DR. JUHAROS RÓBERT
DR. JUHAROS RÓBERT
DR. JUHAROS RÓBERT (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magam is az önkormányzati kérdéskörhöz szeretnék hozzászólni, méghozzá egy speciális területhez: a főváros érdekében szeretnék hozzászólni, a fővárosi önkormányzatok érdekében, hiszen - mint önök előtt is ismert - a fővárosban 24 mellérendelt önkormányzat működik. Általában csak a Fővárosi Önkormányzattal szoktunk foglalkozni, de a valós helyzet ezzel szemben az, hogy a fővárosban egy kétszintű önkormányzati rendszer van. A '94-es önkormányzati törvénymódosítás óta, amikor is a Ház megszüntette az önálló fővárosi törvényt és az Ötv. egyetlenegy fejezetévé, a VII. fejezetté silányította le a fővárossal foglalkozó fejezetet, a két önkormányzati szint között mindenféle intézményes kapcsolat megszűnt, a két önkormányzati szint elidegenedett egymástól, ma a fővárosi polgárok nem tudják megmondani, mi a dolga a kerületi önkormányzatnak, és mivel foglalatoskodik a Fővárosi Önkormányzat.
Nincs ez így rendjén, mint ahogy az önkormányzati finanszírozás sincs rendjén; kilencéves az önkormányzati törvény, kilencévesek a tapasztalataink az önkormányzati finanszírozás gyakorlata kapcsán, és ki kell mondanunk azt - persze szép, hogy mindig a költségvetési vita kapcsán, de természetesen hol másutt tudnánk találkozni az önkormányzatok finanszírozásának problémájával -, hogy le kellene ülni, és hosszú távon át kellene gondolni az önkormányzati törvény és az önkormányzati finanszírozás alapjait. Ezt tisztelettel kezdeményezném - ezek kétharmados törvények.
Ezen belül kezdeményezném azt is, hogy gondoljuk át, van-e annak esélye, hogy az önkormányzati csomagon belül egy új fővárosi törvényt alkossunk, amiben a fővárosi szabályozást is a helyére tennénk, ugyanis komoly alkotmányos visszásságok vannak az önkormányzati forrásszabályozás terén. Most ennek a fővárosi vonatkozásáról szeretnék beszélni, és elsősorban pénzt kérek a fővárosnak, de nem több pénzt kérek a fővárosnak, hanem azt mondom, nézzük meg, hogy a jelenlegi forrásokat, amik egyébként hitem és nézetem szerint - hiszen kilenc év óta fővárosi képviselő is vagyok - elegendőek, hogyan tudjuk hasznosabban megosztani a két önkormányzati szint között, hogyan tudunk ezzel a jogosítványunkkal jobban élni.
Beadtam egy módosító indítványt, emellett szeretnék érvelni, ennek a sorszáma 225., erre hívom fel a figyelmüket. Ez azt mondja, hogy a költségvetés szöveges részének 26. §-a, ami a fővárossal foglalkozik, kiegészítést nyerne további két ponttal. Ebben rendelkeznénk arról, hogy a fővárosi forrásmegosztásról szóló rendeletet úgy kell megalkotni, hogy az Ötv. 64. § (5) bekezdése szerinti a)-c) pontok szerint - ez a normatíva, az egyéb központi adók, és idetartozik az szja átengedett része - a kerületi önkormányzatokat a bevételek legalább 50 százaléka illesse meg. Ez így volt egyébként egészen '94-ig, tehát amikor '90-ben kialakult ez a rendszer, így volt, és azóta ez a szám 39,1 százalékra csökkent le.
