DR. GÉMESI GYÖRGY
DR. GÉMESI GYÖRGY
DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az előbbi heves vitát nagy élmény volt hallgatni, hiszen, azt gondolom, mindenki olyan indíttatással szólt hozzá, hogy lehetne egy picit jobban finanszírozni a mezőgazdaságot, hogy egy kicsit jobban tudja ennek az országnak az érdekeit képviselni, és jobban tudjon az uniós csatlakozás során megfelelni az elvárásoknak, illetve hogyan lehet mindazon szereplők helyzetét javítani, akik részt vesznek a magyar mezőgazdaságban.
Ugyanilyen heves vitát válthatnánk ki más területen is, ilyen az önkormányzati terület, sőt talán még hevesebbet, hiszen az önkormányzati terület a költségvetésben egy 1400 milliárdos nagyságrenddel szerepel, ami, azt gondolom, több mint az egyharmada a magyar költségvetésnek, és számos területet érint. 10 millió állampolgárt ugyanúgy érint ez a terület, ennek a finanszírozása, ennek a működőképessége, amiről tudjuk azt, hogy 1990-ben korszakalkotó jelentőségű volt az a törvény, amely az önkormányzati rendszert létrehozta, és 1990 és 1994 között egy nagyon komoly sikerágazata volt az akkori kormányzatnak. Most visszatekintve, láthatjuk azt, hogy azok a települések, amelyek most sokszor bajban vannak, milyen biztonsággal tudtak működni - és nemcsak azt, hogy milyen biztonsággal tudtak működni, hanem azt is, hogy milyen fejlesztéseket tudtak létrehozni.
Nem kívánok azzal foglalkozni, hiszen az általános vita során elmondtam, hogy mikor kezdődött az önkormányzati finanszírozás megbotlása, mikor kezdődött a kisiklás ezen a területen, és hol keletkeztek azok a különbségek, amelyek a mostani vita során vagy az elmúlt hetekben a költségvetési vita során előtérbe kerültek, hol maradtak le a közép- és kistelepülések, és azt gondolom, ezt a lemaradást még nem sikerült behozniuk. És ez az egyik olyan pontja az önkormányzati rendszernek, ahol igyekszik a költségvetés helytállni.
A heves és éles vitának, amely mindenütt folyt, a központja tulajdonképpen az 5 százalékos személyi jövedelemadóra való csökkentése volt. Ezt az 5 százalékot különböző számokkal innen is, onnan is sikerült alátámasztani, megvédeni és támadni. Mindig elfelejtettük azt elmondani, hogy azért összességében a magyar önkormányzati rendszer 1999 után 2000-ben először került abba a helyzetbe, hogy reálértékében törekedett a kormány megtartani a forrásokat, hogy nem csökkentek a reálértékek a különböző területeken, és ebben az évben törekedett arra, hogy egy belső átcsoportosítás során hozza helyzetbe, erősítse meg azokat a településeket, amelyek az előző években kerültek hátrányos helyzetbe, kerültek lemaradásra és kerültek rosszabb helyzetbe.
Az oktatással kapcsolatos vita során is elhangzott, hogyan és mint lehet a kistelepülési iskolákat megtartani, és számos más dolog, hiszen az oktatás a legnagyobb feladata a településeknek, de számos más feladatnál is érzékelhető ebben a költségvetésben az, hogy megpróbálja ezeket a településeket helyzetbe hozni.
Azért mondtam el ezt a néhány gondolatot, ami egy kicsit általánosságban közelíti meg ezt a kérdést, mert két módosító javaslatról szeretnék beszélni, amelyet a Magyar Demokrata Fórum részéről beadtunk. Az egyik pont az 5 százalékos személyi jövedelemadót érinti, és ennek az előzményeihez szükséges az, hogy néhány tényt azért a múltból, a jelenből leszögezzünk.
Hangsúlyozom, nem az a célja a gondolataimnak, hogy bárkire mutogassak, miért kerültek a települések ilyen helyzetbe, inkább az a célja a gondolataimnak, hogy egyrészt kicsit a módosító javaslatot indokoljam meg, illetve azt, hogy milyen kitörési pontok vannak abból a helyzetből, amelyben ma az önkormányzati szféra van.
