KARAKAS JÁNOS (MSZP): Farkas Sándor úr reagálására: való igaz, hogy azt a gondolatot jobban ki kellett volna fejteni, amit ön a szövetkezésről, a kicsik összefogásáról mondott. Erre Magyarországon régebbről is van példa; például a '30-as években léteztek földbérlő szövetkezetek, ami nem volt más, mint egy termelőszövetkezet, hisz rájöttek az összefüggő felület előnyére, rájöttek arra, amit később háztáji integrációnak neveztek; ez annak idején Farkas Sándoréknál is így működött, utána átalakult egyéb vállalkozássá. Végső soron ezek mind szövetkezések voltak, és amikor erről volt szó, az összefüggő felület előnyéről, erre gondoltam, és azért volt helyénvaló az effajta kiegészítés, mert így lehet összekötni azt a fajta kényszer-szükségszerűséget, amit hozott az egész kárpótlási folyamat, a földterületek elaprózódása, illetve a gazdasági szükségszerűség és ésszerűség, amit az előbb említett összefüggő felületek előnye hoz. Arról nem is beszélve, ha sikerül ezt így, egy ilyenfajta integrációban, összefogásban megvalósítani, akkor további értékek nem mehetnek veszendőbe; gondolok itt meliorációs értékekre, öntözőberendezésekben megtestesülő értékekre, hisz azoknak is megvan a maguk optimális nagysága. Ennyit szerettem volna csak mondani.
A másik része az, amit még az elején mondott Farkas úr, hogy mennyi forrás, és ennyi forrás is elég az EU-tagságra. Nagyon örülök annak, hogy ezek szerint készített már modellszámítást a kormányzat, és bebizonyosodik, hogy ennyi elég, de ezt szeretném látni.