DR. SZABADI BÉLA
DR. SZABADI BÉLA
DR. SZABADI BÉLA földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy körülbelül hat és negyedórás, elnyújtott vita végére érkeztünk.
Amikor többen kiemelték ennek a jelentésnek a kvalitásait, hogy egy korrekt, a helyzetet jól leíró és igen igényesen összeállított jelentésről van szó, közben tanácsokat is adtak arra, mivel kellene még ezt a jelentést kiegészíteni. Úgy gondolom, sokan tanácsra szorulnak a tekintetben, hogyan kell egy ilyen vitát lefolytatni.
A kormány kezdettől fogva arra törekszik, hogy az agrárgazdaságot a politikai szándékoktól és indulatoktól mentesítse, hiszen nemzeti ügyről és nemzeti kérdésről van szó. Ez, ahogy a mai vita is mutatja, a kormány legjobb szándékai ellenére sem képes sikerülni. Nemcsak a hosszú idő tulajdonképpeni szétbeszélése mutatja ezt, hanem azok a minősítések és jó tanácsok is, amelyek tendenciózusan a kormány címére érkeznek.
Egy olyan országban, amelyben ilyen éles változások vannak, különösen pikáns dolog az elődöknek úgy viselkedniük, mintha a múlthoz semmi közük nem lenne. Különösen pikáns dolog egy olyan személynek vagy politikusnak így fellépnie, aki az előző kormányzásban direkt módon részt vett; Kis Zoltánra gondolok, aki nem várta meg a vita végét, ugyanakkor állandóan üzenget a kormány tagjainak, mit kellene tenniük a vitában. Ez azért pikáns dolog, mert bizonyítható, hogy a mai agrárhelyzet, amely egyébként semmiképpen sem katasztrofális, hanem nehéz, mindenképpen az előző ciklus különböző hibáinak a következménye.
Felteszik azt a kérdést is - ez is a megengedhetetlen minősítést jelenti, másként nem is lehet felfogni -, miért tér el a kormány a programjától az agrárgazdaság területén. Mintha ők nem tudnák, milyen túltermelési válsággal és piaci problémákkal adták át az agrárium területét a következő kormánynak. Az ő számításaik szerint 40-50 milliárd forintot igényelt volna az úgynevezett búzabomba hatástalanítása. Mintha nem tudnák, hogy orosz pénzügyi válság, súlyos világgazdasági problémák, rendkívül komoly természeti és időjárási károk voltak azok, amelyek kapcsán nem volt más lehetősége a kormányzatnak, mint a válságkezelés, az operatív intézkedések meghozatala. Ennek ellenére az is látható az agrárjelentésből, hogy a stratégiai célok megvalósítása tekintetében sikerült a célokat időarányosan elérni, és ez óriási teljesítmény.
Többen az agrárfejlesztésről szóló törvény különböző előírásaiból indulnak ki, és ezeket az előírásokat fetisizálják, ami már nem biztos, hogy helyes megközelítés. Az agrárfejlesztésről szóló törvény kapcsán kis vita is van a volt koalíció tagjai között abban, hogy vajon kinek az érdeme az agrárfejlesztésről szóló törvény. Kis Zoltántól azt hallhattuk, hogy az SZDSZ-nek nagyon komoly szerepe volt ebben, míg az MSZP-nek az, hogy lényegében ők szavazták meg.
Egyet meg kell állapítanunk: ez a törvény, bár nagyon fontos terület szabályozására hivatott, rengeteg hibával terhelt. Ennek a végrehajtása enyhén szólva problematikus, ezért kellő tapintattal kellene számon kérni a törvény végrehajtását.
(22.10)
Ott viszont, ahol végrehajtják a törvényt, nem ildomos azt kétségbe vonni. Orosz Sándor rendszeresen megteszi ezt, de mások is megteszik az MSZP-ből, például amikor a költségvetési bizottság ülésén, engem valahol az ország másik vidékére utaztatva beszámoltattak, akkor ott is komoly vita alakult ki arról, hogy az agrárfejlesztésről szóló törvény azon előírásait, miszerint a támogatásoknak minimum milyen mértékben kell növekedniük, betartja-e a kormány. És ott többen bebizonyították azt, hogy igen, a kormány ezt betartja, betartotta az 1999. évi költségvetés esetében is, és betartja a 2000. évi költségvetés esetében is.
