DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nemcsak sejteni, hanem biztosan tudni lehetett, hogy ennek a törvényjavaslatnak komoly, a közvélemény irányába megjelenő olyan nyilatkozatok, véleményformálások lesznek az eredményei, amelyek valóban be is következtek. Tudni lehetett, hogy vannak olyan csoportok, amelyek képtelenek, vagy nem akarják elfogadni, ha a nemzet egy ilyen egyedülálló évfordulót, ünnepet kíván méltó módon megünnepelni; ez nem feltétlenül pártokhoz kötődő.
Nem volt szándékom elmondani, mégis el kell mondanom, és ezzel kell kezdenem felszólalásomat, hogy ma reggel egy közvélemény-formáló azt a kérdést intézte hozzám, hogy minek kellett ez önöknek, miért kellett ez most önöknek, hiszen ezzel csak vihart kavarnak. Vissza kellett kérdeznem, hogy mikor kellett volna, ha nem most. A harmadik évezredre gondolt, vagy melyikre? A magyar nemzet valószínűleg ezt is megéri, de talán nem kell addig várnunk. Úgy gondolom, hogy ma olyan időszakot élünk, amikor méltóképpen meg tudjuk, és meg kell megünnepelni ezt az évfordulót.
Azt gondolom, alapjában véve az a történészi jellegű vita, amely természetesen nem mentes a politikai felhangoktól, sőt alapjában véve politikai indíttatású, ma már nagyon nehezen megkerülhető, pedig szilárdan elhatároztam, hogy nem szükséges történelmi vitába belemenni, hiszen ezt ma már többször lefolytatták.
(9.10)
Azt kell mondanom, hogy mindkét szélső pont adott, választhat mindenki a szélső pontok között, és választhat középen is a történészek között. Amikor annak idején Timót Ákos megalkotta a maga elméletét, az az elmélet egyértelműen valóban arra utalt, hogy ez egyedülálló, s nemcsak Magyarországon, de egész Európában, hogy a magyar népnek a Szent Korona olyan intézménye, amely sehol máshol nem létezik és nincs. Eckhardt Ferenc 1929-ben hatalmas vihart kavart, amikor megjelentette azt a tanulmányát - hozzá kell tennem, amivel én máig is egyet tudok érteni -, amely azt fejtegette, hogy 1. nem egyedülálló Európában, hiszen nagyjában-egészében Csehországban hasonló időben alakult ki hasonló, a Szent Koronához kötődő tan; 2. a Szent Korona-tan fejlődőképes, olyan, amely mozog, amely alkalmazkodik az időszakokhoz, és amely a nemzet számára rendszeresen fogódzót biztosít.
Óriási vihar alakult ki, a parlamentben több felszólalás volt, maga az igazságügy-miniszter támadta meg Eckhardt Ferencet, de tessenek megfogódzni, mennyire más világ volt, Klebelsberg Kunó kultuszminiszter védte meg a professzort, és azt mondta, hogy a nézetek ütköztetése nem lehet a politika területén olyan kérdés, ami miatt valakit el lehet hallgattatni, a nézeteket tudomásul kell venni, s jószerével egy fél mondattal még meg is erősítette a nézetet. Hol vagyunk ma ettől?!
Tisztelt Ház! Ma ott tartunk, ha valamelyik oldal valamit kimond, azt a másik óhatatlanul és nyomban kontrázza, azonnal az ellenkezőjét mondja, néha még akkor is, ha jó szándékú emberek az ellenkezőjéről vannak meggyőződve.
Tisztelt Ház! Azt, hogy a Szent Korona a magyar történelemben nagyon fontos és egyedülálló szerepet játszott, az előző szónoktól is hallották, s ehhez én nem is kívánnék sokat hozzátenni, mert ez valóban így van.
Egy kérdéssel talán még feltétlenül foglalkozni kell, amely szintén a támadások kereszttüzébe került, a "szent" szó. Csakhogy ezen a "szent" szón keresztüli vitát is már megvívták, és befejezték valahol a harmincas-negyvenes években, amikor azt mondták és általánosan elfogadták, hogy ennek van egy szakrális értelme, és van egy másik értelme, amely valamit felértékel, ami valamit magasra értékel. A Szent Korona nem szakrális jellegű, hanem ez a felértékelés van benne a Szent Koronában, ez az, ami a nemzet számára nagyon fontos.
Tisztelt Ház! Úgy tűnik, a preambulum kérdésében valóban nincs egyetértés. S úgy tűnik, hogy nemcsak az ellenzék és a kormányoldal, hanem a kormányoldal és az előterjesztés között sem. Hiszen harminc olyan módosító indítványt számoltam meg, amelyet például MDF-oldalról terjesztettek elő, ami ha beépítésre kerülne a preambulumba, akkor ez egy új preambulum lenne. Úgy gondolom, idáig talán nem kellene elmenni, de néhány alapvető kérdést mégiscsak tisztázni kellene. Én a magam részéről egy módosító indítványt adtam be a preambulumhoz, s engedtessék meg, hogy ezt most idézzem, mert nagyon fontosnak tartom, és talán az előttem szóló által felvetett kérdésre is valamelyes választ ad.
