DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 2000. évi költségvetés-tervezetének e szakaszához Schvarcz Tibor képviselőtársammal több módosító indítványt adtunk be. Most, a vita elején szeretném felsorolni, hogy melyek ezek a módosító indítványok, mert az indoklást összefoglalóan szeretném elmondani. Ezért tehát az általam elmondott beszédhez az ajánlás 8., 9., 10., 12., 13. és 22. szakasza tartozik; valamint szeretnék kitérni - ez nem a mi módosító indítványunk - az ajánlás 20. pontjában a Mánya Kristóf és Horváth Zsolt képviselőtársaim által beadott módosító indítványokra.
Az előzőekben említett módosító indítványok az egészségbiztosítási alapok költségvetésének kiadási oldalát érintik, szorosabban véve a természetbeni ellátásokat, a gyógyító-megelőző ellátásokat, a gyógyszerkasszát és a gyógyászati segédeszközök támogatását. A társadalombiztosítás költségvetésének tervezésekor a kormány úgy számolt, hogy ezeknek az alapoknak a kiadásai végeredményben az előre megtervezett, mintegy 41 milliárd forintos hiánnyal fognak zárulni. Ezekből az előállt bevételekből és ebből a hiányból egy olyan költségvetés készíthető 2000-re, amelyben - bizonyos megszorítások mellett és a csillagok ideális együttállása esetén - az ellátások nagyobb mértékű sérülése nélkül lehet biztosítani a háziorvosi ellátást, a járóbeteg-ellátást, a kórházi ellátást, és valószínűleg nincs olyan csillagállás, amely mellett teljesíthető a gyógyszerkassza.
Ezt a két előirányzatot azért kell együtt kezelni, mert a kormány szokás szerint úgy határozott, hogy a kassza nem egyszerűen a gyógyszerkasszára nézve zárt, hanem a gyógyító-megelőző ellátások e három elemére is. Mégpedig úgy, hogy amennyiben a gyógyszerkasszát túllépjük - és ennek a túllépése könnyen prognosztizálható, a teljesülésére senki nem merne fogadni -, akkor a gyógyító-megelőző ellátások más ágai, így a fekvőbeteg-ellátás, a szakorvosi ellátás, részben a háziorvosi ellátás biztosan sérülni fognak. A mi indítványunk ezért három csoportra osztható.
Az első: ne engedjük, hogy a gyógyszerkasszát bezárják! Miért fontos erről beszélni? Házas József képviselőtársam már elmondta, hogy milyen kockázatokat rejt magában a gyógyítókassza zárása. Szeretnék még egy elemet hozzátenni ehhez. Ebbe a gyógyszerkasszába bele van zárva a különkeretes gyógyszerek tömege is. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár gyógyszerészeti főosztályának vezetője egy betegközösség előtt azzal dicsekedett, hogy jövőre 20 százalékkal, közel 8 milliárd forintra fog nőni a külön megállapodások szerint tervezett, nagy értékű, úgynevezett különkeretes gyógyszerekre szánt forrás.
Szeretném elmondani a képviselőtársaimnak, hogy természetesen megérdeklődtem, hogyan is kell érteni ezt a 20 százalékos növekményt egy zárt gyógyszerkasszán belül, hogyan kell érteni a 20 százalékot akkor, amikor az 1999. évben is várhatóan közel 8 milliárd forint lesz a kiadás, és hogyan fogja ez érinteni az egyéb, nem kiemelt, korábban nem különkeretes gyógyszer támogatásának mértékét. Szeretném elmondani a képviselőtársaimnak, hogy bár a válaszra ígéretet kaptam, ez a válasz mind a mai napig nem jutott el hozzám.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt is szeretnénk elérni, hogy ha ez a zárt gyógyszerkassza az első negyedévben várhatóan már túlteljesül - ahogy erre számítani lehet -, akkor a túllépés engedélyezése ne egyszerűen a pénzügyminiszter hatáskörében maradjon. A módosító indítványban arra teszünk javaslatot, hogy e túllépésre a pénzügyminiszter mellett az egészségügyi miniszter is adjon engedélyt, és ezt szakmai szempontból tartjuk szükségesnek. Mert úgy gondoljuk, ez nem egyszerűen kasszakérdés, hanem szakmai kérdés is, mert az egészségügyi miniszternek felelnie kell az egész egészségügyi ellátás rendszeréért. És nem elfogadható, hogy ha a főkönyv egyik kiadása több, akkor a másik kiadása - hogy az egyenleg meglegyen - törvényszerűen kevesebb legyen, mert mégiscsak szakmai intézkedések kellenek a betegellátás sérülésének kivédésére! Szeretném elmondani képviselőtársaimnak, hogy nem sikerült elfogadtatnunk az érveinket a bizottsági vitában, bár ellenérveket sem hallottunk - azért ezt is meg kell mondanom.