A következő pont is egy ugyanilyen értelmű javaslatot tartalmaz, mégpedig a helyi adók vonatkozásában. Egy évek óta fennálló alkotmányos visszásságot kíván orvosolni ez a módosító indítvány, és ha az alkotmány 44/A. § c) pontjából indulunk ki, ami azt rögzíti, hogy az önkormányzat törvényben meghatározott feladatainak ellátásához megfelelő saját bevételre jogosult, továbbá e feladatokkal arányban álló állami támogatásban részesül, akkor kiderül az, hogy itt alapjogi korlátozás történt az önkormányzati törvény VII. fejezetében. Ez ugyan kétharmados törvény, és kétharmados törvénnyel alapjogok korlátozhatók, mint ahogy ez történt egyébként a fővárosi fejezetben is, de ez a része a következőképpen szól: az itt felsorolt bevételeknek a Fővárosi Önkormányzat és a kerületi önkormányzatok közötti megosztását a Fővárosi Közgyűlés rendeletében a kerületi képviselő-testületek véleményének kikérésével határozza meg. A forrásmegosztás joga a Fővárosi Önkormányzatot illeti, ahol a jelenlegi jogi szabályozás a kerületi önkormányzatok többségének korábbi egyetértési joga helyett - ez '94 előtt volt - jelenleg csupán véleményezési jogot biztosít.
Szűken vett gazdasági-alkotmányossági értelemben a Fővárosi Önkormányzat visszaélhet a törvényben biztosított jogosítványával, és sérülhet az alkotmány idézett alapelve, mely szerint az önkormányzatok számára szükséges forrásokat biztosítania kell. Ebből egyenesen következik, hogy sem az önkormányzati törvény VII. fejezete, sem a vonatkozó jogszabályok - ide értve különösen a költségvetési törvényt, aminek jelen pillanatban folyik a vitája - nem tartalmaznak a kerületi önkormányzatok számára a feladatfinanszírozást biztosító jogszabályi garanciát. Ezt ki kell mondani!
Különösen azok a gazdasági-alkotmányossági alapelvek sérülhetnek, amik a kiszámítható, stabil költségvetési gazdálkodást hivatottak biztosítani; például ha a Fővárosi Önkormányzat, egyébként a hatályos jogszabályoknak megfelelően, élve az Ötv. 64. § (5) bekezdésében biztosított jogával, a forrásmegosztásról szóló rendeletét a költségvetési év közben, mondjuk, a kerületi önkormányzatok terhére módosítaná. Egy ilyen jogi aktussal a Fővárosi Önkormányzat, egyébként az Ötv.-nek megfelelően, tehát jogszerűen és a benyújtott költségvetési javaslatba nem ütköző módon, akár romokba is dönthetné a 23 kerületi önkormányzat költségvetését úgy, hogy eközben minden egyéb jogkövetkezmény alól mentesülne, figyelmen kívül hagyhatná az alkotmányban és az Ötv.-ben rögzített feladatfinanszírozási elvet.
Tehát a költségvetési törvénynek eleget kell tennie ennek a forrásbiztosítási kötelezettségnek, és ennek funkcionálisan nyilvánvalóan az önkormányzati törvényben vagy a fővárosról megalkotandó új törvényben lenne a helye, de mindaddig, ameddig egy ilyen törvény megalkotásában nem tudunk megállapodni - reményem szerint erre sor fog kerülni még ebben a ciklusban, a választásokat megelőzően -, ezeket a kérdéseket csakis a költségvetési törvényben és a helyi adókról szóló törvényben tudjuk rendezni. Miután a forrásmegosztásról szóló rendelet elfogadási jogának kizárólag a Fővárosi Önkormányzathoz való telepítése mint hatásköri szabály nem érint alkotmányban rögzített önkormányzati alapjogot, tehát ez nem alapjog, ezért ennek a hatásköri szabálynak a gazdasági-alkotmányossági alapelveknek megfelelő és a kerületi önkormányzatok költségvetési gazdálkodását, kiszámíthatóságát eredményező szűkítése a költségvetési törvényben alkotmányosan elvégezhető anélkül, hogy a Fővárosi Önkormányzat alkotmányos alapjoga ezáltal sérülne.
Mint köztudott, a '90-'94 között hatályban lévő fővárosi törvény a kerületek egyetértését írta elő ennek a forrásmegosztási rendeletnek a megalkotásához, majd '94-ben, a fővárosi törvény megszüntetésével és az Ötv. módosításával valós indok nélkül megszűnt a kerületek egyetértési joga. Ha lenne szándék a túloldal részéről, szívesen kezdeményezném ennek az egyetértési jognak a visszaadását, és akkor most nem kellene erről a kérdésről érdemben vitát folytatnunk.
