FARKAS SÁNDOR
FARKAS SÁNDOR
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy egy korábbi kötelezettségemnek eleget tegyek. Amikor bizottsági előadóként szóltam, akkor a bizottság általános ajánlásáról nem szóltam, és ezt most szeretném pótolni, ha megengedi, elnök úr. (Az elnök bólint.) Köszönöm szépen.
A határozati javaslat ismertetésére még eddig csak vonatkoztatás volt, így ezért szeretném a jegyzőkönyv számára a határozati javaslatot felolvasni, ami a mezőgazdasági bizottság ülésén került megfogalmazásra, amelynek 1. pontja így szól: "Az Országgyűlés, tekintettel az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvény előírásaira, és figyelembe véve a Magyar Agrárgazdasági Tanács jelentéssel kapcsolatos megállapításait, elfogadja az agrárgazdaság 1998. évi helyzetéről szóló jelentést, majd felkéri a kormányt, hogy az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvény 2. §-ában foglaltaknak megfelelően terjessze az Országgyűlés elé az agrárpolitika középtávú tervét." Ennyi kiegészítést szerettem volna tenni az előző, bizottsági előadókénti felszólalásomhoz.
Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor, amikor a J/1642. számú, az agrárgazdaság 1998. évi helyzetéről szóló jelentést tárgyaljuk, úgy gondolom, hogy egy szigorú szakmai jellegű anyag, amely mentes a változó agrárpolitika olyan jellegű politikai értékelésétől, amely a számok tükrében nem természetellenes, hiszen adott számokból többféle következtetés levonása lehetséges.
Az 1998. évben - ennek hangsúlyozását azért tartjuk szükségesnek, mert olyan évről van szó, amely a kormányváltás következtében a szakmai felügyeletet tekintve megosztott év volt, és úgy ítéljük meg, hogy az agrárágazat fejlődését nem az 1998. évi számadatok alapján, hanem a következőekben és alapvetően egy olyan beszámoló szolgálja a legmagasabb szinten, ahol a számok szakmai értékelése is meghatározó, és nem teszi lehetővé, hogy - akár az 1998. évet tekintjük példának - bárkit politikai jellegű felelősség terhelne az anyag összeállításában és a következtetések levonásában. Helyette úgy gondolom, célszerűbb azt az utat választani, annak a törvénynek a szellemében megnézni a számokat, amelynek szakmai megközelítése a következő rendkívül rövid és érdekes összehasonlításnak az alapjait szolgálhatja.
Az első ilyen megállapítás, hogy 1998-ban a magyar nemzetgazdaság európai uniós szinten is kimagasló fejlődést ért el, erre sokkal büszkébb lehet a nemzet, mint amit a sajtóban vagy más publikációkban megjelentettünk. Ezen belül viszont az agrárágazat az 5,5 százalékos növekedéssel szemben gyakorlatilag 1 százalékos csökkenést produkált. Ha ezt a számot másképp nézzük, és a fogyasztói árindex alakulását nézzük, akkor a 114 százalékot valamivel meghaladó fogyasztói árindex a mezőgazdaság esetében 108,4 százalék volt, és ha egy kicsit előrevetítjük, és az 1999. évnek nemcsak az első felét, hanem az első időszakát is nézzük, azzal a szokatlan helyzettel állunk szemben, hogy a mezőgazdasági felvásárlási árak 8,7 százalékkal csökkentek úgy, hogy az egyéb árak 9,3 százalékkal növekedtek. Az az agrárolló, amelynek záródását írja elő a törvény, 1,7-1,8 százalékkal nőtt, ami azt is jelenti, hogy a törvény egyik legfontosabb előírása, ami az agrárolló záródását írta volna elő, sajnos nem teljesült, és nem volt teljesíthető.
Bár a törvény széleskörűen szabályozza az agrárágazat sorsát, az agrártermelők esélye a nemzetgazdaság más szektorában részt vevőkkel szemben romlott. Ha a munkajövedelem oldaláról nézzük, akkor a szám egyértelmű: az 1997. évi 73,2 százalékról mintegy 71,9 százalékra csökkent az ágazatban dolgozók jövedelme, ami összességében azt jelenti, hogy e nagyon fontos kérdéskörben sem sikerült előretörést, áttörést elérni. Ezt különösen fontos azért megjegyezni, mivel a vidék megtartóképességéről beszélve ezek a jövedelemhátrányok rendkívül súlyosan érintik a vidék, a mezőgazdasággal foglalkozók körét.
