FRANCZ REZSŐ
FRANCZ REZSŐ
FRANCZ REZSŐ (MSZP): Tisztelt elnök asszony, köszönöm a szót. Járvás képviselőtársam szavai késztettek arra, hogy szóljak; a hitelről van szó. Egy hozzám rokoni szálakkal és érzelmileg is nagyon kötődő magángazda, aki 100 hektárt meghaladó területen gazdálkodik, 8 millió forintért vett egy Ferguson-traktort. Azt mondtam neki, hogy marhaságot csinált, mert a támogatási rendszert, a hitellehetőségeket figyelembe véve 24 milliót is költhetett volna a gazdasága jobb felszerelése érdekében. Nem tette, mert ő fél a hiteltől, de egyébként hitelképes lenne; az én felfogásom szerint rosszul gazdálkodott.
Az én paraszt apám azt mondta, hogy akinek nincs meg egy évre való abrakja, egyéb takarmánya és pénze, az nem gazda; azonban az én apám akkor is volt gazda, amikor nagy infláció volt. Figyelembe kell venni a következőt: gyakorló gazdaság esetén, ha valakinek ugyanannyi darab állata van, vagy bármi, amit csinál, a beáramló inputköltségek növelése következtében azt tapasztalja, hogy évről évre a darabra, kilóra ugyanannyi állat tartásához szükséges takarmány s a többi, tehát forgóeszköz-állománya változatlan, azonban a készleteinek értéke nő, mert az inputárak testet öltenek, a piacon pedig képtelen realizálni a megnövekedett költségeket. Erről szól a történet, Csatári úr is ezt fejtegette! Megállapítottuk, hogy a mezőgazdaság tőkefelhalmozási képessége, lehetősége alacsony, mert az árakban nem tudja realizálni a költségeit. Ezek után, nagy jó uraim, ha egy magyar gazda akar beruházni, akkor egy finn, svéd, német, osztrák vagy amerikai gazdával ellentétben a rendelkezésére álló saját erő 10 százalék - náluk 90 -, tehát itt a hiteligény nagyobb. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Elnök asszony, köszönöm a figyelmet.
