HERBÁLY IMRE
HERBÁLY IMRE
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt előre eltervezett hozzászólásomhoz kezdenék, a rádióhallgatók kedvéért, illetve Kapronczi képviselőtársam kedvéért mondanám el - aki persze most nincs bent, megértem őt -, hogy megmaradt régi típusú szövetkezet már nincs, ugyanis a szövetkezetek egy azóta érvényét veszített törvény alapján átalakultak. Ezt illenék megjegyezni, mondjuk, a rendszerváltás utáni harmadik ciklusban.
Tisztelt Ház! Azt hiszem, abban egyetértünk, hogy az agrárgazdaság ügye nemzeti ügy. Kár, hogy rohanunk, kár, hogy ugyanannyi időt fordítunk erre a jelentős ügyre - most elnézést kérek -, mint a tervező- és szakértő mérnökök kamarájának megváltoztatásáról szóló törvényre, vagy mint az épített környezet átalakításáról szóló törvénymódosításra. Kár, hogy sok agráros képviselőtársam nem tud részt venni a vitán, pedig tanulságos lett volna számukra is meghallgatni Rozgonyi Ernő képviselőtársamat, dr. Horváth János képviselőtársamat és dr. Orosz Sándor képviselőtársamat, már csak azért is, mert látták volna, hogy milyen széles skálán tudunk mi erről a témáról beszélni. Kár és méltatlannak tartom, hogy nem tévé előtt folyik ez a vita - hál'istennek, mert igen restellhetnénk magunkat azért, mert csak ennyien vagyunk jelen. (Tóth István: Gyertek be többen!)
Kár, hogy a PM képviselője nem hallgatja ezt a vitát, mert mindannyian tudjuk, akik az agrárágazatban régen vagyunk, akik nem a flaszterről próbálunk erről a témáról beszélni - én egyébként a saját bőrömön éreztem mindezt, mert nemcsak benne élek ebben, hanem bele is születtem az agrárágazatba -, hogy minden egyes kezdeményezés pénzügyi problémák miatt futott zátonyra.
Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény korszakos törvény volt, demokráciánk egyik legjelentősebb törvénye, mert először az agrárgazdaság történetében próbálta mederbe terelni az eddig agyonpolitizált agrárágazat útját, lehetőségeit. Majdnem konszenzussal született, de sajnos ezt a konszenzust az 1998-as választási év egy kicsit megbontotta, majd a '99-es ár- és belvizek erodálták, de szerencsére az agrármegállapodás visszahozta az egyezség, a közmegegyezés lehetőségét.
A délelőtti vita a költségvetésről jelezte, hogy ha ezt az anyagot, ezt a jelentést a kormány időben benyújtotta volna, akkor kevesebb vitával megúsztuk volna a költségvetést, és nem időztünk volna ma a részletes vita során közel egy órát az agrárágazat ügyénél. Azért is jobb lett volna, ha ezt korábban tárgyaljuk, mert nem keveredett volna össze az agrárágazat '98. évi helyzetéről szóló jelentés a 2000. évi költségvetésről szóló jelentéssel. Délelőtt is elmondtam, most is elmondom - igaz, ismétlés -, hogy a mezőgazdaság állapotáról szóló megállapítások többnyire számomra is elfogadhatóak. A helyzetelemzéssel vannak gondjaim, mert úgy gondolom, hogy nem lehet úgy állást foglalni egy hosszú évek során kialakult helyzetről, hogy ami negatív, az mind az előző kormány vagy kormányok hibája, ami pozitív, azt mindent ez a kormány oldott meg, illetve ami probléma, arról nem beszélünk, mert azt hisszük, hogy akkor nincsenek problémák, pedig sajnos vannak. Ha a struccpolitikát választjuk megoldásként, akkor maradnak, sőt ezek a problémák nőnek.
Ezek után néhány konkrét észrevételt tennék. Én mérnökemberként amikor valamit elkezdek, akkor megtervezem a folyamatot, átgondolom, hogy az mibe kerül, annak a végrehajtásában kik vesznek részt, és mikorra akarom befejezni, és csak ezután kezdek hozzá a folyamat végrehajtásához.
(21.20)
Ezt hiányolom ebből a jelentésből, illetve a költségvetésből mint folytatásból.
A második dolog. Szeretném felhívni elsősorban az FVM figyelmét arra, hogy az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény 5. §-a a) pontjától j) pontjáig megmondja, hogy az agrártámogatási rendszert a következő évben elsősorban mikre kell építeni.
A következő: én úgy gondolom, hogy az agrárgazdaság középtávú fejlesztési tervének az elkészítését nem kerülheti meg a kormány, és ha már elkészíti, akkor azt mindenképpen vitassa meg a termelők, a feldolgozók és a kereskedők érdek-képviseleti szerveivel, mert csak akkor lesz végrehajtható az a terv, ha az ágazat szereplői közel konszenzusos állapotba kerülnek.
A következő az, és ez már a határozati javaslattal függ össze, hogy a mezőgazdasági bizottság H/1762. számon benyújtott határozati javaslatát én túl általánosnak, nem elég markánsnak tartom; és ezzel függ össze az ötödik: jó lenne, ha a második évezred első költségvetése a középtávú agrárstratégia alapján benyújtott költségvetés alapján készülne el.
És végül hadd utaljak vissza Csatári képviselőtársamnak egy délelőtt elmondott jelmondatára, amely a Kisgazdapárt jelmondata. Ő azt mondta, hogy "bort, búzát, békességet" - és ezen van a hangsúly. Én azt mondom: bort, búzát és fejlődést! És akkor lesz békesség is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én fenntartásokkal, de elképzelhetőnek tartom az agrárgazdaság helyzetéről szóló jelentés elfogadását, méltányolását. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
