DR. NÉMETH IMRE
DR. NÉMETH IMRE
DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem szeretném hozzászólásomban a már előttem szólt képviselőtársaimat ismételni, és Árpád-házi királyaink erényeiről és hátrányairól sem szeretnék szólni (Derültség.); néhány momentumra szeretnék reagálni, amit képviselőtársaim említettek, illetve csupán néhány vázlatpontot kiemelni a hozzászólásomból.
Nagyon tanulságos volt számomra ez a mai vita. Úgy gondolom, hogy a költségvetési kapcsolatok vizsgálata során, amelyet egyik képviselőtársam tett, rendkívül egyoldalúan nézte a helyzetet. Én is végeztem számításokat az 1998-as esztendőre vonatkozva. Egy hektárra vetítve vizsgáltam a különböző vállalkozási formák költségvetési kapcsolatait, és azt találtam, hogy a társasgazdálkodók, akik általában legálisan számolnak el, 18 ezer forintot fizettek be egy hektárra vetítve a költségvetésbe, és mintegy 4000 forint támogatást kaptak. Tehát a költségvetési szaldójuk durván 14 ezer forint befizetés.
Az őstermelők és egyéni gazdaságok - természetesen megértve az ő nehéz helyzetüket, amit több képviselőtársam is ecsetelt - negatív költségvetési szaldóban vannak. Az idei esztendőben pedig a termelési támogatások között a földalapú támogatások következtében egy húsz hektár alatti termelő, aki mondjuk, 12 ezer forintot kap hektáronként, az körülbelül, mivel a költségvetési befizetés ebből a szektorból összességében nem éri el a 4 milliárdot, mintegy 10-12 ezer forint támogatást kap. Így a társas és az őstermelő egyéni vállalkozók között a költségvetési kapcsolat úgy alakul, hogy az egyik befizet durván 12 ezret a költségvetésbe, a másik meg kap 12 ezret a költségvetésből. Csak a realitások kedvéért szerettem volna elmondani, a sok érzelmi hozzászólás következtében. Úgy gondolom, hogy ezek a momentumok azért megfontolandók, amikor egy adott év költségvetését értékeljük, illetve a támogatási rendszerét kialakítjuk.
Én nagyon szomorúnak tartom azokat a számokat, amelyeket az előterjesztésben olvastam, különösen mellbevágó az árarányok változása 1998-ban, hisz úgy gondolom, hogy egy olyan negatív folyamat indult el, amely sajnos tovább tart. De 1990-től is nézhetjük az arányokat: az ipari árak hatszorosára növekedtek, míg a mezőgazdasági árak a négyszeresére. Ez az árarányváltozás azt jelenti, hogy a '98-as évben, az anyagban leírtaktól eltérően - kontrolláltam a KSH-ban - 7 százalékkal nyílt az agrárolló, amely, ha ezer milliárdos mezőgazdasági árbevételt tekintünk, akkor egy év alatt 70 milliárd forintos ároldali jövedelemveszteséget jelentett.
Sajnos, úgy néz ki, hogy az idei esztendőben is ez van. Itt vitatkozunk néhány milliárd forinton a költségvetési vita kapcsán. Meglehetősen kicsinyes dolognak tartom azt, hogy az adó- és járuléktörvények módosítása kapcsán kedvezőbb helyzetbe került ágazattól ezt a kedvezményt mindjárt vissza is akarják venni, mintegy 3 milliárd forint értékben. Mi ez, tisztelt képviselőtársaim, ahhoz a veszteséghez képest, ami '90 óta halmozódva mintegy 350-400 milliárd forintot jelent az agrártermelők számára?
(Az elnöki széket
dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)
dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)
Ezek a folyamatok riasztóak, amelyek természetesen abban is testet öltenek, hogy a mezőgazdaságban befektetett tőke szinte nem térül vissza. Az anyag is azt mondja, hogy az eszközarányos, adózás előtti eredmény nem éri el a 3 százalékot, a munkajövedelmek is mintegy 30 százalékkal elmaradnak a többi ágazattól, holott az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényben éppen az egyik legsarkalatosabb kérdés az, hogy ezt a nemzetgazdaság más ágazataihoz történő jövedelemlemaradást valamiféleképpen sikerüljön kompenzálni.
Egy olyan momentumot szeretnék említeni, ami szintén nehezíti minden év költségvetését: az áthúzódó terhek ügyét. Természetesen az 1998. évre is volt áthúzódó költségvetési teher, azonban ennek a mértéke egy normális szintet, mintegy 10-12 milliárdos szintet ért el. 1998-99-re vonatkoztatva ez a nagyságrend a Pénzügyminisztérium megítélése szerint megközelítette az 50 milliárd forintot, az idei esztendőben az agrárköltségvetés azért került ilyen nehéz helyzetbe, és a miniszter úr által is említett 40 százalékos támogatásnövekedésből azért lett ez a 83,4 százalék.
