RIGLER ZOLTÁN
RIGLER ZOLTÁN
RIGLER ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mérnökök és építészek szakmai kamarái harmadik éve működnek mint szakmai önkormányzatok és hatósági jogkörrel felruházott köztestületek. Ez az idő még kevés ahhoz, hogy a kamarák szerepe, működésük előnye a társadalomban határozott, illetve széles körű visszhangra, elismerése találjon.
A jelenlegi törvénymódosítást mégis alapvetően társadalmi igény teszi szükségessé. Az év végén telik le az a hároméves átmeneti időszak, amelynek tartama alatt a kamarai tagságra nem jogosult tervezők és szakértők - főleg technikusok - korábban szerzett jogosultságaikat még gyakorolhatják. Ezt követően számukra a törvénymódosítás hiányában végleg megszűnne a mérnöki, illetve építészeti tevékenység gyakorlásának lehetősége.
A mérnök- és építészkamarai törvény hatásaként az 1997. évi törvénymódosítással biztosított jogfenntartás lehetőségét az érintetteknek csak kisebb hányada használta ki. Akik viszont éltek a jogfenntartás lehetőségével, azok számára a korábbi tevékenység folytatása a legtöbbször létkérdés, emellett lakóhelyük, illetve környékük lakossága is igényli szolgáltatásaikat.
Mindezek miatt feltétlenül indokolt az érintett személyi kör további lehetőségeinek végleges, határozatlan ideig tartó rendezése, az átmeneti állapot lezárása. A jogvesztő határidők közelsége miatt a döntés ez ügyben nem tűr halasztást.
A törvénymódosítás ezen elsődleges indoka mellett lehetőség nyílik olyan fontos további módosítások kezdeményezésére is, amelyek egyrészt a kamarák működési feltételeinek javítását, másrészt a jogalkalmazás egységességét és következetességét szolgálják.
A működési feltételek javításához tartozik, hogy a jövőben a kamarák közhasznú szervezetté minősíthetők. A mérnök és építész szakmai kamarák társadalmi rendeltetésükkel, szakmai jogosítványaikkal szoros összhangban jelentős közhasznú tevékenységet fejthetnek ki például a természet-, a környezet- és műemlékvédelem, az oktatás és az európai integráció területén. Hathatósan segíthetik a természeti katasztrófák megelőzésére irányuló társadalmi felkészülést, illetve a rendkívüli események következményének felszámolását, amint erre a közelmúltban is számos példa volt már.
A kamarák pontosító javaslatait is figyelembe véve több választási és hatásköri szabály pontosítására kerül most sor. Bővülnek a felügyeleti, az intézkedési, illetve a mérlegelési jogkörök. Fontos követelmény az egyenlő, illetve azonos elbánás feltételének biztosítása érdekében, hogy az országos kamaráknak mindazon ügykörben eljárási szabályzatot kell alkotniuk, amelyben mérlegelési jogkörrel rendelkeznek. A törvény üdvözlendő javaslata szerint a jövőben a kamarai tagsággal nem, de megfelelő végzettséggel rendelkezők saját maguk, illetve közeli hozzátartozójuk részére építészeti, műszaki tervet készíthetnek.
A törvénymódosítás egyértelművé teszi, hogy a törvényességi felügyeletet gyakorló minisztériumok hatásköre az országos kamarák mellett a területi kamarákra is kiterjed. Tudomásunk van arról, hogy az érintett kamarák jogosítványaikkal összhangban kezdeményezően vettek részt a módosítási javaslat kidolgozásában és egyeztetésein, több javaslatuk a módosításokba beépült. Ugyanakkor a két országos kamara több fontos kérdésben ellentétes álláspontot képvisel.
A Magyar Mérnöki Kamara például azzal az igénnyel lép fel, hogy a kamarai tagság kötelezettségét ki kell terjeszteni valamennyi jogosultsághoz kötött mérnöki tevékenységre, különösen a műszaki ellenőri tevékenységre is. Ezzel kapcsolatban több szempontot is célszerű mérlegelni. A jelenlegi szakmai kamarák úgynevezett tevékenységi kamarák, amelyek nem teljes szakmák átfogó képviseletére, hanem csupán egyes sajátos szakterületekre korlátozva jöttek létre. Ilyenek például az ügyvédi kamara, gyógyszerészkamara, építészkamara, mérnöki kamara. A Magyar Mérnöki Kamara javaslata nem egyeztethető össze sem a szakmai kamarák létrehozásának eredeti céljaival, sem a kamarákra vonatkozó kormányzati elképzelésekkel.
Hamis illúzió az, hogy egy minden mérnökök kamarája hatékonyabban képviselhetné a szakma érdekeit, mint a tervező- és szakértő mérnökök kamarája a saját szakterületén. További szempont, hogy érdek-képviseleti joga elsősorban nem a kamaráknak, hanem a szakmai, társadalmi egyesületeknek van, ezért kizárólagosságra a kamara nem törekedhet.
Nem vitatva a mérnök- és építészkamarák létjogosultságát és eddigi eredményét, azt is meg kell jegyezni, hogy tevékenységükben van még javítanivaló, akár az önkormányzatiság, akár a hatósági jellegű tevékenység ellátásának oldaláról vizsgáljuk azt. A törvénymódosítás jól szolgálja a kamarák fokozatos fejlődését, egyben megmarad a törvény eredeti céljai és keretei között. A többször említett hároméves tapasztalat ehhez elegendő alapul szolgál, az eredeti célok és keretek mérlegelése meghaladásához azonban kevés.
Mindezek alapján a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója támogatja a törvényjavaslat elfogadását.
Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
