KOVÁCS TIBOR
KOVÁCS TIBOR
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Milyen furcsa helyzeteket produkál az élet! Ma délelőtt egy emléktörvény hihetetlen nagy izgalmakat váltott ki nemcsak itt a teremben, hanem a társadalomban is, és itt van ez a privatizációs törvény, amely nem váltott ki túlzottan nagy indulatukat itt, a teremben, egyedül egy véletlenül betévedt galamb röpköd itt izgatottan, de valószínű, hogy ez a galamb sem a törvény miatt ilyen izgatott. Annak ellenére van ez így, hogy ebben a törvényjavaslatban több száz milliárd forint van, és gyakorlatilag semmiféle garancia nincs arra nézve, hogy mi történik majdan ezzel a több száz milliárd forinttal.
Furcsa az élet a tekintetben is, hogy pontosan azok a parlamenti pártok, amelyek az előző ciklusban a privatizációs törvény elfogadásakor igen súlyos vádakkal illették az akkori kormánypártokat - és ehhez szemelvényeket néhány képviselőtársam itt már az előzőekben elmondott -, most ezek a politikai pártok egyértelmű támogatásukról biztosítják ezt a benyújtott törvényjavaslatot, és meg sem említik az akkor rendkívül gyakran és erőteljesen emlegetett garanciákat, hogy milyen garanciák vannak a privatizációs törvényben arra vonatkozóan, hogy az állami tulajdont nem kótyavetyéljük el, hogy megfelelő árat kap érte a társadalom, hogy a befolyó összegeket a mindenkori költségvetés nem a folyó kiadásokra fogja fordítani, hanem mondjuk az államadósság törlesztésére vagy beruházásokra, vagy fejlesztésekre. Ez most ebben a javaslatban semmilyen tekintetben nem jelenik meg.
Ugyanakkor el kell mondjam azt is önöknek, képviselőtársaim, hogy sajnos rendkívül rossz tapasztalataink vannak - mármint az ellenzéki pártoknak - az elmúlt hetek, hónapok törvényalkotási gyakorlatára nézve. Szeretném emlékeztetni önöket a területfejlesztési törvényre vagy most a kamarákról szóló törvényre, amikor is a kormány benyújtott egy törvényjavaslatot, arról rendkívül részletes vita folyt a Házban, mi elmondtuk az azzal kapcsolatos észrevételeinket, majd a bizottsági viták utolsó pillanataiban a kormány - általában egy-egy kormánypárti képviselő álneve alatt - benyújtotta a törvényjavaslat teljesen új koncepcióját, amelyről már véleményünket sem tudtuk kifejteni.
Meg kell mondanom önöknek azt, hogy vannak ilyen kétségeink és fenntartásaink ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban is. Valójában nem tudjuk, mi a kormány elképzelése, és sajnos ismét csak a szavazás végső stádiumában fog kiderülni, hogy valójában a kormány mit gondol erről a törvényjavaslatról.
Itt néhány képviselőtársam kifejtette azt, hogy egy paragrafus például a Mol Rt.-ről szól. Nekem meg az a véleményem, hogy csak áttételesen szól a Mol Rt.-ről. Ugyanis itt minden attól függ, hogy a tulajdonos hogyan viselkedik a tulajdonával, mit kíván tenni a befolyó privatizációs bevételekkel. Tehát nem a Mol Rt.-n múlik az, hogy ő milyen stratégiát alakít ki a saját maga számára, hanem a tulajdonoson múlik, hogy ehhez a kialakított stratégiához - ami lehet természetesen fejlesztési stratégia vagy privatizációs stratégia - hogyan járul hozzá. Ebben a törvényjavaslatban semmilyen garancia nincs arra nézve, hogy a privatizációból befolyó bevételeket a kormány például arra akarja fordítani, hogy a Mol Rt. mint nemzeti olajtársaság gazdasági pozícióit megerősítse, és esetlegesen egy további fejlődéshez nyújtson valamiféle anyagi támogatást.
Keller képviselő úr is elmondta, hogy jó lett volna, ha a privatizációs törvény módosítására a költségvetési törvény kapcsán vagy a költségvetési törvényt megelőzően került volna sor, mert akkor a költségvetési törvényben lehetett volna rendelkezni arról, hogy mire fordítja majdan a költségvetés a befolyó jövedelmeket. Emlékeztetni szeretnék: akár 300 milliárd forintot is elérő bevételről lehet szó, hiszen a Mol Rt. 25 százalékos tulajdonrésze önmaga is közel 200 milliárd forintot ér.