Emlékezünk a 100 százalékos, az 50 százalékos, a 30 százalékos, a 15 százalékos személyi jövedelemadó-visszaosztásra és bizony azokra az érvágásokra, amit most jelent a településeknek vagy a települések egy részének ez az 5 százalék. De azért, ha a számokat nézzük, akkor tudjuk azt, hogy ez a településeknek közel 60 százalékát jobb helyzetbe hozza arányaiban, mint a korábbi finanszírozási rendszer. És ezekben nemcsak kistelepülések vannak, hiszen tudjuk azt, hogy a megyék kerülnek jobb helyzetbe; a megyék mindegyike jobb helyzetbe kerül, hiszen annak a bizonyos kiéheztetési-kivéreztetési folyamatnak a kapcsán, ami a '95-ös Bokros-csomag után keletkezett, a települések átadták az intézményeiket a megyének, és a megyék bizony igen komoly gondban voltak az intézményfinanszírozásokkal kapcsolatosan. Ez most egy biztonságos finanszírozást jelent a számukra.
De nagyobb településeknél is jobb helyzetet teremt a személyi jövedelemadó 5 százalékos visszaosztása, nem kell messzire menni, például a megyei jogú városoknál, akár Miskolcot vesszük, 130 millió, akár Nyíregyházát vesszük, 126 millió forintos összeg, vagy akár Komló városa - amelynek a polgármestere itt ül a padsorok között, illetve itt szokott ülni a padsorok között, most nincs itt -, amely 126 millióval kerül jobb helyzetbe a 2000-es költségvetéssel.
Azt szerettem volna ezzel érzékeltetni, hogy minden más támadás ellenére azt gondolom, ez nem egy politikai alapon történő döntés volt, hanem egész egyszerűen egy kormánynak és a kormánypártoknak felelőssége a közel 3200 település biztonságos üzemeltetése, hogy azokon a településeken az orvosi rendelők működjenek, az iskolákban meglegyen a megfelelő fűtés, világítás és tanszerszolgáltatás, és hogy azok az állampolgárok se másodrendű állampolgároknak érezzék magukat, ahol a településen a helyzet adott esetben rosszabb.
Egy belső átcsoportosítás történt, amely, azt gondolom, ebben az évben - és egy olyan előzménysorozat után, aminek tanúi voltunk az elmúlt évben - tolerálható, hiszen tudjuk azt, hogy az árvíz is 40 milliárdos kárt okozott Magyarországnak, és ennek jelentős százaléka a településeken realizálódott. Tehát ha azt mondjuk, hogy a települések mennyivel kaptak, mondjuk, 1999-ben többet, akkor mondhatjuk azt is, hogy ez a 40 milliárd is oda ment. Az egy más kérdés, hogy miért kerültek ilyen helyzetbe, miért nem történtek meg azok a preventív intézkedések a településeken, amelyek esetleg kivédhették volna vagy csökkenthették volna az árvíz- és belvízkárokat. De mégis azt tudom mondani, hogy itt tulajdonképpen egy ilyen jellegű költségvetési tételről van szó, amely 40 milliárdot érintett.
Vagy azt is elmondhatnánk, hogy van 50 milliárd költségvetési adóssága a települések felé a költségvetésnek, csak ez nem most keletkezett. Emlékezzünk a gázközművagyon-kérdésre, amely nem realizálódott; most nézik meg, most vizsgálják meg azokat a kérdéseket, amelyek alapján pontosan fogjuk tudni, hogy mennyi az, amennyivel tartozik a költségvetés a településeknek, és nyilván elő kell teremteni majd valamilyen formában ezeket a forrásokat. Ha mondjuk, 50 milliárd forintos nagyságrendet említek, akkor nem beszélek túl nagy összegről, túl kevésről sem, és ez, azt gondolom, ebből a megközelítésből egy mozgástérbővülést jelenthet majd a településeknek akkor, ha ennek a realizálására sor kerül. Remélem, 2000-ben sor kerülhet rá, hiszen ezek a vizsgálatok folynak.
A Magyar Demokrata Fórum vezette kormány alkotta önkormányzati törvény kapcsán tehát egy elég komoly személyi jövedelemadó-visszaosztás realizálódott. Annak a tükrében történt ez annak idején, hogy az a települési önállóság és autonómia, amelyet érzett a törvény megalkotása során, és az a mozgástér, amilyet egy helyi közösségnek, egy településnek illik adni egy ilyen rendszerváltás után, valóban megfelelő formában megvalósuljon. Ezekből a forrásokból a települések valamilyen formában részben kiegészítik, kiegészítették az állami feladataik ellátásához szükséges forrásokat, illetve megpróbáltak fejlesztéseket elindítani a saját erejükből, a saját módszereikkel és a saját lehetőségeikkel.
Tehát nem tartjuk jónak, mindamellett, hogy toleráljuk azt, hogy az előző év nehézségei - és itt a háborút nem is említettem, csak közvetlenül az önkormányzatokon keresztül realizálódott nehézségeket -, ezek következtében egy ilyen belső forrásátcsoportosításra kényszerült a költségvetés, aminek egyébként jelentős eredménye az, hogy a közepes és kisebb települések biztonságos helyzetben tudnak működni, biztonságosan tudják a vállalt és kötelező feladataikat ellátni.
