DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Meg kell hogy mondjam, szomorúan hallgattam a vitát. Azt gondoltam, hogy másfél évvel a kormányváltás után megoldódnak azok a problémák, amelyekért annak idején az akkori ellenzék a fejünket akarta venni, és a tárca mostani irányítója, akkori világmegváltó ellenzéki politikus, két hónapot adott magának, hogy rendet csináljon az országban; minden területen, nemcsak az agráriumban - ott talán rövidebb idő alatt is ment volna.
És itt van, eltelt másfél év, és azon vitatkozunk, hogy mennyi pénz kellene az ágazatban annak érdekében, hogy azt megfelelően úgy el lehessen költeni, hogy az abból élők lehetőség szerint valamiféle jövedelmet is szerezhessenek, illetve a belső fogyasztás biztosítva legyen, és nem utolsósorban export-árbevételhez is juthassunk.
Elhibázott dolog, hogy a kormány második éve nem tartja be a jogszabályi előírásokat, nevezetesen az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény előírásai szerint a jelentését az ágazatról már a költségvetés tárgyalása előtt 30 nappal el kellett volna fogadnia az Országgyűlésnek. Ha jól tudom, ma este fogjuk ezt tárgyalni, úgyhogy nem lepődöm meg azon, hogy a vita ilyen szinten tart ebben a Házban, és egymással szembeni indulatok feszülnek vádaskodásokkal, de konkrétumot senki nem mond azon túl, hogy mennyit szeretne kapni és milyen összegeket szeretne elkölteni az ágazatban, de arra garancia nincs, hogy annak a pénznek az elköltése gyakorlatilag szolgálja-e azokat a feltételeket, amelyeket az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény előír. Az öt feltételt ír elő, barátaim! Ötöt!
Ahhoz szeretnénk látni a lebontást! És engem nem érdekel a szövetkezet, nem érdekel az egyéni gazda, nem érdekel a családi gazda, engem az érdekel, hogy az ágazatban dolgozó - mindegy, hogy milyen formációban dolgozik! -, ha megfelelő minőséget állít elő, akkor megkapja érte a tisztességes jövedelmet, meg tudjon élni a falu, ott maradjon végre az élettér - és ehhez legyenek lehetőségek -, és szeretném látni, hogy ez a mezőgazdaság 2002-re vagy 2003-ra mennyire lesz versenyképes az Európai Unió kihívásaival szemben!
Ezeket ebből a költségvetésből nem látjuk, és ha most 413-ról, 262-ről, 393-ról beszélünk, az pontosan olyan - nem akarok csúnya szavakat mondani, ezért visszafogom magam - politikai lózung, amivel lehet üzenni kifelé, de amikor ezt a pénzt el kell költeni, amikor erről a pénzről majd be kell számolni, akkor nehogy olyan beszámolót kapjunk jövőre, mint amilyet kapunk ma délután, amikor majd elkezdjük tárgyalni az anyagot, hogy mire lett költve az elmúlt év agrártámogatása, ami több mint 200 milliárd forintot emésztett föl; mennyi pótköltségvetési pénzt adott át törvényi felhatalmazáson kívül a Pénzügyminisztérium, illetve a kormány a piacrajutási támogatások növeléséhez - már az ez évi terhére, barátaim, az ez évi terhére el van költve! És ezeknek a pénzeknek a hatékonysága azt mutatja, hogy az agrárexportunk árbevétele közel 1 milliárd dollárral csökkenni fog! Annak ellenére, hogy a piacrajutási támogatások 11 milliárd forinttal nőttek!
Akkor fölteszem a kérdést: milyen hatékonyság irányába mozdultunk el?! Milyen termékeket próbáltunk meg támogatni, milyen garanciákat adtunk?! Azt a két felszólalást egyébként, amit Járvás úr is és Andor is elmondott, csak helyeselni lehet. Hogy most túlsúlyos disznóval foglalkozzunk-e, földalapú támogatást adunk-e, megkapja-e a paraszt ezért a megfelelő pénzt...? Az egyiknél nem is kaphatja meg, mert az ilyen, minőségen aluli termékekre egy rohadt fillért nem lenne szabad az adófizetők pénzéből adni!