Ami az ágazatban a termelők sorsát érdemben befolyásolja, a nemzetgazdaságban realizált 5,6-5,7 százalékos eszközarányos nyereséggel szemben a mezőgazdaságban realizált eszközarányos nyereség a 2,9, maximum 3 százalékot képes elérni, tehát csaknem fele a nemzetgazdaság egyéb ágazataiban realizált jövedelemnek. Ahogy említettem, az agrárolló nyílása 1,7-1,8 százalékos volt, és bár a törvény azt mondja ki, hogy az EU-hoz mért támogatás elmaradása, csökkentése kiemelt jelentőségű szempont, gyakorlatilag ez a folyamat 1998-ban még nem indult meg.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az egyes számok szakmai tartalmát nem érintve, vannak olyan számok, amelyek magyarázata a mezőgazdaság ciklikusságából adódik. Nem természetellenes és nem statisztikai hiba tehát, ha például a sertéstermékeknél a különböző növekedésekről, kocalétszámról és egyébről olyan számszaki eredményeket találunk az anyagban, amelyekből az tűnik ki, hogy nem következetes felmérésnek az eredménye. Mégis azt kell mondani, hogy ez szigorúan az, mivel ezek a ciklikusságok a szaporulatból és egyébből, hízóbeállításból és egyéb átértékelésekből adódóan következnek.
(17.50)
Ezek a számok tehát nem a statisztikák hibái, hanem ennek a biológiai ciklusidőnek a természetes következményei.
Ugyanilyen vegyes érzelmet és értékelést kiváltó dolog a környezetterhelés is. Ez uniós megállapodás volt, és Magyarországon a környezetterhelés az európai uniós átlagot nem éri el. Ha egy kicsit szélesebb háttérrel értékeljük a műtrágya-felhasználásunkat - amelyről azt gondolom, a mai napra már tragikus szintet ért el; kimutatásképpen az anyagban is szerepel néhány év összehasonlításában -, akkor ha visszatekintünk az 1985 és 1995 közötti időszakban Magyarországon a műtrágya hatóanyagban mért felhasználására, ami 270 és 300 kilogramm/hektár közötti volt, ma ez a szám emelkedő tendenciájával eléri az 53-55 kilogramm/hektár mennyiséget. Ez körülbelül egyhatoda annak a felhasználásnak, ami néhány évvel ezelőtt volt. Úgy gondolom, hogy ez rendkívül elgondolkodtató szám, és itt talán utalhatnék a költségvetés beruházástámogatási oldalára is, hogy milyen fontos lenne ezt a kérdést jobban kezelni.
Ennek indoka a talajerő-utánpótlásban az egyik oldalon drámai képet jelent, ugyanis a talajerő-utánpótlás teljes körű hiányára utal, de a másik oldalon, a környezetterhelés szempontjából vizsgálva a kérdést, ez látszólagos előnyt is jelent. Úgy gondolom, hogy az agrárvilág pontosan tudja, hogy a Magyarország számára legnagyobb nemzeti értéket jelentő termőföldnél a termőképesség megtartása egy bizonyos talajerő-utánpótlást is feltételez.
Mindezeket összefoglalva a következő két fontos megállapítást tehetjük. A nemzetgazdaság eme fontos ágazatának fejlődése érdekében a forrásoldal megteremtése a mezőgazdaság számára azért fontos, mert ha a legfontosabb célokat tekintjük, a más ágazatban élők sorsához viszonyított helyzetének kiegyenlítése érdekében megtett intézkedéseket, a jövedelemszerzésben való esélyegyenlőség megteremtését - ide most már a vidék fejlesztése is beletartozik - és az uniós csatlakozáshoz való közeledésnek a különböző kritériumait, akkor a mezőgazdaságban az 1998. év tapasztalata gyakorlatilag összegezhető.
Ezek szerint az egyik járható út az, hogy olyan költségvetési támogatási többletet kell juttatni az ágazatnak, amely matematikailag kiszámítható, és ezen reálfolyamatok ismeretében is lehetővé teszi az ágazat ilyen jellegű fejlődését. Amennyiben ennek a mértéke a 2000. évi költségvetésben nem vagy csak részben biztosítható, a másik alternatíva is érdemben mérlegelendő, ez pedig nem más, mint ennek a beépítése egyetlen formában: az árrendszerben való érvényesítés. Ma nem lehetséges, hogy az inflációnak, amelynek csökkenése nemzetgazdasági szempontból kedvező jelenség, gyakorlatilag áldozatává váljon a magyar mezőgazdaság.
