DR. LATORCAI JÁNOS
DR. LATORCAI JÁNOS
DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi többször módosított törvény vagy ismertebb nevén a privatizációs törvény, úgy gondolom, a nagy szavak nélkül is olyan kérdésekről fogalmazza meg a törvényalkotó véleményét, amely az egész társadalmat foglalkoztatja.
Nyilvánvaló, hogy ez a törvény lényeges és meghatározó kérdésekben foglal állást, és a gazdaság átalakulása szempontjából alapvető hatást gyakorolt és gyakorol a gazdaságpolitikára és viszont. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a gazdasági átalakulás sikere sok esetben nem váltotta ki a társadalom örömét és szimpátiáját, hiszen a társadalomnak nem egyszer olyan nehézségeket kellett átélnie, amelyekkel azt megelőzően nem találkozott. Ez már önmagában véve is ellentmondás, mégpedig olyan ellentmondás, amellyel érdemes foglalkozni, amely talán úgy is fogalmazhatnék, hogy különös figyelmet érdemel, különösen akkor, amikor e törvény módosítása most a tisztelt Ház elé kerül.
Talán éppen ebből fakadóan is célszerű a történelmi hűség kedvéért egy kicsit áttekinteni a hazai privatizáció történetét. Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar privatizáció az elmúlt tíz évben a célokat és a módszereket tekintve igen változékony és kevert jellegű volt, de alapvetően mégis az üzleti típusú, versenyeztetésre épülő értékesítés jellemezte. Az állami vagyon értékesítése döntően eladással történt, minimális elosztás mellett. 1998-ra, a kormányváltás idejére az állami vagyon túlnyomó többsége már magánkézbe került. A privatizáció hatásait nézve elmondható, hogy ennek eredményeként nemcsak az ország tulajdonviszonyai formálódtak át, de az átalakította a vállalaton belüli viszonyokat is, a folyamat kiterjedtsége következtében alapvetően átrendeződtek az egyes társadalmi csoportok s azokon belül az egyes személyek jövedelmi és vagyoni helyzete is, és ennek következtében átalakultak az addig hagyományosnak tekintett társadalmi viszonyok is.
A privatizációnak köszönhetően az állami tulajdon és a régi struktúrák lebomlottak hazánkban, mára kialakultak a piacgazdaság keretei. A folyamat eredményeként átalakult társaságoknak a tulajdonszerkezetében meghatározó lett a magántulajdon, ami mára a statisztikai adatok alapján a 72 százalékos arányt képvisel az összvagyonban. Csak összehasonlításként és a történelmi hűség kedvéért jegyzem meg, hogy 1992-ben még csak 35 százalék volt ez az arány, ami 1989-ben a 15 százalékot sem érte el. Úgy gondolom, ez értelemszerű. A külföldi tőke aránya ugyanakkor 1989-ben statisztikailag még nem volt kimutatható, 1992-ben 10 százalékot tett ki, '95-ben már meghaladta a 28 százalékot, és napjainkra megközelítette a 40 százalékot. Az eddigi privatizációs bevételek összességében elérik az 1430 milliárd forintot, amiből devizában mintegy 800 milliárd forint érkezett. A készpénzbevétel összesen 1100 milliárd forint volt. Itt kell megemlíteni, hogy mindez nem tartalmazza a csődeljárással, felszámolással és a jelzálogjog érvényesítésével végrehajtott úgynevezett rejtett privatizációt, amelynek keretében a becslések szerint mintegy 500 milliárd forintnyi állami vagyon került új tulajdonosokhoz.
Napjainkra a korábban állami kézben lévő közel 1900 vállalat közül csak mintegy 300 maradt állami tulajdonban, ebből tudomásom szerint 218 azon társaságok száma, amelyek az ÁPV Rt. felügyelete alatt állnak. A privatizációs törvény tavaly év végén történt módosítása alapján az ÁPV Rt. kezelésébe került a bankok egy része is, így azóta az állami tulajdonost a privatizációs szervezet képviseli. A magyarországi privatizáció során többször változtak a prioritások, hol a külföldi tőkebevonás, hol a hazai tulajdonosi réteg kialakítása, hol a kárpótlási jegyekkel szembeni megfelelő kínálat létrehozása kapott nagyobb hangsúlyt, de összességében mindvégig az állami tulajdon lebontása, a piacgazdaság kialakítása volt az alapvető vezérlő cél.