Amikor '97-ben megpróbáltuk volna a regisztrációt, megpróbáltuk volna a minőségi termelésre való rászorítást, akkor azt hallja az ember egy tegnapi felszólalás alapján, hogy még halasszuk el ezt a piaci értékesítés bevezetését, barátaim, mert a magyar ember még nincs felkészülve arra, hogy bontott csirkét meg túrót, tejfölt, meg mit tudom én, hogy mit fog árusítani a piacon.
Hát halasszuk el, barátaim! Önöké a döntés! Egyszer már az előző Országgyűlés, '97-ben elhalasztotta. Mi következik ebből? Az, hogy az Európai Unió figyeli, hogy mikor csíphet meg bennünket - és meg fog csípni! Előbb-utóbb megint rá fogunk fázni a sertéssel, a baromfival ott vagyunk a spiccen - de nem érdekes! Szórjuk csak a költségvetési pénzeket! Vigyük ki a bontott csirkét, a túrót, a tejfölt, mert politikailag ez marha jól néz ki, barátaim, hogy mindenki árusítgat mint őstermelő!
Az őstermelő, barátom, termel! Aki meg feldolgoz, azt vállalkozónak hívják. (Taps.) És aki feldolgozott terméket visz a piacra, az igenis ellenőrzött körülmények között állítsa elő, legyen megfelelő kontroll mind a vágásban, mind a fertőtlenítésben, mind a termékeredet-igazolásnál, mert akkor védjük az ágazatot! Mert ha mi álszent politikai érdekek miatt, csak a azért, mert milyen jó, hogy bontva viszem ki a csirkét... - ne vigyem bontva! Vigyem tollasan, élve! Akkor őstermelő vagyok! Kiviszem a piacra, eladom, otthon majd levágja édesanyám a rozsdás késsel. Azt hívják őstermelőnek! Ha én fölpucolva viszem, azt vállalkozónak hívják!
És itt, interpellációban hallottuk... - hál'istennek, a kormány ezt nagyon jól reagálta le, de hallottam már olyan véleményt is a miniszterelnök úrtól, hogy talán mégiscsak meg kéne fontolni ennek a bevezetésnek az elhalasztását. Ez nem az Európai Unió! Nekünk igenis... - vagy akkor mondjuk azt, hogy nem akarjuk! A mezőgazdaságot nem akarjuk az Európai Unió szabályai alá tenni! Rendben van, barátaim, akkor ebbe az irányba gyalogoljunk! De ha nem akarjuk ezt, akkor ennél a költségvetésnél igenis garanciákat kell látni arra nézve, hogy mire költjük a pénzt.
Szeretném tudni és látni, hogy a kormányrendeletben, a miniszteri rendeletben milyen támogatási rendszer lesz a következő évben, mert tetszik, nem tetszik, nem túl szerencsés az MTZ-traktorok olyan arányú támogatása, mint ami ebben az országban megy. Ebben az évben a traktorok 49 százaléka MTZ-traktor lesz - 49 százaléka! Nézzék meg a fajlagos energiafelhasználását, nézzék meg a hatékonyságát, nézzék meg a szerkezetét!
