulatokra kell, vagy kellene hogy képesítse a kormányt és az egész társadalmat. Ennek lehetne egy nagy mozdulata a Szent Koronáról, bocsánat, fogalmazzunk pontosan, a magyar Szent Koronáról szóló törvényjavaslat és az ezzel kapcsolatos minden cselekmény. Ha vállalná a harcot, vállalná a saját meggyőződése szerinti keménységet, ellenállást, szembenállást mindazokkal, akik ezt nem akarják. Nekem éppen az a kritikám ezzel a javaslattal szemben, hogy gyenge, és mintegy elismeri a liberális hegemóniát amelyben élünk. Nem elég kihívó. Hiszen a Szent Koronáról nem lehet csak emléktárgyként és valamilyen ereklyeként beszélni, különösen nem a Szent Korona-tan egyidejű megpendítésével.
(9.40)
A tény az, hogy a magyar Szent Korona a magyar államiság jelképe, ahogy abban az időben Magyarország volt (Dr. Gidai Erzsébet közbeszól.), ennek nem lehet más területi felfogás alapján léteznie.
Leírtam, mert hosszú a felsorolás: a Kárpát-Duna-medencében, amely számára a magyar Szent Korona készült és ahol elhelyeztetett, ma Szlovákia, Ukrajna egy kis része, Románia fele, Szerbia, Horvátország és Szlovénia, Ausztria egy kis része és Magyarország foglal helyet (Dr. Gidai Erzsébet: Így van! - Taps a MIÉP soraiban.), nyolc kis ország. De ehhez a területhez tartozik még mint közép-európai állam egy szintén hasonló koronával rendelkező ország, Csehország, és - tekintettel arra, hogy közös királyaink is voltak - Lengyelország is. A magyar Szent Korona anélkül, hogy ezekről a népekről is ne beszélnénk szeretettel és megértéssel, nem is említhető meg, ugyanis ezek a Szent Korona népei voltak, és ha ma beszélünk a Szent Koronáról, a magyar Szent Koronáról, akkor éppen ezeknek az összefogását kell megemlítenünk és tudomásul vennünk. A jelenlegi kormány többször is elindult ezen az úton, nem a Szent Koronával, hanem a visegrádi együttműködés szorgalmazásával, és valahányszor arra alkalmam adódott, mindig helyeseltem ezt a mozdulatot.
Valóban vannak ellentmondások ennek a törvényjavaslatnak a mostani beiktatásával kapcsolatosan, és ezek csak akkor küszöbölhetők ki, akkor lehetnek igazán érvényesek, ha mi úgy helyezzük a saját magunk számára újra valamilyen funkcióba, mert nem lehet anélkül megcsinálni ezt a dolgot, a Szent Koronára hiába mondjuk, hogy csak relikvia, hiába helyezzük ide vagy oda, amennyiben az Országgyűlésben egyáltalán beszélünk róla, akkor ki kell egyezni ezekkel a népekkel, éspedig nem alapszerződés formájában, mert azok rosszak.
Egy új történelmi korszak kezdete is lehetne bizony ez a törvény, ha komolyan volna gondolva, egy nagy nemzeti felívelés kezdete lehetne. Sokkal jobb lenne, ha a kormány egy nagy egyetemet alapított volna ezen a január 1-jén. Ha már a Bolyai Egyetem Kolozsvárott nem tud úgy működni, ahogy mi szeretnők, legalább raknánk le az alapkövét egy hatalmas, mindezen felsorolt népeket és természetesen a magyart is magába foglaló, nem Soros-féle, hanem magyar közép-európai egyetem alapját, vagy valami hasonló hatalmas tettet kellett volna elindítani - e mellett természetesen a Korona ügyét is.
Mégis azt kell mondanom, hogy akadékoskodni nem akarunk, mert világos, hogy melyik oldalon kell álljunk ebben a kérdésben. De óva intjük a kormányt attól, hogy efféle pótcselekvésekkel próbálja helyettesíteni azokat a súlyos tényeket, amelyek egyébként ezzel az egész kérdéskörrel kapcsolatban vannak.
Nem tudok elzárkózni attól, hogy meg ne említsem azt a súlyos ellentmondást, ami tegnap történt. Tegnap este az Országgyűlés 12 nem szavazattal, amelyet mi adtunk le, elfogadta a népszavazási törvény módosítását (Dr. Vastagh Pál: Számlálási!), bocsánat, köszönöm szépen, a népszámlálási törvény módosítását, amely úgy rendelkezik, hogy a nemzetiség bevallása önkéntes, több más ilyen tétel mellett. Ha a népszámláláskor nem köteles valaki megvallani, hogy hova tartozik, és azt sem, hogy magyar, akkor a magyar Szent Korona-törvény (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) sokkal csökkentebb értékű. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a MIÉP soraiban.)
