DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Képviselő úr, akkor a '48-as választójogot tisztázzuk! (Derültség.) 1848-ban - pontosan a rendi, nemesi kiváltságok félretétele jegyében - népképviseleti választójogot vezetett be a törvény, de ezt vagyoni vagy műveltségi cenzus szempontjából korlátozta. Meglehetősen tehetős, gazdag rétegeknek adta meg a választójogot, illetőleg azoknak, akiknek legalább érettségi szintű végzettségük volt, értelmiségi körökbe jutottak: honorácioroknak, egyetemet, főiskolát végzetteknek.
Az volt a probléma, hogy a magyar kisnemesség jelentős része nem fért volna bele ebbe a vagyoni cenzusba, mert szegényebb volt. Tehát a '48-as törvény kirekesztett volna nagyon sok állampolgárt a választójogból, és azt az elvet fogadta el az Országgyűlés, hogy szerzett jogot nem vonunk el. Tehát: amíg azok a nemesek, akik '48-ig választójoggal rendelkeztek, a törvény meghagyta - de csak nekik, és a leszármazottaikra már nem terjedt ki ez a jog - életük végéig a választójogot, tekintet nélkül arra, hogy a vagyoni vagy a műveltségi cenzus szempontjából kiestek volna.
Ez tehát tulajdonképpen a választók körét lényegesen bővítette, és ez oda is vezetett, hogy amíg 1848-ban 7-8 százalék választó volt, amíg ez a kisnemesi réteg kihalt, a választók köre a század második felére 4-5 százalékra csökkent le. Itt tehát, kérem szépen, nem jogkirekesztésről volt szó, hanem a szerzett jogok el nem vételéről. Ezt úgy értékelni, ahogy ezt a képviselő úr tette, nem történeti.
Köszönöm. (Dr. Kiss Gábor: Itt hagyjuk abba!)
(20.00)