(10.00)
És erre most olvasom egy nyilatkozatban a minisztériumtól, hogy az olcsó kisgépek nagyobb állami támogatást fognak kapni, a jobb minőségű, drágább, nagyobb gépek meg kevesebbet. Bravó, barátaim! El lehet indulni! Akkor lesznek itt majd olyan "gépgyárak" - idézőjelben -, akik a lóvontatású ekét is beviszik, adjunk rá még nagyobb támogatást, vegyék ezt! Nem lehet! Értsük már meg, hogy átverjük a parasztot! Kicsináljuk őket ezekkel a politikai lózungokkal, hogy kinek akarunk üzenni. Mi ne különböző rétegeknek akarjunk üzenni és kiváltképp ne úgy, hogy egymással szembeállítjuk őket, hanem húzzuk meg a szakmai zsinórmértéket - a politikusok kiiktatásával -, ami megmondja, hogy egy-egy mezőgazdasági ágazaton belül mi az a gazdasági optimum, ami hasznot is hoz, és amiből fenn tudja tartani magát egy család vagy egy közösség, vagy egy falu! És ahhoz adjunk támogatást! Aki ezt az optimumot nem tudja hozni, az kapja meg a szociális - ne szociálisnak hívjuk! -, vidék-, népességfenntartó támogatást, vagy adjunk neki valami bármiféle nevet, de az nem agrártámogatás!
Azt hozzuk egy külön kasszába és azt szét lehet osztani a kéttehenesnek, a háromdisznósnak, a túlsúlyos disznó tulajdonosának, a mit tudom én kinek, hogy ott maradjon, hogy életben legyen! De őt nem kell becsapni, nem kell azt mondani neki, hogy barátom, csináld, produkáld újra ezt a termelést, mert minél inkább csinálod, annál inkább fogom majd neked adni a pénzt. Aztán szegény hülye elkezdi csinálni, s akkor csodálkozik, hogy hoppá, nem kapott támogatást, nem tudja eladni, és szidja a mindenkor aktuális kormányt - joggal egyébként -, és piaci zavart keletkeztet, mert azon termelő árujának az értékesítését gátolja, aki meg betartva a szabályokat vinné, adná - de bocsánat, a piacot megzavartuk, fölösleg keletkezett, ráadásul rosszabb minőségű áruban, és megteheti az egyik, megteheti a többi, hogy no, barátom, akkor most én vagyok itt mint feldolgozó, felvásárló az úr, és válogatok köztetek, hogy kinek veszem meg olcsóbban a termékét. Majd az állam bácsi úgyis, ha ti kiabáltok, kisegít benneteket és odaadja a támogatást. Ez nem járható út!
Könyörgök, végre vegyük már észre barátaim, hogy itt ne azzal kezdjük, hogy egyéni gazdák pártja vagyok meg szövetkezet pártja vagyok, mert volt egy ilyen íze ennek az előbbi vitának is! Én ezt nem szeretem hallani. Mert katasztrofális... (Francz Rezső közbeszólására:) Rezsőkém, te is elmondogatod, másról se beszélsz, a szövetkezetről beszélsz, barátom, ahelyett, hogy emberről beszélnél, aki ebben él, az egyik a magángazdaságban, a másik a szövetkezetben. Tudom, hogy nem így gondolod, de ez jön ki. Ne haragudjál meg, én sem szóltam bele a te felszólalásodba, végighallgattam, de ezt tényleg abba kellene hagyni ebben a Házban, hogy a szektoron belüli megosztottságot próbáljuk egymással szembeállítani. Tessék letetetni a minisztériummal - most az országgyűlési határozatban egyébként benne lesz, amit délután tárgyalunk -, hogy kötelezzük a kormányt, tegye le az agrárgazdaságra vonatkozó technológiai fejlesztési tervét, ahhoz rendeljük hozzá, mert ez a dolgunk, a pénzügyi feltételeket, és aztán majd ellenőrizzük, hogy hogyan használta föl!
