DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A magyarországi magánosítás minden ellentmondása ellenére gazdasági sikertörténet a régióban, vagy mondhatnám úgy is, hogy a volt szocialista országok között a legsikeresebbnek mondható.
A vállalkozási szektorban Magyarországon a magántulajdon aránya sok esetben meghaladja az európai uniós országok magántulajdoni arányait. A piacgazdaság kiépítése terén a törvényi feltételek és más intézmények biztosítása körében szintén jó eredményeket mondhat magáénak a Magyar Köztársaság. A nyugati világ, a meghatározó nemzetközi és gazdasági, pénzügyi intézmények Magyarországot ma a régió éllovasának tartják, és egyértelmű - hallhattuk nemzetközi fórumokon, olvashattuk többször az újságokban -, hogy ez az eredmény nagyban a magyarországi privatizáció gyors végrehajtásának köszönhető. Amikor ezt állítom, akkor nem azt a sok anomáliát kívánom dicsérni, amivel ez a privatizáció együtt járt, nem kívánom dicsérni a törvénytelenül szerzett vagyonokat, a sokszor előfordult erkölcstelenséget.
Hozzáteszem azonban, hogy - többek közt a parlamenti csatáknak is köszönhetőn - a privatizáció körül ma sokkal több visszataszító történet kering, mint emennyi valójában előfordul. A privatizációt folytatni kell, de ma már nem kell sietni vele. Ma az üzleti értelemben legkedvezőbb eladási időpont kiválasztása a cél.
Komolyan meg kell fontolni azonban, hogy mit és miért nem kívánunk majd magánosítani. A magánosításhoz szükség van egy központi intézményre, nevezetesen az ÁPV Rt.-re, ami egyrészt hosszú távon a magyar államnál maradó vagyon kezelésével, másrészt a még privatizálandó vagyon értékesítésével, harmadrészt a privatizációs folyamatokból fakadó feladatok menedzselésével kell hogy foglalkozzon.
Az MDF fontosnak tartja, hogy ezt a feladatot jól felkészült, kellően koncentrált szervezet lássa el. Hibának tartanánk, ha itt valamiféle vagyonkezelés-decentralizáció történne. Ezt azért tartom célszerűnek kiemelni, mert időnként erre irányuló, illetve hasonló javaslatokkal a politikai életben találkozhatunk. A privatizációs törvények ugyanakkor időről időre karbantartásra szorulnak a magyar gazdaság helyzetének, a magánosítás előrehaladásának, illetve a különböző kormányok gazdaságpolitikájának következtében.
Az előttünk lévő törvényjavaslat, az ebben szereplő módosítások érdemi gazdaságpolitikai célkitűzéseket nem tükröznek. A 11 paragrafusból álló törvénymódosítás jórészt technikai jellegű, ezekkel egyet lehet érteni. A törvényjavaslat indoklása viszonylag szűkszavú, és ez a legtöbb esetben elfogadható. A 6. és 8. § azonban bővebb indoklást igényelne. Az azokban foglaltakat a Magyar Demokrata Fórum csak részben tudja elfogadni.
A 9. §-t sem ártana jobban megindokolni. Miről is van szó? Az eredeti privatizációs törvény 7. §-ának (6) bekezdése helyébe a módosítás 3. §-a új szöveget javasol, melynek alapján a Herendi Porcelánmanufaktúra Rt.-ben az állami tulajdoni hányadot hosszú távon 25 százalék plusz 1 részvényben meg kívánja tartani.
A kormány a nemzeti örökség részének tekinti a Herendi Porcelánmanufaktúra Rt.-t, s ezzel a Magyar Demokrata Fórum is egyetért. Nem kíván kockáztatni, meg kívánja szüntetni azt a helyzetet, hogy ehelyett esetleg 1 darab szavazatelsőbbségi részvény maradjon csak a magyar állam birtokában.
Mint mondottam, mi ezzel egyetértünk. A Herendi Porcelánmanufaktúra Rt. egyébként kiváló privatizáció volt. Az Antall-kormány időszakában a munkavállalók egy MRP-szervezet keretében olcsón jutottak az Rt. 75 százalékának tulajdonába. A gyár azóta is erősödik, fejlődik. Sajnálatos, hogy a magánosítás terén 1994 után a hazai tulajdonlás kérdése háttérbe szorult, holott akár az MRP területén is számos jó példát tudnánk felsorolni: így például a Tatai Tégla- és Cserépgyárat és másokat, melyek körében tulajdonosi polgárság alakult ki.
A mai ülésen hallottunk rossz példákat is, és ezek is igazak, de a szocializmus csődjének felszámolása természetesen számos vállalati csőddel és felszámolással is együtt jár, különösen azért, mert a privatizációs utókezelés, a kis- és középvállalkozások felkarolása az elmúlt években elmaradt. Mellékesen említem meg, hogy a 3. §-ban maradó Matávról és OTP-ről szóló kitétel lényegében aktualitását vesztette; ezeknél a társaságoknál minimális részvénytulajdona van a magyar államnak. A cégek a szavazatelsőbbségi részvényeket kibocsátották. A 25 százalékos állami tulajdonról így már nem érdemes törvénykezni.
Ugyanakkor az előterjesztő a 8. §-ban javasolja, hogy a Mol Rt. esetén a tartós állami részesedés 1 darab szavazatelsőbbségi részvényre csökkenjen a korábbi 25 százalék plusz 1 részvény tulajdoni arány helyett. A vonatkozó paragrafussal a Magyar Demokrata Fórum több okból nem ért egyet. Nevezetesen: a szavazatelsőbbségi részvényben - mint ahogy azt a Herendi Porcelánmanufaktúra Rt. esetében láttuk - a kormány sem igazán bízik, amit meg tudunk érteni.
