GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Igazán nem kötözködni akarok Horváth képviselő úrral, hanem olyan jól tette föl a kérdést, hogy mit engedhet meg magának az ország, hogy az egyik, közeli napokban történt keserűségemet szeretném megosztani a Házzal.
Orosz Sándor képviselőtársammal kezdeményeztük pont a parlagföldek és az erdőhelyzet miatt, amit Rozgonyi képviselő úr is olyan látványosan bemutatott, hogy engedjük meg, hogy a parlagföldeket a 100 százalékos állami tulajdonban lévő erdőgazdaságok megvásárolják, erdőt telepítsenek, hogy ezzel foglalkoztatási problémát oldjunk meg. A Ház nem is jelölt ki olyan bizottságot, amely erről valóban érdemben tudna tárgyalni, hanem az alkotmányügyi bizottság egyszerű, laza mozdulattal lelökte az asztalról - és kész, nem kerül a Ház elé. Valamennyire összefügg ez ezzel a '98-as anyaggal, és örülök, hogy az asztalunkra került ez a jelentés.
Amivel én vitatkozok - és ebben Dán Jánossal szeretnék igazán vitatkozni, mert én nem úgy látom -, hogy azok az emberek, akik kiszorultak és visszamentek a falvakba, egyre rosszabbul és egyre nehezebb körülmények között élnek ezeken a kisbirtokokon, ahol pillanatnyilag dolgoznak. Attól félek, hogy ha így működik tovább a rendszer, és a kormány a jelenlegi gyakorlat szerint akarja azt megoldani, hogy az inflációtól megszabaduljon, és az agrárolló tovább nyílik, tehát nem hasonlóan viselkedik, mint az energiaszektorban, hogy megpróbál tőke- és munkajövedelmeket is biztosítani az agráriumban dolgozóknak, akkor nagyon-nagyon szomorú sors vár azokra az emberekre, akik ma falun, a földből élnek, és várják az európai uniós csatlakozást.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