A folyamatot egészen biztosan lehetett volna másképp is végrehajtani, mindezt bizonyítják az utólag felismert hibák. Mára már bizonyítottan voltak olyan privatizációs stratégiák és eljárások is - gondolok itt elsősorban a mezőgazdaság és a élelmiszeripar, valamint az energetika egyes területeinek a privatizációjára -, amelyek a nemzetgazdaság érdekeit nem vagy nemigen szolgálták, sőt ebből a szempontból egyes esetek kimondottan károsak is voltak. Sajnos, ezeken már túl vagyunk. A korrektség érdekében jegyzem meg, természetesen annak is tudatában kell lennünk, hogy mindennek a végrehajtása során nagyon gyorsan változó környezetben, járatlan úton kellett haladni. A kialakult gyakorlatnak nagy szerepe volt abban, hogy a rendszerváltást követő évtizeden belül Magyarország már egy döntően magántulajdonon alapuló gazdaság képét mutatja, miközben az ország külső adósságállományát jelentős mértékben sikerült visszaszorítani.
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a privatizáció folyamata jelentősen hozzájárult a gazdaság kilencvenes évek eleji mélyponti helyzetének oldásához, a tartós gazdasági növekedés feltételeinek biztosításához is. Ez irányú eredményeinket külföldön is elismerik, ezt bizonyítja a töretlen, mára már 22 milliárd dollárt elérő működőtőke-beáramlás és az európai uniós csatlakozási tárgyaláshoz készült jelentés, valamint az országtanulmány hazánk számára kedvező megállapításai is. Ha a folyamat jogi szabályozásának történetét vizsgáljuk, akkor érdekes ellentmondásnak lehetünk tanúi, és ezt nagyon tanulságosnak tartom, hiszen 1990-et megelőzően előbb születtek meg az átalakulást szabályzó törvények, a számviteli törvény, a csődtörvény, a gazdasági társaságokról szóló törvény, mint ahogy megszületett volna az állami vagyon védelméről szóló törvény. A privatizációt szabályozó, ténylegesen a privatizációs teret határoló törvények csak a rendszerváltást követően születtek meg, amelyek közül példaként két nagyobb csomagot sorolnék föl. Az egyik az 1990-ben elfogadott kiskereskedelmi, vendéglátóipari és fogyasztási szolgáltató tevékenységet végző állami vállalatok privatizálásáról szóló törvény. A másik, az igazi nagyobb csomag, amely 1992-ben született meg, amely lényegében a privatizációs intézményrendszert teremtette meg, a tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról, valamint az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló törvények.
(15.30)
Tehát látható, hogy időben voltak hiányosságok, amelyeket egészen biztosan most utólag nézve célszerű lett volna időben lerövidíteni, ezeket a távolságokat kisebbé tenni, illetve nem egy esetben a sorrendiséget megváltoztatni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az előzőekben felsorolt törvények első átfogó módosítására 1995-ben került sor, amikor az Országgyűlés megalkotta a jelenleg is hatályos, a mostani vita tárgyát képező 1995. évi XXXIX. számú törvényt, az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről. Azóta több módosítást élt ez meg. Mindez mutatja, hogy a gyorsan változó körülményekhez igyekszik igazodni a törvényalkotás.
Ahogy a bizottsági véleményekben is elhangzott, fölvetődött, hogy talán jó lenne, vagy jó lenne abban gondolkodni, hogy egy új, átfogó törvény kidolgozására is szükség lenne, azonban úgy hiszem, és ez volt a bizottságokban folyó vitának is az érdemi tartalma, hogy ezeket a módosításokat még e törvény kapcsán is meg lehet tenni. A jelenlegi törvénymódosítási javaslat ennek megfelelően azokat a legszükségesebb változtatásokat tartalmazza, amelyek a szabályozást a megváltozott körülményekhez igazítják.
Képviselőcsoportunk a javasolt változtatásokkal egyetért, mert meggyőződésünk, hogy azok azt a célt szolgálják, amelyet éppen Sáling képviselőtársam vetett föl, az állami vagyon kezelése, értékesítése és védelme jobb legyen, egyértelműbb, átláthatóbb legyen.
A beterjesztett módosítások egy része az ÁPV Rt. tevékenységét a megváltoztatott környezethez igazítja, reményeink szerint így megszűnnek a jogbizonytalanságok, kiküszöbölhetőkké válnak a felismert hibák, azaz piaci szereplőként működhet az ÁPV Rt., mégpedig úgy, hogy közben nem változnak meg a működésének alapelvei.
Fontos és indokolt változtatás, hogy a törvényjavaslat az ÁPV Rt. vonatkozásában feloldja a gazdasági társaságokról szóló törvény korlátozó szabályát egyszemélyes társaság alapítására, adásvételére, illetve cseréjére.
Magától értetődő, hogy a privatizációs törvény hatálybalépése óta eltelt időben magának a privatizációs intézménynek a tevékenysége, működése következtében újabb vagyoni elemek is keletkeztek, s ezeknek a hatálya alá vonása halaszthatatlan, amely a módosítások közül egyik módosítás értelme.
Ezekkel a módosításokkal csökkenthetők a különbségek az ÁPV Rt. és a piaci körülmények között dolgozó társaságok működési feltételei között, miközben megmaradnak azok az alapvető korlátok, amelyek a privatizációs társaság speciális feladata, az állami vagyon nyilvános, átlátható értékesítése és kezelése miatt szükséges, hogy fennmaradjanak, illetve fennálljanak.