Úgy szól a preambulum 2. oldalán az egyik mondat, hogy "A köztársasági államforma és a hatalomgyakorlás demokratikus módja nem változtat azon a tényen, hogy a Szent Korona ma is a magyar állam egységét testesíti meg." Úgy gondolom, nem a magyar állam, hanem a magyar nemzet egységét testesíti meg, és nem is annyira megtestesíti, mint szimbolizálja. Ez az a különbség, amely nézetem szerint a történelmi változás és a történelmi váltás következtében megkerülhetetlenül így kell kötődjön a Szent Koronához.
Magyarország ma abban a helyzetben van - bármennyire is úgy vélik egyesek, hogy ez majd sérti mások érzékenységét -, hogy ki kell mondani, a korábbi török szétszakítottságot követően - amikor a Szent Korona szintén nagy szerepet játszott - most, Trianont követően a nemzet szintén szétszakítottan él. Nem a területekre gondolok, hanem a nemzetrészekre. Azokra a nemzetrészekre, amelyek különböző országokban élnek, különböző országok állampolgárai, de a magyar nemzet részei. Nos, a Szent Koronának azt kell szimbolizálnia, hogy éljen bárhol az a magyar, az a magyar a Szent Korona révén is ennek a nemzetnek az alkotó, szerves része.
Nem hiszem, hogy erről le lehetne mondani. Más népek ennél sokkal határozottabban és sokkal keményebben fogalmaznak. Mi mégis itt, Közép-Európában a realitások figyelembevételével ha ezt megfogalmazzuk, akkor már tettünk valamit azért, hogy azok az elszakított nemzetrészek, amelyek önhibájukon kívül kerültek ilyen helyzetbe, tudják, hogy az anyaország nem feledkezett meg róluk, hogy szerves részének tekinti, az egész magyar nemzeti közösségnek.
Tisztelt Ház! Maga az a tény, hogy hol legyen elhelyezve, hol legyen de facto fizikailag a Szent Korona, majdhogynem másodrangú kérdés. Az én módosító indítványom azt tartalmazza - s hadd csináljak ennek ismét egy csöpp kis propagandát -, hogy mindaddig legyen a Parlamentben, amíg a Budai Várban megfelelő elhelyezésre nem kerülhet a Szent Korona. Ugyanis az a szilárd meggyőződésem, hogy ez a Ház 1903-ban - amikor még Tömő téri palotának hívták - annak épült, aminek most használjuk: parlamentnek. Innen nyilván el kell költöznie előbb vagy utóbb a Miniszterelnöki Hivatalnak, a Köztársasági Elnöki Hivatalnak és előbb vagy utóbb tisztán parlamentként kell működjön, és akkor a Szent Koronának is ott lesz a helye, ahol ténylegesen van, a Budai Várban.
Hogy sok a költözés? Megszámoltam, a Szent Korona 48-szor változtatott helyet - sokszor külföldre. Mindegyik változtatás fontos volt, mert egy-egy politikai eseményhez is kötődött. Mégis azt gondolom, hogy ez magának a Szent Koronának a jellegén, a nemzethez fűződő kapcsolatán mit sem változtatott. Ezért gondolom azt, hogy talán akkor még bizonyos alkotmányos aggályok is csökkennek, ha világossá válik, hogy a köztársasági államforma és a monarchikus államforma nem egyfajta egybemosásáról van szó, hanem másról, a nemzetnek egy jelképéről.
Ez utóbbiról egy rövid gondolatot - ennyi időm talán még van - szeretnék elmondani. Megalapozatlannak és időnként már álságosnak gondolom azt, amikor a köztársaság védelmében szólalnak meg egyesek, és féltik a köztársaság intézményét a Szent Koronától. Azt hiszem, senki nem gondolja ezt igazán komolyan. Ez inkább csak egy olyan érv, amely nagyon jól hangzik, hiszen a köztársaságról van szó, köztársaságot akar ma Magyarország döntő része, monarchikus mozgolódás talán egyetlenegy volt, amely a népszavazási kezdeményezésben hamvába is holt, jószerével néhány ember kezdeményezése. A köztársasági államformát ma Magyarországon semmi nem veszélyezteti, legkevésbé a Szent Korona.
A Szent Korona ugyanis nem más, mint ennek a nemzetnek az ezeréves tradíciója. S nem érdemes azon vitatkozni - még egyszer hadd mondjam -, hogy 1074-ben vagy 1075-ben egyesítették a két koronát. Nem érdemes azon vitatkozni, hogy pontosan ki küldte, mert a tradíció valamihez, a Szent Koronához kötődik. Teljesen mindegy, hogy mikor egyesítették a két koronát, ha ez a nemzet hisz abban, hogy ez a korona valóban a nemzet egységét testesíti meg, ha ez a nemzet hisz abban, hogy a Szent Korona számára olyan szimbólum, amely ezer év óta szimbólum, akkor ez az. Mert itt a hit az alap, az a hit, amely egyben a nemzet önmagába vetett hite is, amely a jövőt is jelenti, és amely a Szent Korona jövőjét is biztosítja.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.)