(11.10)
Tehát addig, ameddig a kilencvenes évek elején élhettek ezzel a joggal a kerületek, a kerületi önkormányzatok, ezt a jelen pillanatban nem tehetik meg, és akkor, amikor élhettek vele, közel 50 százalék volt az a forrás, ami a kerületekhez került szabályozásra, hiszen vétójoguk volt. Én ebből indultam ki, és ezért a javaslatom alsó limitként az 50 százalékot határozza meg.
A kerületi önkormányzatok helyzete azért is súlyos, mert a Fővárosi Önkormányzat az előző években úgy tudott jelentős fejlesztési forrásokhoz jutni és a fővárosi oldalon működésiforrás-többletet produkálni, hogy eközben a kerületek többsége jelentős működésiforrás-hiánnyal küzd, amit számos esetben csak működésihitel-felvétellel tudtak finanszírozni, és ezzel egyidejűleg a kerületi önkormányzatokat a fejlesztési lehetőségeiktől megfosztotta. De ennél többet is tett, hiszen a fővárosi forrásmegosztás említett gyakorlata a kerületek oldaláról indokolatlan vagyonfelélést eredményezett - erről már hallhattunk -, amely rendelkezésre álló vagyon felélését követően a kerületi önkormányzatok csődjét jelentheti a közeljövőben. Egyébként szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ha a jelenlegi rendszer így marad, akkor a fővárosi kerületi önkormányzatok jelentős része nemcsak működésihitel-felvételre fog kényszerülni, hanem ennek a következményeivel is szembesülni fog, szerintem már a következő évi költségvetés során, ami bizony olyan csődöt eredményezhet, amely mögött a központi költségvetésnek helyt kell állnia. Tehát mindenképpen érdeke fűződik az államnak ahhoz, hogy beleavatkozzon ebbe a kérdésbe.
Méltánytalan tehát az, hogy a főváros úgy jut fejlesztési forrásokhoz, hogy Demszky Gábor - aki egyébként az önkormányzatiság élharcosa - rendre a kerületeket fosztogatja, és ezen szerintem ilyen értelemben változtatni kell. A fővárosi fejlesztéseket nyilvánvalóan csak úgy szabad, lehet és kell támogatni, ha a kerületi önkormányzatoknál, amelyek egyébként az alapellátást - alapfokú oktatás, egészségügyi ellátás, szociális ellátás - végzik, az alapfeladatok ellátása nem kerül veszélybe.
Engedjék meg, hogy egy gondolat erejéig egy másik témára is kitérjek, amely szintén a fővárost érinti. Elhangzott ebben a Házban, hogy nem nagyon történt autópálya-építés, a fővárost rendre bünteti a kormány. Szeretném megemlíteni azzal az állítással szemben, amit egyébként, azt hiszem, Kovács Kálmán fogalmazott meg a költségvetési vitában, hogy nulla kilométer autópálya épült, ez azért nem igazán tényszerű, mert éppenséggel pont az M0-snak a Káposztásmegyert elkerülő szakasza megépült (Horn Gábor: De az nem autópálya, csak az a kis baj van!), és ez akkor is ténykérdés, ha Demszky Gábor nem jelent meg az átadáson. (Horn Gábor: Attól még nem lesz autópálya!) Nem tudom, az SZDSZ-es képviselőtársaim tudják-e, hogy ez 24 milliárdjába került a kormánynak, és ez a beruházás a főváros érdekében került elfogadásra. Nyilvánvaló, hogy az autópálya-fejlesztés a jövőben is folytatódni fog: több mint 20 milliárd került beállításra a költségvetésben erre a feladatra.
Én tehát arra szeretném felhívni a figyelmet - még egyszer összegezve az itt elmondottakat -, hogy amennyiben nem kerül elfogadásra olyan indítvány, amely a fővárosi forrásmegosztással kapcsolatos, biztosan megjósolható, hogy a következő évben több kerületi önkormányzat csődjével fogunk szembesülni, ugyanakkor a fővárosban van annyi tartalék, hogy az összes kerület működése a következő évben, a Fővárosi Önkormányzat működésével együtt, biztosítható legyen, ez a pénz benne van a rendszerben. Összességében pedig át kellene gondolnunk, az egész Háznak, mind a hat pártnak a teljes önkormányzati rendszer finanszírozását és az önkormányzati rendszer, ezen belül pedig a fővárosi rendszer reformját.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)
