LAKATOS ANDRÁS
LAKATOS ANDRÁS
LAKATOS ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló CXIV. törvény elfogadását jelentős és érdemi vita előzte meg, ahol az agrárgazdaság legkülönbözőbb szereplői fejtették ki több fórumon és több alkalommal a véleményüket. Bár több kérdésben különböző vélemények, sőt, viták keletkeztek, a vitában részt vevők többsége azonban egyetértett azzal, hogy az agrárgazdaság válságos helyzete, a jelentőségéről kialakult vita, a stabilizálásához, fejlesztéséhez szükséges intézkedések törvényi szintű rendelkezéseket igényelnek.
Világos volt, hogy ebben a mindenkori kormányzatnak jelentős feladata van, amelynek végrehajtásáról rendszeresen a parlamentnek kell beszámolni. Ezzel a passzussal teljesedett ki a parlament konkrét felülvizsgálati, odafigyelési, felügyeleti funkciója ennek a fontos ágazatnak a sorsa fölött.
Az elfogadott és ma is hatályos, '97. évi CXIV. törvény részletesen előírja azokat a kötelezettségeket és célkitűzéseket, amelyekről, ahogyan és amikor be kell számolni a kormánynak a parlament részére. A most első alkalommal elkészült és jelenleg napirenden lévő jelentéssel egy remélhetőleg hosszabb távon működő, évente ismétlődő beszámolási rendszer veszi kezdetét, melyben nemcsak a jelentés készítői, hanem mi - akik elbírálói vagyunk a jelentésnek és a szükséges határozat meghozatalának - is tapasztalatokat szerzünk, és közös munkánk eredményeként - ha az akarat meglesz rá - folyamatosan egy kiforrott munkamódszer, jelentési módszer és vitamódszer alakulhat majd ki.
(18.00)
Úgy gondolom, fontos, hogy ez érvényesülhessen, hogy elfogadja mindkét fél, hogy az elhangzott vélemények, kritikák mögött is őszinteség, az ágazat gondjai fölött érzett félelem, az ágazat érdekében való tenniakarás húzódik meg, és szó sincs valamiféle bűnbakkeresésről vagy vagdalkozásról. Itt most ezt nem engedhetjük meg, a kritikáink is a legjobb szándékkal, a jobbítás szándékával fogalmazódnak meg minden esetben. Remélem, hogy ezt a kormány képviselői is elhiszik, és így fogadják el ezeket.
Egy igen korrekt, a valós helyzetet bemutató szakmai anyag készült el az ágazat helyzetéről. Régen forgathattak képviselőtársaim ilyen adatgazdag anyagot az ágazatról. E jelentést egy tömör, megalapozott szakmai vélemény támasztja alá, amit az Agrárgazdasági Tanács állásfoglalása testesít meg. Nem jelenti azonban e pozitív minősítés azt, hogy a jelentés kielégítené a '97. évi CXIV. törvényből fakadó kötelezettségek teljesülését.
A benyújtott jelentésből valószínűleg többféle következtetés is levonható. Az azonban aligha vitatható, hiszen a számok ezt egyértelműen igazolják, hogy az ágazat igen mély válságban van, és a tendencia sajnos nem javuló. Jelzi ezt az állapotot, hogy a nemzetgazdaság mintegy 5 százalékos növekedésével szemben az agrárágazat teljesítménye tovább csökkent. A két fő ágazat: a növénytermesztés és az állattenyésztés egyensúlya érdemben sajnos nem javult. Az agrárexport árbevétele mintegy 3 százalékkal csökkent, az import 10,1 százalékkal nőtt; a különbség mintegy 200 millióval romlott.
Az infláció csökkenését a magyar parasztság romló jövedelme viseli el, és ez folytatódik '99-ben is, hiszen ahogy el is hangzott, az év első felében a mezőgazdasági árak tovább csökkentek, több mint 8 százalékkal, miközben az egyéb árak több mint 9 százalékkal növekedtek.
Az agrárolló záródása helyett tovább nyílt. Véleményünk szerint nemcsak az előterjesztésben szereplő 1,7 százalékkal, hanem ha a két összehasonlított év tendenciáit nézzük, akkor ez bizony eléri a 6-7 százalékot, ami pedig azt jelenti, hogy a törvény egyik legfontosabb előírása nem teljesült.