A népszerű, aranyrészvénynek mondott részvényben a Mol Rt. esetében sem bízik igazán az előterjesztő, mert az indoklás szerint - idézem - "A társaságban a tulajdonos szavazatelsőbbségi részvény az állami érdekérvényesítés elegendő eszközének látszik."
A kérdés az, hogy a nevezett részvény az állami érdekérvényesítéshez elegendő-e vagy sem. Ha igen, ezt kellett volna leírni. Ahhoz, hogy ebben a kérdésben dönteni tudjunk, ismernünk kellene azt a stratégiát, amelyet a kormány a Mol Rt. esetében követni kíván. Ez azért is igaz, mert ez speciális helyzetben lévő magyar vállalat, mert ő birtokolja a hazai olaj- és gázvezetékrendszert, valamint a föld alatti tárolókat is, tehát mindenképpen stratégiai helyzetben lévő társaságról van szó.
Tudjuk, láttuk már az idén is, hogy milyen konfliktusokhoz vezet, amikor a társaság vezetése a gázárak teljes piackonformmá tételéért száll síkra, holott a Mol akárhogy is, nem igazán piaci, hanem monopolfeltételek mellett működik.
(16.30)
Itt a cégérdekek és a nemzetgazdasági érdekek ütköznek, hiszen a gázárak felszabadítása hihetetlen inflációs nyomást jelentene, és elviselhetetlenné tenné az energiaárakat a lakosság mintegy 40 százaléka számára, ugyanakkor minden forint emelés több milliárd forint nyereségtöbbletet jelent az rt.-nek.
Ezek csak példák voltak, de tudjuk azt is, hogy milyen negatív propaganda kíséri a kormány erőfeszítéseit a gázárak keretek között való tartásában. Azt is tudjuk, hogy a régió tizenegynéhány hasonló társaságából - amibe beleértjük az ÖMV-t is - az előrebecslések szerint kettő-három marad életképes tíz éven belül. Vajon ezek között lesz-e a Mol? Vajon rendelkezünk-e erre nézvést elképzeléssel, stratégiával? Nem kérdezem meg, félek, a válasz nem lenne érdemi.
Az ország törekvése, hogy mielőbb az Európai Unióba kerüljünk, de tudjuk azt is, hogy bár az Európai Unióban az elfogadott társasági jogi irányelvek a szavazatelsőbbség kérdéséről nem rendelkeznek, jelenleg nem tartalmaznak ez irányú korlátozást. A részvénytársaságok szervezetéről, működési rendjéről szóló úgynevezett 5. számú irányelvtervezet szerint ugyanakkor szigorú korlátozások várhatók ezen a területen. Az irányelvek megtiltanák a szavazati jog terén az előjogokat biztosító részvényosztályok kialakítását. Ennek elfogadását késlelteti, hogy a tagállamok nemzeti joga igen változatos, egymástól eltérő megoldással él e szavazati jogok tekintetében. Miután fontos kérdésről van szó, biztosak lehetünk abban, hogy ebben a kérdésben az Európai Unió szigorú piackonform megoldás mellett fog dönteni.
A privatizációról szóló 1995. évi XIX. törvény és a 1997. évi társasági törvény nem egyformán rendelkezik a szavazatelsőbbségi részvényekről, és a társasági törvény 185. §-ának indoklásánál szintén látható, hogy ezt a piacellenes megoldást végül is a magyar jogászvilág - beleértve az Alkotmánybíróságot is - rendkívül ambivalens érzésekkel fogadja. A hazai megoldás az európai összehasonlításban kihívóan sajátos. Itt ne hivatkozzunk angol megoldásra, az angol jogrendszer teljesen más alapú!
A Magyar Demokrata Fórum úgy véli, hogy az aranyrészvény intézményét komoly stratégiai célok esetében nem kívánatos alkalmazni. Ennek szerepét az európai uniós tagságunk mindenképpen a minimálisra fogja csökkenteni, és ha ez így van, pusztán az történik, hogy ma vagy holnap a Mol részvényeit az aranyrészvénnyel terhelten sokkal rosszabb feltételekkel tudjuk eladni, mintha ez nem történne meg. Következtetés: elveszítjük a biztonságunkat, és az üzlet is rossz lesz. Az MDF módosító indítványában fogja javasolni, hogy ez a változtatás a törvényből kimaradjon.
Másik érdemi észrevételünk a 6. §-hoz kapcsolódik, mely az eredeti privatizációs törvény 23. §-át egészítené ki. Az új szöveg szerint "az ÁPV Rt. egyszemélyes gazdasági társaságot alapíthat". Mi ezzel minden korlátozás nélkül nem értünk egyet, mert az ilyen társaságok alapítása újabb nemkívánatos privatizációs jelenségekre adhat módot, s ugyanakkor az ÁPV Rt. működését különösebben nem segítené. Úgy véljük, akárki is legyen kormányon, és akárki is vezényelje a privatizációt, ezen a területen mindenképpen a maximális átláthatóságra kell törekedni, különös tekintettel arra, hogy az eredeti törvény 24. §-a intézkedik arról, hogy milyen speciális esetekben hozhat létre egyszemélyes társaságot, illetve vásárolhat részesedést a privatizáció előmozdítása érdekében az ÁPV Rt. Az MDF módosító javaslatában ennek a paragrafusnak a változatlanul hagyását fogja kérni a tisztelt képviselőháztól, illetve, amennyiben meghatározott cél érdekében kívánnak ilyen társaságot létrehozni, azt nevesíteni kell a törvényben.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum a többi paragrafusában támogatni fogja az előttünk lévő törvényjavaslatot.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)