Az általam elmondott számok azt igazolják, hogy az árrendszeren belül a mezőgazdasági árak azok, amelyek árszintje meg is közelíti az uniós árszintet. A begyűrűző költségek esetében igazolható, hogy elértük az uniós árszintet a gépi berendezéseknél, egyes költségeknél pedig meghaladtuk azt.
Amennyiben a mezőgazdaság természetes reakciója ezen költség elismerése és az áron belüli érvényesítése, akkor ennek kettős következménye van. Egyik oldalról a fogyasztói árak érdemben emelkednek, másik oldalról pedig az infláció tervezett csökkenése helyett egy olyan inflációt növelő mezőgazdasági árváltozás okozta közgazdasági hatás lép be, amely ebben a formában lehet, hogy az ország gazdasági egészét tekintve kedvezőbb, az ágazat sorsának alakulását tekintve egyértelmű és elkerülhetetlen folyamattá válik.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az anyag vagy ez a jelentés, amit most tárgyalunk, előzetesen a kormány részéről már megtárgyalásra és elfogadásra is került. Az anyagot megtárgyalta az Agrárgazdasági Tanács is. Érdekes volt, hogy állásfoglalásukban, amely ezt követően az anyag elfogadását jelentette, azzal a megjegyzéssel éltek, hogy köszönnek minden utalást, amely a '99. vagy 2000. évre vonatkozó volt, de ők ezeket az észrevételeiket tárgyszerűen, tényszerűen a '98. gazdasági évre tették. Hiszen az ebből levont következtetések - bármilyen furcsa is - kétéves időtartamra realizálhatók, ugyanis amikor ezt az anyagot megvitatja a parlament, akkor nem az 1999. évi költségvetést, hanem a 2000. év költségvetését tárgyaljuk.
A '98. év tényanyaga, közgazdasági ismerete és feldolgozása szokatlan módon soha nem a következő évre, hanem az azt követő évre fejti ki érdemi hatását. Szeretném jelezni, egyidejűleg megköszönni minden egyes résztvevőnek, akik ezt a rendkívül fontos és szerteágazó ismereteket és tényszerű adatokat tartalmazó jelentést elkészítették, hogy milyen munka és milyen komoly felkészülés volt ennek az anyagnak az összeállítása, és amit tárgyalni tudunk. Úgy gondolom, hogy ez rendkívül hasznos minden egyes ágazatban dolgozó, részben agrárpolitikus, de még külső szakember részére is.
Minden olyan adat esetében, ami akár a háztáji vagy statisztikailag nehezebben követhető, és a kisebb gazdaságok állományának sorsát, illetve tényanyagának összeállítását illeti, a bizonytalanság kétségtelenül megjelenik és magában hordozza. Új talán az eddigiektől eltérő része az anyagnak, hogy több megyére kiterjedően egy olyan felmérés készült meghatározott üzemkörben, különböző üzemméretekben, amely bizonyos európai uniós normák figyelembevételével próbálja modellezni mindazt a jelenséget, ami az ország 19 megyéjében történik.
Ennek az intézkedéssornak a teljes országra szóló kiterjesztése jelentett egy bizonyos közgazdasági biztonságtöbbletet, hiszen itt az önkéntes adatszolgáltatás azt jelentheti, hogy az állam közvetlen költségvállalásával olyan jellegű információkhoz juthat, amelyek segítségével a makrogazdasági mutatók alakulását mikrogazdasági szinten is nagyobb biztonsággal nyomon követhetjük.
Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy nagyon sok mindent, nagyon szerteágazó gondolatokat lehetne még az agrárgazdaság 1998. évi jelentéséről elmondani, és azt is gondolom - mint aktív résztvevője és részese az ágazatnak, kicsiben, nagyban, közepes méretekben, szenvedője és örömteli alkotó polgára -, hogy az a folyamat, ami az 1998. év második felében beindult, nemcsak ebben az évben, hanem az elkövetkezendő időszakban is folytatódni fog, és bízom abban, hogy a középtávú agrárstratégia - amelyet a bizottság is megfogalmazott mint követelményrendszert - kormány elé való terjesztése olyan biztonságot, olyan biztonságos jövőt, kiszámíthatóságot fog jelenteni minden egyes agrártermelő számára, amellyel hosszú távon tervezhet és hosszú távon berendezkedhet, és valóban a mezőgazdaság minden egyes polgára nemcsak vidéki, hanem európai polgárrá is válhat.
Megköszönöm megtisztelő figyelmüket. A Fidesz-Magyar Polgári Párt az agrárgazdaság '98. évi helyzetéről szóló jelentést elfogadásra javasolja a tisztelt parlamentnek. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
