T. ASZTALOS ILDIKÓ
T. ASZTALOS ILDIKÓ
T. ASZTALOS ILDIKÓ (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A most tárgyalandó törvényjavaslat több mint két év óta él, és valóban azt lehet mondani, hogy az önigazgatás hatékonyságát bizonyította ez a törvény.
Ha belegondolnak, tisztelt képviselőtársaim, hogy Magyarországon hány épület van, ezeket az épületeket infrastruktúrák szolgálják ki, ezeken az infrastrukturális rendszereken műtárgyak, berendezések sora van jelen: ezt a mérnökök, az építészek hozták létre, ez a nemzeti vagyon jelentős része.
Amikor az előző kormány megalkotta ezt a törvényt, akkor az én olvasatomban tulajdonképpen fölemelte azt a mérnök-, azt az építésztársadalmat, amit bizony az elmúlt tíz év nagyon megtaposott. Nézzék el nekem, hogy ilyen sarkosan fogalmazok, de magam is mérnök lévén, nagyon sok mindent megtapasztaltam, habár én nem voltam túlságosan a bajok elszenvedője.
Szeretném jelezni önöknek, hogy a törvénymódosítás vizsgálata során egy alapvetést tartottunk fontosnak figyelni. Mégpedig ez arról szól, ahogyan azt az eredeti törvény megalkotói a beterjesztéskor elmondták, hogy mi volt az eredeti törvény megalkotásának célja. Idézném abból az expozéból azt a mondatot, amely akkor elhangzott: "... amelyik az egyes hivatások gyakorlása feltételeinek szabályozását a piacgazdaság követelményeihez igazította, és a szakmai önkormányzatoknak, a szakmai önigazgatási szerveknek a korábbinál lényegesebb, fontosabb szerepet szán." Tehát ez az az akarat, ami megtestesül abban a törvényben, amit több mint két évvel ezelőtt ez a Ház megalkotott. Azaz azt mondhatjuk, hogy a nem feltétlenül állami keretek között elvégzendő közigazgatási feladatok közül a szakszerűségre, a kompetenciára, az etikus magatartásra vonatkozó feladatokat bízta a szakmai kamarákra.
Meggyőződésünk, hogy ezeknek az elveknek a módosításkor sem szabad sérülniük. A mérnök szakma egy részének önkormányzatáról van itt szó, és hozzáteszem, olyan önkormányzatról, amely alulról építkezett több éven keresztül, és végül is létrehozta azt a szakmai kamarát, amely ma mérnökkamaraként, illetve építészkamaraként működött.
Engedjék meg, hogy volt képviselőtársam, dr. Barsiné Pataky Etelka akkor elmondott mondataiból idézhessek önöknek, mert ez a pár gondolat azt az erőt próbálja önöknek megmutatni, amely a mérnökökben, az építészekben megvolt, amely tulajdonképpen alulról építkezően létrehozta ezt a két kamarát. "Az építész- és mérnöktársadalom azonban kilépett abból a szerepből, amelyet a rendszerváltoztatás előtti ideológia szánt neki, azaz hogy öntevékenyen megszervezte saját sorait és létrehozta a Mérnökegyletet hét évvel ezelőtt, és ennek feladatául tűzte ki, hogy szorgalmazza a mérnök- és építészkamarai törvényt. Úgy gondoljuk, ez a törvény lehet az alapja annak, hogy az építési és mérnök-vállalkozó is alkotó szakember lehessen."
Úgy gondolom, hogy ezek a mondatok ma is aktuálisak és ma is mértékadók a tekintetben, hogy hogyan vélekedjünk a törvénytervezetről, amely a törvénymódosítást mutatja be nekünk. Ha tehát azt kérdezzük, hogy mi is ennek a törvénynek a lényeges módosítása, természetesen számos olyan gondolatot takar, amit Fritz képviselőtársam elmondott, de ezt most nem szeretném elemezni.
Azt a különbséget szeretném megvilágítani, ami miatt úgy gondoljuk, hogy a mérnökkamara, illetve az építészkamara tagsági köréhez tartozik az az építési műszaki ellenőr is, akiket ez a törvénymódosítás kivesz a mérnökkamarák köréből, és egy közigazgatási rendszerbe próbálja betenni.
Ez a módosítás természetesen ellentétes azzal az elvvel, amit az előbb elmondtam és úgy fogalmaztam meg, hogy a közigazgatási feladatok közül a szakszerűségre, kompetenciára s a többi vonatkozó feladatokat szakmai kamarákra kell bízni. De fel szeretném hívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét arra is, hogy nagyon fontos már ma is és az elkövetkezendő időben még inkább fontos lesz a minőségvédelem, a minőségbiztosítás. Fontos tehát, hogy a minőség ellenőrzésével foglalkozó műszaki ellenőrök - akik nagyrészt mérnökként látják el ezt a feladatot, esetleg tervezési jogosultsággal is rendelkeznek, és egyébként is ilyen jogosultságukat tekintve a mérnök-, illetve az építészkamara tagjai - ezen szakmai kamarában tagok legyenek. Hiszen az építési műszaki ellenőr tulajdonképpen az építészi, illetve a mérnökök által létrehozott tervek megvalósításában működik közre, mégpedig nem is akármilyen közreműködője ezeknek a kérdéseknek, hiszen a több esetben 100 milliós nagyságrendű beruházásokban műszaki ellenőrzést végző emberek tudása, képzettsége, felkészültsége nem mindegy, hogy milyen, de természetesen a kamarai tagság bizonyos átláthatóságot is segít és a verseny tisztaságát is támogathatja.