Ez a dolga az Országgyűlésnek, és nem az, hogy a mezőgazdaságban dolgozókat egymással szembeállítja, és úgy akar jó gyerek lenni kifelé, főleg majd választások előtt, hogy ki mivel akarja támogatni, és a transzparensre azt fogja írogatni, hogy én 413-at akartam adni, de nem adták meg, ezért vagytok ilyen rossz helyzetben; a másik azt mondja, én 93-mal többet akartam, de én sem kaptam meg, ezért vagytok...; a Fidesz meg azt mondja, én csak 262-t tudtam adni, azt leírtuk, hát akkor most utáljuk közösen a Fideszt! Az SZDSZ-t meg azért kell utálni, mert az meg nem akart senkinek semmit sem adni, ugye? Mert az SZDSZ azt mondta, hogy addig ne adjunk, amíg nem tudjuk, hogy mire használják ezt a pénzt. Ezért a port el lehet majd rajtunk verni. El lehet, barátaim, de azt az egyet nem lehet mondani, hogy felelőtlenül, garancia nélkül szavazgatnánk meg olyan pénzeket, amiről majd el is kell számolni, és azoknak az embereknek is a szemébe kell nézni, akik azt fogják mondani, és most is mondják ám a faluban, hogy barátaim, annak a fene nagy támogatásnak olyan nagyon nem látjuk ám az áldásait. Amikor odajön a családi gazda - mondjuk, vállalkozóról van szó - és a tsz-elnök, és egybehangzóan azt mondják, ne támogassatok már ennyire bennünket, mert ebbe a nagy támogatásba bele fogunk halni! (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van!) Ezt mondják: hagyjatok bennünket békén élni! Az elvonásokat igazítsátok ennek a szerencsétlen ágazatnak a jövedelemtermelő képességéhez, és ha egymást így elfelejtettük, akkor mi valahogy megleszünk. De ettől az agyontámogatott rendszertől csak tönkremegyünk. Ezt mondják! És ők vannak benne, az ő bőrükre megy ki a játék. Akkor ha lehet, mi a politikai indulatokat próbáljuk meg mellőzni, próbáljuk meg kiküszöbölni és szakmai alapon dönteni!
Nagyon örülnék annak, és akkor lennék nyugodt, ha majd a délutáni napirend alapján ki tudnánk valamiféle garanciát kényszeríteni az agrárkormányzatból arra nézve, hogy mire akarja konkrétan fölhasználni a következő évi költségvetési pénzeket. Mert az, ami a XII. fejezetben van jogcímek szerint, hogy majd 60 milliárd a piacrajutási támogatás - mekkora pénz az, barátaim?! Iszonyú nagy pénz! Hogy örülnének annak az önkormányzatok, 60 milliárd forintnak! Nézzük meg, hogy milyen termékeket hol akarunk eladni ebből, milyen feltételrendszerrel és milyen önköltséggel! Azt kéne megnézni! És nézzük meg a beruházási támogatásokat, ami ehhez kapcsolódik!
És ha nem veszik rossz néven, egy konkrétum, és ezzel én befejezném: a tisztelt SZDSZ szeretne 10 milliárd forintot fölvásárlási támogatásra biztosítani ebből a költségvetésből azzal, hogy valóban az a paraszt, aki ott él, és most bérelt földön kénytelen gazdálkodni, mert áldásos ténykedése ennek az Országgyűlésnek az elmúlt nyolc év alatt odáig juttatta őket, hogy a föld kétharmada nem azoknak a kezében van, akik ezt használják; szavazzuk meg ezt a 10 milliárdot, akkor legalább látjuk, hogy legalább földet tudunk nekik adni, hogy meg tudja vásárolni! Mert erről mindenki csak beszél, hogy majd nemzeti földalap, meg mit tudom én, micsoda, meg földhitelintézet, meg ilyen földvásárlás. Semmi nincs! Amit mi '97-ig működtettünk, azt a szerencsétlen 1 milliárd forintunkat a földvásárlási támogatásra, '98-tól megszüntette a jelenlegi kormányzat. Tehát most már arra sem kap támogatást a paraszt, hogy földet vegyen.
Ilyen konkrétumokkal foglalkozzunk és akkor talán kevesebb lesz a vita, hogy mennyi pénz kellene, mennyi nem! És ha abban meg tudunk egyezni, hogy tényleg az ágazatban dolgozókat akarjuk támogatni, akkor a szakma a többit majd rendezi. Nem kell nekünk ezt túlpolitizálni.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