Akkor mi a probléma? Az a probléma, hogy azok, akik kimódolták a bázis - mert ez egy bázisszemléletű megoldás - állandó korrekcióját, elfeledkeztek arról, hogy a bázis nem jó, nem vizsgálták, hogy az milyen. Tehát ha mi a hiányt bármivel korrigáljuk, az továbbra is hiány marad. Ezért tapasztalataink szerint a költségvetés által megajánlott összegek sajnos kevés lehetőséget adnak a fejlődésre és a fejlesztésre, ugyanakkor az ágazat működőképességét és a különböző válságok enyhítését szolgálják.
Az agrárfejlesztésről szóló törvény rendkívül komoly hiányossága, hogy olyan jókívánságokat tartalmaz, amelyekre semmiféle eszközt nem említ meg. Ilyen jókívánság az, hogy csökkenjen a magyar mezőgazdaság és az európai uniós mezőgazdaság támogatottsága közötti eltérés. Nem mond semmit arra vonatkozóan sem, de ütemek tekintetében sem, meg eszközök tekintetében sem található, hogy az agrárollót hogyan kellene zárni; egy jókívánság, hogy záruljon az agrárolló.
Az agrárfejlesztésről szóló törvény egyik előírása, aminek az állítólagos hiányát, nem tudom, milyen alapon, többen a kormány és az agrártárca szemére hányják, az agrárstratégia, középtávú agrárstratégia hiánya. Azt hiszem, hogy itt nem is tudom, hányféle közegben élhetünk, annyira titkosan nem készült az agrárstratégia, bármennyire is gondolhat bárki erre, különösen olyanok, akinek a kezében ott van és lobogtatják, mint például Kis Zoltán; megkérdezik, hogy mikor fogja már végre elkészíteni a kormány az agrárstratégiáját.
Simon József képviselő úr felszólalása különösen szimpatikus volt a számomra, ő ilyen módon fogalmazott: nagy hangon be lett jelentve, hogy készül az agrárstratégia, és nincs sehol, majd később hozzátette, hogy kényszerűségből kénytelen volt a kormányprogramhoz nyúlni, és a kormányprogram nem teljesül, tehát az agrárstratégia sem teljesül.
A kormány álláspontja az agrárstratégiával kapcsolatban közismert. Az agrárstratégia kérdéseit, a vidékfejlesztés, területfejlesztés kérdéseit a kormány informális kormányülésen februárban megtárgyalta, és erről, ennek eredményeiről a közvéleményt tájékoztatta. A kormány ezt a kérdést úgy értelmezi, hogy stratégiáját a kormányprogram tartalmazza, tehát azt, amit a parlament megtárgyalt és elfogadott. A stratégia egyes ágazatokra való kibontása pedig már más kérdés, ez az egyes tárcák feladatkörébe tartozik. Azt az anyagot, ami az agrár- és vidékfejlesztési stratégia kérdéseinek részletezését tartalmazza, széles körben rendelkezésre bocsátottuk, különböző érdek-képviseleti szervezetekkel megvitattuk, és azok támogatását ehhez a stratégiához - vagy helyesebben, ezekhez a kérdésekhez - elnyertük. Ez egy több évre vonatkozó elképzelés, amiből világosan látható, hogy milyen irányba óhajt fejlődni a magyar agrárium és a vidék.
Arra pedig, hogy miért nem nagyobb mértékű a fejlődés, miért térünk el különböző külkereskedelmi elképzelésektől, azt tudom mondani, hogy csoda, hogy ebből a nehéz helyzetből ezt lehetett kihozni. Többen egyetértenek abban - nem is kevesen, igen sokan -, hogy százévenként ha találkozik ennyi egyenlőtlen tényező az agrárgazdaság szempontjából.
