DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az agrárgazdaság 1998. évi helyzetéről készült jelentés, amely a kezünkben van, úgy látszik, olyan inspiráló okmány, hogy egészen rendkívüli, teátrikus eseményeknek lehettünk tanúi. Persze, jó az időnként, mert vannak fogalmak és adatok, amelyeket dramatizálva talán jobban elő lehet adni. Engedtessék meg, hogy én a szakmámnak, a gazdaságpolitika mesterségének megfelelően ne igényeljem és ne ígérjem azt, hogy most szemléjét és értékelését adom ennek az okmánynak. Nem, azt ígérem, és azt tekintem feladatnak, hogy reflektáljak ennek a dokumentumnak néhány érdekes részére. Ugyanis könnyű hosszú dokumentumokat írni, könnyű egész könyvtárat betöltő vagy egész könyvtárpolcot betöltő irományt írni, de ugyanazt az anyagot kommunikálni egy százoldalas vagy kétszáz oldalas irományban, hogy ott legyen a lényeg, az a mesterség. Ugyanis nagyon kevés ember fogja elolvasni a nyolcszáz oldalban leírt ismertetést; elolvasná, ha nyolcvan oldalban lenne leírva. Ezért is elismerés illeti azt az irományt, amely most a kezünkben van. Nagyon nehéz dolguk volt, és nem jutott el odáig, hogy tökéletesen legyen, de valami elkezdődött, és ha mást nem is, ez a gondolkozáshoz ad anyagot és táplálékot.
Ilyen kérdések kerülnek megvilágításra: a makroökonómai mutatók tükrében hogyan is áll a mezőgazdaság. Nem is idézem, mert többet hallottuk már, hogy a lakosság milyen hányada, és milyen a termelékenység, inkább rámutatnék egy-két adatra, ami eddig nemigen világítódott meg. A termőföld hasznosításáról szólnék pár szót először, a földhasználatról annak a tükrében, hogy mekkora a birtokméret: törpebirtok, kisbirtok, középbirtok, nagybirtok. Mit is jelent ez a termelékenység tükrében, vagyis egy hektár földön vagy hold földön - valamiféle azonos egységen - hány métermázsa búza vagy fehérje, vagy köszméte, vagy valami terem? Állapíttassék meg az a mérték, amelyikkel az összehasonlítás folytatódik! És aztán pedig az, hogy milyen technológiák, milyen más termelőeszközöket igényel az. Ebből a jelentésből nem tűnik ki, bár utal arra, hogy a nemzetközi összehasonlítások tükrében bizony nincs egyöntetű igenlő válasz arra, hogy a nagyobb gazdaság termelékenyebb. Az optimális mérték, igen tisztelt képviselőtársaim, a legfontosabb témája ennek a tanulmánynak, bár nem ad választ rá, de legalább felveti ezt.
(19.50)
Az optimális mérték alatt azt értem, hogy mi az, ahol a leghatásosabb. Az optimum és a maximum nem azonos fogalmak. Elképzelhető, hogy egy 40 hektáros vagy egy 14 hektáros termőbirtokegység hatásosabb, mint a 400 hektáros. Az összehasonlítási mértékeket megint pontosan ki lehet választani. Például az a nemzetközi intézmény, amely ezzel most már több mint száz éve foglalkozik, The Food and Agricultural Organization, ez a híres római mezőgazdasági intézmény, amely megelőzte a Népszövetséget, megelőzte az Egyesült Nemzeteket, esztendőnként mezőgazdasági statisztikát közöl a világ minden országáról. És ebből olyan adatokat látunk, hogy bizonyos termékben a kisebb méretű gazdaság többet termel holdanként vagy hektáronként, mint a nagyobb méretű gazdaság. Ez nem ritkaság, hanem inkább szabály.
Tudjuk például azt, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy az Amerikai Egyesült Államok, amely abban a hírben áll, és önmagát is azzal dicséri, hogy a világot táplálja, kérem szépen, ott az egy hektárra eső búza kevesebb, mint a nyugat-európai, sokkal kisebb gazdaságokban - Németországban, Angliában. Persze, hogy az Egyesült Államokban az a logikus, hiszen ott termőföld bőven van, tehát az a profitábilis, az a kívánatos megoldás. De akkor, amikor mi Magyarországon ebben a magyar valóságban, itt keresünk optimumot, nem szükségképpen a nagy vagy a nagyobb, hanem elképzelhető, sőt bizonyíték van rá, hogy különböző termékek tekintetében a kisebb hasznosabb.