Természetesen nagyon fontos, ha a kamarában működő műszaki ellenőrök tevékenységének minőségét is szabályozzák, és nem utolsósorban lényeges, hogy ezen kamarai tagok, a műszaki ellenőrök érdekérvényesítő képessége valószínűleg a kamarában nagyobb eredménnyel jár majd. Ráadásul úgy is gondolom, hogy nagyon lényeges etikai normák betartását egy államigazgatási rendszer nem tudja garantálni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nyilvánvaló, hogy azt szeretnénk, hogy a mérnöktársadalom visszakapja azt az elveszett presztízsét, amely a világháború előtt a magyar mérnökök sajátja volt, de még mondhatnám, hogy a világháború után is pár évig. Az elmúlt tíz év nyilván korrigált bizonyos dolgokat, de messze nincsenek értékükön mérve - ma még - a magyar mérnökök, pedig tudásuk, képzettségük mindenképpen a presztízs megszerzését mondatja velem.
Éppen ezért úgy gondolom, hogy ennek a szakmai presztízsnek a megtartása, megszerzése fontos lehet a szakmai kamarák kiterjesztésénél is. Szeretném önöknek egy másik képviselőtársam '96-ban elmondott gondolatát felidézni.
(16.20)
És ezt most azért kerestem ki közben, míg az előttem szólók szóltak, mert ez a képviselőtársam Balsay István, aki azt mondta - erre szeretném fideszes képviselőtársaim figyelmét felhívni -, hogy szükség van a minőség-ellenőrzéssel foglalkozók bátorítására, biztatására ahhoz, hogy természetesen ezen a két kamarán belül - értve a mérnökkamarát és az építészkamarát - megteremtsék önálló szakmai kamarájukat, mert ez a magyar műszaki fejlődésnek, tervező-, szakértőmérnökök és építészek előrelépésének az egyetlen kitörési pontja. A törvény megalkotásánál elmondott gondolatokat én ma is érvényesnek tartom.
Szeretném aláhúzni a műszaki ellenőrökkel kapcsolatban még azt az egyszerűen jelen lévő tényt, hogy a műszaki ellenőrök, akik több ezren vannak jelen a két kamarában, saját elhatározásukból léptek be ezekbe a kamarákba, és saját elhatározásukból vannak regisztráltan jelen. Tehát nyilvántartottak, átláthatóak, minőségi munkájuk ellenőrzött, illetve saját szakmai presztízsüknél fogva ők is igényt tartanak erre a minőségi munkára.
Szeretném elmondani, hogy a további észrevételekkel kapcsolatban, amelyeket képviselőtársaim elmondtak, többek között a nagy gyakorlatú technikusok mérnöki tevékenységéről, tulajdonképpen egyetértek, illetve az építészkamarai tagság feltételéül szabott azonos feltétellel, mint a mérnökkamarai tagság, szintén egyetértek. Hiszen nem lehet nem egyértelmű megfogalmazás egy törvénytervezetben, azaz nem lehet azt mondani, hogy szakirányú egyetemi vagy külön jogszabályban meghatározott főiskolai végzettséghez kötik az építészkamarai tagságot. Ezt egyértelműen kell megmondani, és előre kell megmondani, azért, hogy a szakirányú főiskolát végzett hallgatók megfelelően tudhassák, hogy mit várhatnak az elkövetkezendő időkben.
A Szabad Demokraták Szövetsége abból az állásból, hogy nem kívánjuk támogatni azt a közigazgatási rendszerbe való bevonást, amelyet most megpróbál ez a törvénymódosítás, nem tartjuk általános vitára alkalmasnak ezt a törvénytervezetet. De természetesen, ha a Ház tovább folytatja a vitát - márpedig gondolom, ez így lesz -, mi is beadjuk azokat a módosító javaslatokat, amelyek arra irányulnak, hogy ez az elvi ellentét, amely a törvénymódosítás beterjesztésekor megtalálható, eltűnjön, és a mérnöktársadalom valóban alulról építkezően, megfelelő szakmai színvonalon, presztízsét visszaszerezve létrehozhassa ezeket a kamarákat, akár több ilyen szakmai kamarát is, nemcsak ezt a kettőt. De természetesen amíg lehetőség van erre, addig a két nagy kamarával egyeztetetten kell ezeket a kérdéseket elintézni.
Én nagyon sajnálom, hogy a minisztérium ezt az egyeztetést, ha el is végezte, érdemben nem végezte el, mert mindenképpen azt érzem ebben, hogy a mérnökkamara - az építészkamaráról most azért nem akarok nyilatkozni, mert többen elmondták, hogy az építészkamarának ellentétes az álláspontja ezzel a kérdéskörrel, nekem vannak más információim, de nyilván az nem hivatalos - nem volt kellően megbecsült az egyeztetések során, mert azokat az indoklásokat, illetve azokat a formákat, amelyeket véleményem szerint be kellett volna tartani, nem tudta elérni a saját maga számára.
Én ebben is azt érzem, hogy a mérnöktársadalom érdekérvényesítő képességének erősödni kell, elismertségének, presztízsének növekedni kell. Hiszen az az ország, amely a mérnökeit nem tudja megbecsülni, mert hiszen a kreativitásnak az egyik legfontosabb mutatója, hogy a mérnökök mit tudnak létrehozni egy országban, az bizony a fejlődést nem tudja olyan fokon produkálni, mint amilyen módon tehetné.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