A privatizációs szervezet felállítása óta többször is felmerült annak igénye, hogy a kormányzat a társaságot, az ÁPV Rt. szakértelmét és gyakorlatát hasznosítandó más, állami tulajdonosi jogokat gyakorló szervezet, elsősorban a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet rendelkezése alatti vagyontömeg hasznosításával is megbízza. Nem új ez a gondolat. Én nagyon emlékszem rá, hogy már a bizottsági viták során ezt megelőzően is folytattunk ezzel kapcsolatban némi eszmecserét. A javaslat pontosítja az erre szolgáló felhatalmazást.
Mint azt már említettem, az ÁPV Rt.-nek is piaci körülmények között kell működnie. A piaci viszonyokhoz való jobb alkalmazkodást elősegíti, ha rugalmasan változtatható a társaság szervezete, illetve a legfőbb döntést hozó szerve, az igazgatóság. Ezt célozza, hogy a törvényben előírt 11 fős, merev igazgatósági előírás helyett csak létszámkeret kerüljön meghatározásra, mely az alapító számára nagyobb cselekvési szabadságot biztosít.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt évek során is már többször felvetődött, hogy a Matáv Rt. és az OTP Rt. állami tulajdoni hányadát a jelenlegi 25 százalék plusz 1 szavazat helyett egy darab szavazatelsőségi részvényre, közismert nevén aranyrészvényre lenne célszerű csökkenteni. Én itt most reagálnék Sáling képviselőtársamnak az aranyrészvényre vonatkozó megállapítására. Én nem akarom elővenni azokat a jegyzőkönyveket, amelyek 1997-ben ennek a törvénynek a módosítása során pontosan ezekben a padsorokban felszólaló képviselők hozzászólásait rögzítik, de én úgy gondolom, hogy akkor önök is állást foglaltak amellett, hogy az állam, amennyiben a törvényi előírások és az alapszabályban rögzített feltételek biztosítják, akkor a szavazatelsőbbséget biztosító részvénnyel igenis lehet a stratégia formálását állami eszközökkel is biztosítani. Akkor komoly vita volt, én azt hiszem, az élet már azt bizonyította, hogy ezen a téren mégiscsak ennek a lehetősége fönnáll.
Tisztelt Képviselőtársaim! A privatizációs törvény lehetőséget ad arra is, hogy a Herendi Porcelánmanufaktúra Részvénytársaságot is egy darab szavazatelsőbbségi részvény kivételével magánkézbe adja az ÁPV Rt. Tekintettel arra, hogy a társaság termékei, illetve a felhalmozott szellemi tőke nemzeti örökségünk szerves részét képezi, ezért a jelenlegi 25 százalék plusz 1 szavazat állami tulajdoni hányad csökkentése, még szavazatelsőbbségi részvény kibocsátása esetén sem indokolt. Úgy gondolom, ez a módosító javaslat pontosan ezt az akaratot rögzíti a törvényben.
A Mol Magyar Olaj- és Gázipari Részvénytársaság esetében javasolt változtatás a jelenlegi 25 százalék plusz 1 szavazatról 1 darab szavazatelsőbbségi részvényre történő állami tulajdoni hányadleszállítás élénk vitát váltott ki a bizottságokban, hallhattuk a bizottsági véleményekben is, tehát így jelesül a gazdasági bizottságban is. Azt hiszem, egybehangzó javaslatként fogalmazódott meg, amit itt Nógrádi László képviselőtársam már említett, hogy amennyiben ez a vagyoni hányad majd értékesítésre kerül, megfontolás tárgyát kell képeznie, hogy a Mol nemzetgazdasági célokat szolgáló stratégiája megvalósításához ebből forrásokhoz juthasson. Azt hiszem, ezt közösen így láttuk akkor a vitában.
A Volán társaságokra vonatkozó módosítások a mostani állapothoz és névváltozáshoz történő igazítást szolgálják. A volt védelmi ipari társaságok és a Ganz Ansaldo Rt. jelenlegi tevékenysége, helyzete és sajnos, gazdasági súlya már nem indokolja a tartós állami tulajdonrész fenntartását.
Végezetül a kormány úgy ítéli meg, hogy az állami tulajdonban lévő Sportlétesítmények Vállalat Részvénytársaság tulajdonosi jogainak gyakorlását elsősorban szakmai és jogalkalmazási szempontból nem célszerű közalapítványokra bízni. Ezért a módosítás javasolja annak felügyeletét és tulajdonosi joggyakorlását az illetékes ifjúsági és sportminiszter hatáskörébe utalni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmondottak alapján a Fidesz-frakció nevében tisztelettel javaslom a törvényjavaslat, a törvénymódosítás elfogadását. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