(10.20)
Mégsem jó ez a folyamat. Mégis azt gondolom - és a Magyar Demokrata Fórum azt gondolja -, hogy ezt valamilyen formában vissza kell fordítani. Azt is meg kell jegyezni, hogy a folyamat nem most, 1999-ben indult el, hiszen a 30 százalék után - amely elég tisztességes személyi jövedelamadó-képződményt jelentett - a 15 százalékra való lecsökkentés egy másik évjárat vagy kormányzat eredménye volt.
Tehát a lényeg az, hogy nem tartjuk jónak ezt a folyamatot. Úgy gondoljuk, hogy ezt a folyamatot vissza kell fordítani abba az irányba, hogy ez az önálló mozgástér valamilyen formában azért megmaradjon a településeknek. Ezért adtuk be azt a módosító javaslatot, hogy mintegy 15 milliárd forintos összeggel a költségvetés, a Pénzügyminisztérium emelje meg az önkormányzati fejezetet. Ez a 15 milliárd az 5 százalékról 7,5 százalékra való emelését jelentené a személyi jövedelemadónak, amely annak arányai szerint lenne visszaosztva. Ennek egyébként mindenféle pénzügytechnikai módjai vannak, de a módosító javaslat lényege tulajdonképpen az, hogy emeljük meg ezt az összeget, és ezzel, mintegy a települési szférával való kompromisszumos megoldásként próbáljunk segíteni azokon is, akiket nagyobb veszteség ért.
Egyébként én magam mondhatnám, hogy Gödöllő városa elég komoly vérveszteséget fog realizálni akkor, ha a jelenlegi marad, hiszen közel 100 millió forintos az adóerő-képességgel együtt az a pénz, amivel kevesebbet kap egy ilyen 4,2 milliárdos költségvetésű város, és több ilyen település van.
Még egyszer hangsúlyozom, a Magyar Demokrata Fórumnak nem az a véleménye, hogy ebben az évben a megoldás átmenetileg nem fogadható el, hiszen támogatja a költségvetést és ennek a fejezetét, hanem az a véleménye, hogy a rendszerbe kell 15 milliárddal több forintot adni. Amikor a mezőgazdaságnál közel 100 és 150 milliárdokról beszélünk, akkor azt hiszem, hogy 1400 milliárdnál 15 milliárd, amely gyakorlatilag valamivel több mint 1 százaléka az összegnek, nem túl nagy igény 3200 településnél, 10 millió magyar állampolgárnál.
Ez a módosító javaslatunk lényege, és ezzel érzékeltetni szerettük volna azt, hogy forduljon vissza ez a folyamat a települési önállóság erősítése formájában, amit valamilyen formában pénzzel is támogatni tudna a költségvetés. Hangsúlyozom, hogy ezen kívül vannak más kitörési pontok, hiszen a Magyar Demokrata Fórumnak egy olyan módosító javaslata is van, amely 500 millió forintot javasol a kistérségek megerősítésére. Ez egész egyszerűen azt jelenti, hogy Magyarországon a közel 170 kistérség tudna önálló térségmenedzsert finanszírozni. Iszonyatos szükség van olyan jó szakemberre, aki a munkájával összefogná azokat a településeket, amelyek most már kistérségként működnek, és azokat a feladatokat, amelyek olcsóbban elláthatók és költséget csökkenthetnek - közlekedés, szemétszállítás és sorolhatnék más területeket is -, és javaslatot tudna tenni a településeknek, hogy költségkímélőbben tegyék ezt, tehát kiadást csökkentene. A másik oldalon pedig bevételeket is hozhat, hiszen a megfelelő vidékfejlesztési pályázatokon, a SAPARD-programokon keresztül uniós pénzeket is le lehet hozni, és több település együttes saját forrása elegendő lehet arra, hogy egy-egy komoly programot megvalósítsanak.
Tehát a mezőgazdaság mellett van a vidékfejlesztésnek más pontja is, hiszen a kistérségek megerősítése vidékfejlesztési kérdés. Nem túlságosan nagy az az igény, amellyel ilyen hatékonyan tudnánk fellépni annak érdekében, hogy a kistérségeket és ezeken keresztül a települések önállóságát megerősítsük.
A kistérségi szerveződés számos más lehetőséget teremt meg számunkra, számos más, együttműködésből származó pozitív teret teremt a településeknek, hiszen a húzó településnek kisugárzása van. Ha a húzó település 5 százalék helyett 7,5 százalék személyi jövedelemadót kap, akkor még jobban vagy a korábbihoz hasonlóan tudja azokat a kulturális, sport- és más programokat segíteni, amelyekkel azok a települések nem tudnának megbirkózni, amelyek egy-egy ilyen húzó település környékén vannak.
