KÉKKŐI ZOLTÁN
KÉKKŐI ZOLTÁN
KÉKKŐI ZOLTÁN (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Magyarországon először készült ilyen átfogó, rendkívül precíz, statisztikákkal alátámasztott, komoly, szakmailag is nagyon magas színvonalú anyag. Ennek a földtulajdont és földhasználatot taglaló részéhez szeretnék először is hozzászólni. A 13. oldalon található 3. táblázat mutatja be a földtulajdonos háztartások és a földterület megoszlását birtokméret szerint. Ennek a táblázatnak az adatai nagyon hasonlítanak az 1895-ös és az 1920-as évek kimutatásaihoz. A táblázatban a legnagyobb földterületet az 1-10 hektár közötti földtulajdonok képzik. A későbbiekben az 50 hektár fölötti földtulajdonok területének növekedése lenne kívánatos. Ennek jelenleg legnagyobb akadálya a részarány-tulajdonú földek kiadása, ami még nem fejeződött be. Az eddig kiadásra került földeknél is nagyon sok van közös tulajdonban, ezek nem rendelkeznek önálló helyrajzi számmal, így egy adott táblában nincs konkrétan meghatározva a földterület helye, és ez akadályozza a nagyobb földtulajdonok képződését.
Kis Zoltán képviselőtársam mindig arra hivatkozik, hogy ez a rossz törvény az ő kormányzásuk előtt keletkezett (Dr. Kis Zoltán: A klasszikusokat!), vagyis megörökölték, azon már változtatni nem tudtak. Az 1993. évi II., a földrendező és földkiadó bizottságról szóló törvény 7. § (4) bekezdésében a következő volt: "Az azonos földrészlethez tartozó tulajdonosok száma legfeljebb húsz lehet." Az 1995. évi XV. törvény 7. § a (4) bekezdésből eltörölte az előbb említett korlátot. Ennek következtében olyan határozatok is születtek, amelyek következtében egy helyrajzi számon belül 100-150 tulajdonos rendelkezik földterülettel, vagyis azt az általa oly sokszor hangoztatott rossz törvényt megfejelték egy még rosszabbal.
Kis Zoltán délelőtt tett egy javaslatot, hogy a Kisgazdapárt inkább a földvásárlásokat támogassa, mert a mezőgazdaság fejlődésének ez lenne a legfontosabb kiindulópontja. Ezzel egyet is lehet érteni, de nem értem a javaslatát, mert az előbb említett rossz törvénymódosításukkal pont ezt akadályozták meg. Azok, akik kérték az önálló helyrajzi számon való földkiadás biztosítását, nem tervezik a föld eladását, akik pedig nem kérték, és emiatt osztatlan közösben maradt a földtulajdonuk, nem tudják eladni a földjüket, legfeljebb az aranykoronát, tulajdoni hányad megjelölésével, azon pedig gazdálkodni nem lehet. A jelentésben szereplő kívánalom, mely szerint a piacgazdaság körülményeihez rugalmasan igazodó, optimálisnak tekinthető tulajdoni és üzemi szerkezet kialakulásához hosszabb idő és megfelelő jogi és közgazdasági szabályozórendszer létrehozása szükséges, a rossz törvény miatt nagyon nehezen teljesíthető.
Szeretnék még említést tenni a kertészettel foglalkozó részről. Rövidnek tartom a beszámoló erre vonatkozó részét, ami kicsit ellentmond a jelentés azon megállapításának, hogy a kertészeti ágazatok szerepe az agrárgazdaságon belül stratégiai jelentőségű. Azzal teljesen egyetértek én is, hogy az kiemelt jelentőségű, mivel hazánk kertészeti termékei versenyképesek az Európai Unió országainak termékeivel. Ez az ágazat komolyabb támogatást érdemelne. Amit pedig hiányolok - mint már említettem is -, hogy a jelentésből kimaradt a vetőmagtermesztés. Magyarország vetőmagtermesztésre kiválóan alkalmas.
Ezzel együtt - mint már említettem - a jelentés igen átfogó, rendkívül precíz, szakmailag is nagyon magas színvonalú, ezért elfogadását javaslom. (Taps a Független Kisgazdapárt soraiban.)