De ez nem új találmány. Olvastuk már, akinek van indítéka arra, hogy visszaolvasson ennek a századnak a korábbi évtizedeire, a harmincas években ebben az évszázadban a kert-Magyarország felé volt a szólam. Somogyi Imre olyan könyvet írt, hogy akkor majdnem mindnyájunk számára kötelező olvasmány volt - nem azért, mert valaki előírta, hanem azért, mert kíváncsiak voltunk, és a népünk iránti elkötelezettségből. És az a kert-Magyarország akkor igenis már működött, itt, ott, amott. Cél volt! Kerék Mihály "Magyar föld" írása, Jócsik Lajos és a többiek. Jött a nyomorúság, jött a háború, és nem valósulhatott meg. De azok komoly közgazdasági és komoly mezőgazdasági alapokon épült tanulmányok voltak. Tanácsolom e tanulmány készítőinek, hogy szíveskedjenek ezeket a gondolatokat továbbfűzni és hasznosítani, hipotéziseket megvizsgálni, és akkor a magyar mezőgazdaság döntői, és nemcsak a minisztériumok, nemcsak az önkormányzatok és nemcsak a hivatalok, hanem a magyar mezőgazdaság döntői, a közép- és kicsi gazdák, parasztok és szövetkezetek - mert ott történnek a fontos döntések -, azok számára ilyen tanulmányok hasznosak lehetnek.
Engedtessék meg, hogy mást mondjak! A tulajdon kérdése, a privatizáció, ahhoz a földtulajdon-elosztáshoz, amelyet ma tapasztalunk - mondjuk, tudjuk. A tagosítást csak röviden szeretném említeni. Azt hiszem, a következő évi tanulmányban, ha próféta lehetek, több szó lesz a tagosításról, mert több szükség van rá; szükség van rá, hogy legyen. Utazunk szerte az országban - bármelyikünk -, felülök a vonatra, itt, ott, amott, nem is ritkán, ugarföldet látok, gazzal benőtt földet látok. Igen tisztelt képviselőtársaim, megengedhetjük ezt mi magunknak? Ez a - ne tessék haragudni, hogy azt mondom - szegény ország, vagy legalábbis nem nagyon gazdag ország? Megengedhetjük, hogy a legértékesebb termelőeszköz ugarként ott álljon? Mert nem találjuk meg az instrumentumokat, az intézményeket, hogy ezen változtassunk? A tagosítás ugyancsak egy régi fogalom, nagyon jól gyakorolódott Magyarországon már az 1920-as, 1930-as években is, és szerte a világon vannak rá tapasztalatok. Nem is folytatom ezt a gondolatot, mert, azt hiszem, nem sok bizonyíték szükséges.
A mezőgazdasági termelés és a felhasználás fejezete alatt hallunk arról, olvasunk arról, hogy a szántóföld milyen hányada a magyar mezőgazdaságnak. Azután az ültetvények: szőlő, gyümölcs, amely 2,4 százalék. Jó volna tudni, hogy ez milyen értéket termel, milyen hányadát produkálja a magyar mezőgazdaság teljesítményének. Aztán az, hogy a növelés alól kivont terület 1 millió 267 ezer hektár, ami az ország területének 14 százaléka.
Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Pirul az arcom! Hát megengedhetjük magunknak, hogy több mint egymillió föld...? Lehet, hogy ezek egy része nem alkalmas erre vagy amarra - de hogy semmire nem alkalmas, azt kétlem. Utazzunk Dániába vagy Svájcba, hogy milyen szegény, szegény, szegényes földön termelnek, és gazdagok azok a gazdák és parasztok. Nem is kell nekünk kitalálni a spanyolviaszt, hanem néha visszanézni a magunk történetébe vagy körülnézni a szomszédainkban.
Még egy megjegyzés. Azt hiszem, ez a tanulmány sok minden érdeme mellett jelenleg hézagos, és gondolom, a következő évben többet foglalkozik majd a környezetvédelmi szempontokkal: mennyi kémiai anyagot használunk és így tovább, nem is folytatom a környezetvédelmi szempontokat.
Azután a másik gondolat a szövetkezetek szerepe. Hogy is van az, milyen szövetkezetek? Magyarországon az elmúlt évtizedek után a mezőgazdaság és a szövetkezet között majdnem egyenlőségjel tevődött, politikai, ideológiai megfontolások nyomán, és ebből az ország szabadul fel és keresi az új megoldásokat. Mégis jó visszaemlékezni az egyszerű szövetkezeti institúciókra, a fogyasztószövetkezetre, az értékesítő szövetkezetre, a hitelszövetkezetre, a termelőszövetkezetre. Mit jelentenek ezek a prosperitásának, a termelékenységének, a jólétének az embereknek? Mi lesz az árszínvonala a mezőgazdasági termékeknek? Egymás után panaszoltuk el, hogy mit jelent, mit hoz nekünk az agrárolló. A szövetkezeti megjelenése a mezőgazdaságnak egyébként azt is jelenti, hogy piaci hatalma is van, több, mint a szövetkezet nélkül. Tehát az infláció is, amely az agrárolló következtében terheli a mezőgazdaságot, megváltozik ilyen réven.