Én nem is kívánok különösebben bűnbakot keresni az ügyben, bár meggyőződésem, hogy az FVM is több hibát követett el a piacszabályozás területén, gondolok itt a bombák hatástalanítására. Meggyőződésem szerint a szükségesnél lényegesen több pénzt emésztettek fel ezek az akciók, ahelyett, hogy tartós megoldások születtek volna. Egy példát említenék itt: a búzabombának a hatástalanítását, ami 29 milliárd forintjába került a költségvetésnek, és szinte a teljes terhe áthúzódott az idei esztendőre. Gondolják végig képviselőtársaim: ebből 3 millió tonna gabona 50 százalékos támogatását lehetett volna megoldani, kivonva a magyar piacról, teljesen külpiacon elhelyezve, ami lehetővé tette volna, hogy ez a probléma tartósan megoldódjon az adott formában.
Még egy olyan momentumot szeretnék megemlíteni, amely a mezőgazdaság és az élelmiszer-termelés statisztikai rendszerében meglehetősen nagy torzulásokat jelent - a tegnapi napon az agrárkamara is beszámolt egy ilyen típusú számításról -, az ugyanis, hogy például az OMFB a Magyarországon egy főre jutó GDP tekintetében, ha USA-dollárban adja meg az értéket, akkor mintegy 4046 forintos értéket mutatott ki a '97-es esztendőre. Ugyanakkor egy másik számmal is gyakran találkozunk, ez pedig a vásárlóerő-paritáson mért GDP-érték. Meglepő, hogy ez Magyarország tekintetében 6451 dollár ugyanabban az esztendőben. Az Európai Unió vásárlóerő-értékén mért egy főre jutó GDP-t veszi alapul, példa erre a SAPARD-forrásoknak az elosztása is, amely némi meglepetéssel szolgált számunkra.
(21.10)
Ugyanis úgy gondolom, hogy ezen a számítási alapon osztották el nekünk a SAPARD-forrásokat, amely a vártnál kevesebb lett.
A vásárlóértékkel mért egy főre jutó GDP és ezen keresztül a magyar GDP-növekmény egyik döntő tényezője a magyar élelmiszer-gazdaság. Az élelmiszerárak Magyarországon ugyanis az uniós átlag 50-60 százalékát érik el, és úgy gondolom, hogy a magyar mezőgazdaság nemzetgazdasági GDP-ben betöltött arányát is a vásárlóerő-paritáson mért bruttó hazaitermék-számításról lehet és célszerű viszonylag objektívan megítélni. A magyar lakosság fogyasztói kosarában 1998-ban 38 százalékot tett ki az élelmiszerek aránya, és második helyen volt 20,6 százalékkal a lakásfenntartás, a víz, a villamos energia és a fűtőanyagok aránya.
Az élelmiszerek alulértékeltségét jól mutatja néhány európai ország árarányainak összehasonlítása. Például míg Belgiumban a motorbenzin vagy a gépkocsik ára ugyanannyi, mint Magyarországon, vagy bizonyos értelemben a magyar ár alatt is van, addig a fehér kenyér ára a hazainak háromszorosa, a cukoré közel két és félszerese, a tejé kétszerese, a csontos sertéshúsé pedig 170 százaléka.
A magyar mezőgazdaság GDP-je mintegy 400 milliárd forinttal alulértékelt. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a magyar mezőgazdaság hozzáadott értéke ezzel a nagyságrenddel magasabb, vagyis reálárakon mintegy 800-860 milliárd forint, ami a nemzetgazdaság bruttó hazaitermék-értékének 9-10 százaléka. Amikor tehát az agrárágazat nagyságrendjét megítélik, és most már ilyen 5 százalékos arányt mutatnak ki, meggyőzésem, hogy az Európai Unió értékrendszerében ez téves arány. S ha ehhez hozzászámítjuk az élelmiszeripart, illetve az agrárbiznisz arányát, akkor meglepő értékeket kapunk: ez mintegy 22,3 százalékos nagyságrendű. Azért mondtam el ezeket a számokat, mert az agrárgazdaság és az élelmiszerbiznisz jelentősége a magyar gazdaságban lényegesen nagyobb, mint azt bizonyos statisztikai számok mutatják.
Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy ez a jelentés hozzájárulhat ahhoz, hogy még az idei költségvetési vitában is - ugyan későn történik ennek az elfogadása, és későn történik meg a vitája - minden képviselő, aki vette a fáradtságot, hogy áttekintse ezt a jelentést, a módosító javaslatok területén ennek a rendkívüli helyzetnek megfelelő felelősséggel fogja megnyomni a gombot, és valamilyen formában az agrárágazat szorult helyzetből való kijutásához hozzá tud járulni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az MDF soraiból.)