A módosítások során arra is indítványt tettünk, hogy a természetbeli ellátásoknak e három csoportja ne legyen egymás rovására megkurtítható úgy, ahogy 1999-ben történt. Szeretném a képviselőtársaimat emlékeztetni, hogy mivel a gyógyszerkasszát túlléptük - mert túl kellett lépni, különben a betegek nem jutottak volna hozzá úgy a gyógyszereikhez, ahogy végül is sikerült ezt megoldani -, ennek az volt az ára, hogy kevesebb pénzt lehetett fordítani a járó- és fekvőbeteg-ellátásokra.
Azt gondolom, a képviselőtársaim közül igen keveseket kell meggyőzni arról, hogy az intézmények működőképessége szempontjából mennyire fontos, hogy ezek a nagyon szűkösen kimért források maradéktalanul eljuthassanak az intézményekhez. Mégis azt gondolom, nem lehet szó nélkül hagyni, hogy bár a bizottsági vitában egyetlenegy érv sem szólt amellett, hogy miért lenne szabad megkurtítani a fekvőbeteg-ellátásra szánt pénzt - miért olyan evidens, hogy akkor kevesebb jut a fekvőbeteg-ellátásra; miért olyan evidens, hogy a fekvőbeteg-ellátás normáit úgy kell szűkíteni, hogy ki lehessen jönni a még kevesebb pénzből? -, mégsem sikerült támogatásra bírni a szakmai bizottságunkban ülő, szakmai szempontból kompetens képviselőtársainkat.
Tisztelt Országgyűlés! Többször fölvetik, hogy vajon miért kell az ellenzéki képviselőknek órákon át érvelniük az igazuk mellett, amikor teljesen világos, hogy kormánypárti képviselőtársaink vagy hallatlanná teszik az érveinket, vagy azt mondják, lehet, hogy igaz, de mi mégsem így fogunk szavazni. Azt gondolom, azért kell újra és újra felhívni a figyelmet az összes anomáliára, kockázatra, ami várható a 2000. évben, mert a felelősséget mégiscsak közösen viseljük, mert a felelősségből az ellenzéki képviselők is osztoznak, természetesen abban az arányban, ahogy részt vesznek e döntések meghozatalában. Ezért úgy gondolom, hogy semmilyen vita nem felesleges, és semmilyen érv, amelyik a jobbítást szolgáló indítványok mellett szól, nem értelmetlen.
(16.20)
Tisztelt Képviselőtársaim! Horváth Zsolt és Mánya Kristóf képviselőtársaim az ajánlás 20. pontjában a vita korábbi szakaszában már ismertetett két ingatlant hozták fel, és szeretnék kivenni a társadalombiztosítás értékesítésre szánt vagyonelemei közül. Bár szerettem volna, ha az előre jelentkezett felszólalók között kormánypárti képviselőtársaim ennek az indítványnak az indoklását megadják, és nem a mi ellenző érveinkre válaszolnak, megértem, hogy nagyon nehéz védeni ezt az indítványt. Az érvek között azonban van egy, amit feltétlenül hamisnak gondolok. Ez a hamis érv pedig az, hogy úgyis kiegyenlíti a költségvetés a társadalombiztosítás hiányát.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az érv hamissága abban áll, hogy nem mindegy, hogy mennyi a deficit, amit ki lehet egyenlíteni, avagy mennyi a bevétel. Nem mindegy, hogy a kiadási többletet kell kiegyenlíteni, vagy a bevételi többlet eredendően alkalmat kínál egy szolgáltatás fedezetére! Ezért azt gondolom, nem történik más, mint két értékes vagyonelemet kivonnak abból a körből, amelynek ha az értékesítése befolyna ebbe a költségvetésbe, akkor kisebb lenne a hiány, de év közben lehetne kalkulálni ezekkel a forrásokkal, amikor a társadalombiztosításnak minden forintra és fillérre szüksége van.
Tisztelt Képviselőtársaim! A társadalombiztosítás költségvetése bizonyára egy nagyon konfliktusos költségvetés, a kockázatait még egy ilyen vitában is nehéz felvázolni. Azonban zárszóként ebben a vitaszakaszban szeretnék önöknek idézni a Magyar Tudományos Akadémia által kiadott, Losonczi Ágnes szerkesztette Utak és korlátok az egészségügyben című tanulmánykötetből: "Kevés dolog tudja úgy mozgásba hozni a közvéleményt, megindítani az embereket, mint ha a gyógyulást, gyógyítást külső hatalom, pénz korlátozza; ha fel kell lépni valakiért, akinek műtéthez vagy gyógyszerhez segítség kell; ha akciót kell indítani valamilyen gyógykezelésért. Kevés intézkedés tud olyan felháborodást kiváltani, mint ha pénzhiány miatt maradnak el műtétek, vagy ha életmentő gyógyszerekhez nem lehet hozzájutni külső-felső korlátozottság miatt. Különös társadalmi érzékenységet ébreszt fel, ha sérelmet szenved a humanitás." Ez megszívlelendő tanulság - szeretném, ha a kormánypárti képviselőtársaim is megszívlelnék ezeket a tanulságokat.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)