Ilyen nagyságrendű bevételről van tehát szó, és itt kell egy nagyon picike kitérőt tegyek, hogy a kormány mindenkor jó gazdálkodik-e a saját tulajdoni részével. Itt van például a Mol Rt., amelyben még mindig 25 százalékos tulajdona van a magyar államnak, és immár fél éve lebeg a gázár kérdése, ami hihetetlen károkat okoz a gazdasági társaságnak, a Mol Rt.-nek, de úgy gondolom, tévedünk akkor, ha azt hisszük, hogy ezzel valamiféle hasznot hajtunk az állampolgároknak, mert ezt a kieső bevételt valamikor valakinek meg kell fizetnie. És nekem van egy olyan gyanúm és sejtésem, hogy ezt majdan az állampolgárok fogják megfizetni, és nem apró tételekben, hanem egy majdani egyszeri áremeléssel, amit rendkívül nehezen tudnak elviselni.
Felvetődik tehát az a kérdés, hogy egyáltalán megfelelő-e a dolog időzítése. Látjuk, hogy a Mol Rt., amely egy tőzsdén levő részvénytársaság, részvényeinek árfolyama hónapok óta lebeg, a korábbiakhoz képest alacsonyabb szinten van, pontosan amiatt, mert hiszen a kormány fél éve lebegteti a gázár kérdését, és nyilvánvalóan a befektetők nem szívesen vesznek részt egy olyan gazdasági tárasságban, ahol ilyen problémákat látnak.
Tehát a privatizáció időzítése sem megfelelő. Erre nézve sincsen semmiféle leírás ebben a javaslatban, hogy ezt mikor kívánja a kormány megtenni, nyilván gazdaságilag a legoptimálisabb időpontban kellene ezt, de erre vonatkozóan sincs semmiféle garancia. Arra nézvést képviselőtársaim már elmondták a fenntartásaikat, hogy maga az aranyrészvény, ami csak a mi közbeszédünkben alkalmazott fogalom, a gazdasági társaságokról szóló jogszabályban ilyen fogalom, hogy aranyrészvény ilyen nem is szerepel, de hát tudjuk, hogy tulajdonképpen miről beszélünk... A stratégiai döntésekbe történő beleszólásra ez már messze nem ad olyan mértékben lehetőséget, mint az a 25 százalékos garancia, amelyet pontosan a mostani kormánypártok voltak azok, amelyek a privatizációs törvény elfogadásakor is erőltettek, amelyeknek az eladásáról olyan könnyek úgymond most lemondanak.
Tisztelt Országgyűlés! A mi számunkra nem elvi alapon, mert ellenezzük a privatizációt, hanem amiatt, mert nem látunk semmi garanciát arra nézve, hogy a befolyó bevételeket mire kívánja fordítani a kormány, ezért nem elfogadható ebben a formájában ez a benyújtott törvényjavaslat.
(17.00)
Még egy megjegyzést szeretnék tenni. Az elmúlt napokban a híradásokból arról értesülhettünk, hogy a koalíció pártjai között sincs a tekintetben egyetértés, hogy a privatizációs szervezetnek milyen szerepet szánnak a jövőben. A Kisgazdapárt elnöke megfogalmazta azt, hogy az ő felfogásuk szerint az ÁPV Rt.-re hosszú távon nincs is szükség, ami persze egy vélemény, de azért jó lenne, ha a kormány rövidebb távon megfogalmazná, hogy mi a szándéka egyáltalán ezzel a szervezettel, hogyan gondolkodik erről, mit kíván tenni azokkal a gazdasági társaságokkal, amelyekről Bauer képviselő úr már részletesen szólt, amelyekkel az elmúlt másfél évben természetesen semmi sem történt. Az valamiféle garanciát jelentene a számunkra, hogy egy-egy ilyen kezdeményezést, mint ami most itt előttünk fekszik, meg tudjunk ítélni.
Nem szaporítom tovább a szót, még egyszer hangsúlyozom, nem alapvetően az ellen vagyunk, hogy a Mol Rt. privatizációjára sor kerüljön, de ennek a kereteit jó lenne tisztázni, jó lenne ezzel megismertetni az ellenzéki pártokat is, mint ahogy ez a korábbi időszakban egy bevett gyakorlat volt, és akkor nem lennének olyan kételyeink, amelyek itt nap mint nap megfogalmazódnak, amelyek sajnos nemcsak kételyek, hanem a tekintetben valóság is, hogy hogyan született meg az elmúlt időszakban itt, e Ház falai között jó néhány jogszabály. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