Továbbmegyek az értékesítés témájában. Persze, hogy az értékesítéstől sok minden függ, ahogy hallottuk. De erre is olyan kitűnő lehetőségek vannak! Tisztelt Ház! A világ, az egész glóbus, minden ország gazdagszik. Az emberek életszínvonala emelkedik, még a szegényeké is. Ez azt jelenti, hogy több élelmet fognak fogyasztani, kevesebb lesz az éhező Kalkuttában, már majdnem nincs is, és másutt szerte a világon. Tehát élelmiszert fognak venni. Honnan? Ahol van. És a magyar mezőgazdaság termékei világhíresek, talán szerénységből nem illik túl sokat dicsekedni vele, de tudjuk, ha járjuk a világot. Még gyermekkoromban tanultam a harmincas években, az iskolában azt, hogy a paradicsomot leveszik reggel a tőről, a repülőgép elviszi Stockholmba, és valamelyik elegáns szállodában már azt ebédelik, a magyar paradicsomot, mert olyan az értéke, hogy megéri repülőgéppel elvinni.
(20.00)
Persze, hogy ez az ő meglátásuk volt, de ha az ő meglátásuk ilyen volt, akkor meg is fizették annak az árát.
Végül a fejlesztésről mondanék egy-két szót. Nevezetesen, hogy mi lehet ennek az iránya. Többféle. Hadd említsem itt meg csak az exportkiszélesítést, amire már utaltunk is; de nemcsak az exportkiszélesítést, hanem az importhelyettesítést is. Megdöbbenünk időnként - remélem, többen megdöbbenünk -, hogy amikor élelmiszert vásárolunk, milyen gyakran tesz elénk külföldről behozott portékát a boltban a boltos, a kiszolgáló? Bevallom, én reggel kását szeretek főzni vagy valami hasonlót, és megvásárolom az anyagot a Margit körúton a malomipari boltban. Tessék megpróbálni, hogy ott lehet-e például olyan kukoricapelyhet vagy zabpelyhet venni, ami Magyarországon terem? A kukoricapelyhet Németországból importálják, Budapesten csak ilyet lehet kapni. Amikor kérdezem a boltost, hogy nem tetszik-e tudni, hogy Magyarországon terem kukorica, én már láttam, azt mondja - majdnem rendre utasít -, hogy ez van, ne okoskodjon. Hasonlóképpen van ez más termékeknél is, és lehet, hogy a lengyel köszmételekvár jobb, mint a magyar és így tovább, sorolhatnám hosszan - ez van. Hol van a magyar mezőgazdaság, és mennyi feladata van még a vidékfejlesztésnek, hogy ezeket a lehetőségeket kihasználjuk, és ne bosszantsuk egymást azzal, hogy a boltos így oktat ki engem?
Végül jót tenne, ha tisztáznánk a piac és a támogatás arányát a mezőgazdaságban. Nem az egyiket vagy másikat, hanem hogy hogyan viszonyulnak egymáshoz, hogyan segítik egymást. Nem úgy, hogy a mezőgazdaság teljesen támogatott ága lesz a gazdaságnak, vagy teljesen a piacra lesz hagyva, mert abból baj lesz, így is meg úgy is. A feladat az elkövetkező évekre, mondhatnám évtizedekre, sőt talán örökkön örökké annak keresése, hogy mi az optimális aránya a mezőgazdaság e két organizálójának, nevezetesen a piacnak és a támogatásnak. A kevesebb támogatás jobb volna nekünk, országgyűlési képviselőknek, mert kevesebb lenne a fejfájásunk a költségvetés megteremtésénél, ugyanakkor ezt csak úgy célozhatjuk meg, ha kevesebb az elvonás is a mezőgazdaságtól. A mezőgazdaságtól bizony többet elvonunk, mint amennyit optimális lenne. Akkor meglátjuk, hogy ez a téma valóban globális téma.
Nyugat-Európában az integrációnak ez a legcsiklandósabb és legkonfrontábilisabb témája; ott a CAP - Common Agricultural Policy -, ahol a németek és a franciák megegyeznek és szeretik egymást, de a mezőgazdasági politikán ők is összeugranak. Nem mondom a példákat... Itt van Magyarország; mi, akik ezer éve szeretjük a lengyeleket, és ők is bennünket, soha nem vitatkoztunk velük annyit, mint most valami mezőgazdasági politikai részletkérdésen.
Ilyen gondolatokkal szeretném bezárni, hogy foglalkozzunk ezekkel, és akkor ennek az okmánynak a készítőitől is, ha az Országgyűlés segít nekik és stimulálja őket, bizonyára jobb jelentést kapunk jövőre. Jót tesz ez az ország közéletének és a hírünknek a világban. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