Önök akkor, amikor ezek a különböző külső hatások érték a magyar gazdaságot - természeti csapások és külső világgazdasági, előnytelen változások -, azt javasolták, hogy nyújtson be a kormány pótköltségvetést, hűtse le a gazdasági növekedést és a konjunktúrát, mert katasztrófához vezet, ha azon az úton megy tovább, amin elindult. Nagyon helyes volt a kormány álláspontja, hogy ennek a nyomásnak nem engedett, és örömmel jelentheti a kormány azt, hogy még az egyensúlyi mutatók tekintetében is igen jó eredményeket ért el. Ilyen körülmények között azok a kérdések, amelyeket feltesznek az agráriumra vagy a gazdaság más területeire, enyhén szólva azért érthetetlenek, mert hiszen egy országban élünk, és mindannyiunknak nagyjából hasonlóképpen kellene közismert tényeket ismernünk.
Kérdezik néhányan - és ebben az ellenzék különböző pártjai egységesek -, hogy miért kell suttyomban megvitatni ezt a jelentést, ami egyébként először készült el. Úgy gondolom, hogy senki nem akadályozta meg azt, hogy az egyes képviselőcsoportok képviselői a lehető legnagyobb számban részt vegyenek ezen a vitán. Ugyanakkor viszont nagyon helytelennek tartom azt, hogy egy ilyen szűk körben jelen levő ellenzékből állandóan célba veszik a kormányt, megkérdezik például azt, hogy miért nincs itt a Pénzügyminisztérium képviselője. El kell olvasni a Házszabályt, abból lehet tudni, hogy ki az előterjesztője az anyagnak, és kinek kell itt jelen lennie. (Karakas János: És mennyi kormánypárti képviselő van jelen?)
A kormánynak az a feladata, hogy kormányozzon, és különböző feladatokkal van elfoglalva, tehát azt, hogy ezen a vitán a kormány teljes körben vagy akár a Pénzügyminisztérium is részt vegyen, én nem reális kívánságnak tartom, a körülményeket és a feladatok mennyiségét figyelembe véve semmiképpen.
Vannak aztán krokodilkönnyek is, amelyeket sűrűn láttunk a szemekből kifolyni. Az egyik ilyen nagy bánat, hogy miért késedelmesen terjesztették elő az agrárjelentést, mert ha előbb előterjesztették volna, akkor a költségvetési vitát le lehetett volna rövidíteni, nagyobb összegeket lehetett volna megajánlani az agrárgazdaság és a vidékfejlesztés céljára.
Ez az anyag, amit az országgyűlési képviselők megkaptak, hónapok óta a képviselő uraknál van, semmi nem akadályozta meg a képviselő urakat abban, hogy ezt az agrárjelentést elolvassák, és ebből muníciót merítsenek a költségvetési vitához és a költségvetési döntéseikhez.
Ami pedig az agrárfejlesztési törvény hibáit illeti, a határidő is hibás és betarthatatlan, mert az van az agrárfejlesztésről szóló törvényben, hogy a költségvetési vita beterjesztése előtt ezt az Országgyűlés elé kell vinni. Ugyanakkor a statisztikai rendszer olyan, hogy az adatok összeállíthatatlanok egy korábbi időszakban. Ráadásul ebben az évben a költségvetés benyújtását korábban hajtotta végre a kormány, mint az elmúlt években ez szokásos volt.
Kis Zoltán azt mondja, hogy ő már klasszikusnak érzi magát. Én úgy gondolom, hogy őt senki nem fogja a polcra föltenni, de onnan levenni meg különösképpen nem, még akkor sem, ha ő 11 kötetes agrárstratégiáról beszél. (Derültség a kormánypárti padsorokban.)
(22.20)
Elhangzott az ő részéről az is, hogy egy kormánynak úgy kell működnie, hogy az első években mindent az elődeire kell fognia. Azt hiszem, hogy a mostani ellenzék meg úgy működik, hogy mindent az utódaira, a mai kormányra fog. Ezt legalább akkora hibának kell tartani. (Közbeszólások.)
Úgy gondolom, hogy a mai vitáról, ami egy első ízben, igen korrekt módon, részletesen összeállított és a nemzetközi tapasztalatokat figyelembe vett anyag vitájáról elmondható, az az, hogy sajnálhatjuk, hogy ebből többet nem tudtunk kihozni. Ez teljesen elment az álszent politizálgatás irányába, és azt mondom, hogyha feszesebb, jobb, lényegretörőbb viták folynak, akkor még jobban és még könnyebben meg tudja fogadni a kormány Simon József képviselő úr tanácsát - bár különben is ezt gyakorolja: nem fog késlekedni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