Beszélhetnénk a beszállítói programokról; azokról a dolgokról, hogy azok a települések, amelyek egy-egy ilyen kistérség motorjai, és letelepítik a multikat, a különböző cégeket, hogyan tudnak együttműködni a térségben lévő kistelepülésekkel. Nemcsak a munkaerő szempontjából, hanem a letelepített beszállítók, vállalkozók, kis- és középvállalkozások szempontjából, ami megerősíti azokat a településeket, hiszen ott is munkahely és ott is személyi jövedelemadó termelődik, és ott is helyi adó termelődik. Tehát azt gondolom, hogy a személyi jövedelemadó-kérdésben nagyon lényeges azt megállapítani, hogy lesz személyi jövedelemadó azokon a településeken is, amelyeken most nincs, akkor, ha olyan programokat tudunk elindítani, mint például a kistérségi szerveződéseken keresztül lévő fejlesztési programok.
A másik kérdést nagyon röviden szeretném mondani, hiszen erről a kérdésről akár fél órákat és órákat is lehetne beszélni, és azt gondolom, hogy ebben a körben a mindenki számára ismert dolgokat nem kell elismételni.
A másik kérdés az önkormányzati érdekszövetségek kérdése. Magyarországon hét országos önkormányzati érdekszövetség van. Különböző szerveződésből alakultak, de nem is erre szeretnék kitérni, hanem arra, hogy ma már ezek a szövetségek nemzetközileg nagyon komoly feladatoknak tesznek eleget, hiszen az uniós csatlakozás során számos nemzetközi képviseletnek kell eleget tenni, az Európa Tanács megfelelő képviseletében szükséges, hogy ott legyenek.
Nagyon jó az az elmúlt években kialakult irány, hogy ezek az önkormányzati érdekszövetségek elég jó együttműködést tanúsítottak egymással. Azt is el kell mondani, hogy az önkormányzati szövetségek társulása öt önkormányzati szövetség összefogásában ma már azt jelenti, hogy a hétből három önkormányzati érdekszövetség van, tehát csökken a számuk. Előbb-utóbb kialakul egy egészséges önkormányzati érdekképviselet, amely lehet, hogy parlamenti vagy kormányzati szemüveggel úgy tűnik, hogy folyamatos ellentéte, másik pólusa a kormányzat döntéseinek, mégis szükséges, azt gondolom, hiszen tudjuk, hogy az egészséges egyensúly érdekében a feladat- és forrásmegosztásba a másik félnek is van és kell hogy legyen beleszólási lehetősége. Ha ezek jól összefogott formában történnek, akkor segítik a kormányzat munkáját, hiszen a miniszterelnök úr is többször célzott arra, hogy partnernek tekinti a településeket, szeretné a véleményük kikérésével meghozni azokat a döntéseket a kormányzat, amelyek őket érintik.
Erről szól az önkormányzati érdekképviseletek jelentős része, ami még nem tökéletesen egységes, mint mondjuk, Hollandiában vagy más országokban, de olyan úton halad, ami azt jelenti, hogy ennek az országnak valóban lesz egy, a települési szférát érintő hatékony képviselete, amire, azt gondolom, minden kormánynak és parlamentnek szüksége van.
A Magyar Demokrata Fórumnak 50 millió forintos módosító javaslata van bent, amely elsősorban - és ez a lényeg - nem működésről és mindenféle más dologról, hanem a nemzetközi képviseletek finanszírozásáról szólna. Kérem, hogy a kormányzat és a parlament támogassa, mert nagyon fontos a többi területen is, hogy az uniós csatlakozás milyen formában valósul meg. Az önkormányzati érdekszövetségek ezt nem tudják kitermelni a tagdíjaikból, hiszen az előbb említett települési szféra elég nehéz helyzete egyértelműen azt igazolja, hogy nem lehet csillagászati tagdíjakat szedni, abból éppen elég a működést finanszírozni. Azt hiszem, hogy a szövetségek ilyenformán való megsegítése, a nemzetközi képviselet az ország képviseletét, az imázsát is mindenféleképpen emelné.
Tisztelt Képviselőtársaim! Két módosító javaslatra volt időm és lehetőségem. Azt gondolom, hogy mindkettő fontos, és az önkormányzati terület szempontjából a Magyar Demokrata Fórum teljes mellszélességben javasolja, ajánlja és kéri a parlamentet ezek támogatására.
Köszönöm szépen. (Taps az MDF és az MSZP padsoraiból.)