Tovább romlott az agrártermelők esélye a nemzetgazdaság más szektorában résztvevőkkel szemben. Ezt jelzi, hogy munkajövedelmük aránya a '97. évi 73,7 százalékról 71,9 százalékra csökkent - ahogy az az államtitkár úr beszámolójában is elhangzott -, az eszközarányos nyereségük pedig a nemzetgazdaságban realizált 5,67 százalékkal szemben mindössze 2,92 százalék.
Elkeserítő a földbirtok szétaprózódása, hiszen ha megnézzük az acquis kimutatását, azt látjuk, hogy a földtulajdonosoknak közel 80 százaléka 0,2 és 1 hektár közötti birtokkal rendelkezik.
A fenti néhány mutató, azt hiszem, jól jelzi az állapotot, és sajnos megváltoztatásukra nem tapasztaltunk átgondolt, a törvény 3. §-ában foglalt célkitűzések érvényesülését érdemben segítő intézkedéseket. Nem azt állítom ezzel természetesen, hogy nem történtek intézkedések. Történtek, azonban ezeknek az átgondoltsága jelentős kívánnivalót hagy maga után, legtöbbször tűzoltás jellegű intézkedések történtek a piaci zavarok elhárítására; ilyen jellegű intézkedések történtek a források átcsoportosítására; nem vált kiszámíthatóvá a feltételek megteremtése, ezáltal spontán intézkedésekre számított a piac résztvevője. Ennek egyik fő okát abban látjuk, hogy nem készült, vagy legalábbis a parlament, de még annak mezőgazdasági bizottsága sem tárgyalt olyan agrárstratégiai koncepciót, ami helyretenné, hogy mit is akarunk tulajdonképpen.
A jelentés 16., Célok és intézkedések pontja foglalkozik ugyan célokkal, teendőkkel, köztük néhány stratégiainak is minősíthető kérdéssel, de ez nem lehet és nem fogadható el a törvény 2. §-ában a kormány kötelezettségeként megfogalmazott agrárpolitikai középtávú tervnek. Pedig úgy gondoljuk, fontos kérdésekre kellene választ adni egy középtávú tervben. Példaként említem, hogy talán meg kellene válaszolni, milyen szerepet szán az ágazatnak a kormány, és ezt milyen eszközökkel szeretné és kívánja segíteni. Milyen volumenű, milyen célú termelést és hol kíván segíteni a kormány a jövőben?
Hogyan értelmezi ma és hogyan kívánja értelmezni holnap a földtulajdon és a -használat kérdését? Hiszen úgy tűnik, ebben az üléspont megváltoztatásával az álláspont is lényegesen megváltozott. Akik fennen hirdették, hogy a magyar föld nem eladó, most csak haladékot kérnek a külföldieknek való eladhatóság témájában. Mi itt az igazság? Miért nem beszélünk világosan az emberek előtt? Akik a magántulajdon szentségéről beszélnek, vajon milyen alapon gátolják és meddig a földtulajdonosokat abban, hogy tulajdonukat annak adják el, aki egy jól megfogalmazott feltételnek megfelel, és a legtöbbet fizeti érte? Úgy gondoljuk, széles körű vitában kellene kialakítani a kívánatos és versenyképes földhasználati rendszert, a földhasználók struktúráját.
Társadalmi konszenzusra van szükség a mezőgazdaság versenyszférára való átállításához is, amivel együtt jár az is persze, hogy a szociális gondok megoldását le kell választani a professzionális, versenykörülmények között folyó termelésről, és azokat a demokráciához illő eszközökkel kell kezelni.
A két szféra problémáinak kezelése eltérő megoldásokat kíván, és olyan birtokpolitika kéne, ami lehetővé teszi, segíti, hogy a vállalkozói szféra még az EU-csatlakozás előtt kialakíthassa a versenyképes üzemméretet. Azt is meg kéne válaszolni, hogy mi a versenyképes üzemméret.
Sorolni lehetne még, mi mindenre kéne választ adni a széles körű vita alapján a stratégiai tervekben: a piacvédelem, az exportbővítés, a belső fogyasztás, a műszaki fejlesztés iránya mind-mind megválaszolandó kérdés. Ezért sajnáljuk, hogy nem volt alkalom megvitatni a jelentéstétel kapcsán és a törvényre alapozottan az ágazat stratégiai elképzelését. Mint ahogyan azt is sajnáljuk, hogy nem korábban került beterjesztésre ez a jelentés, úgy, hogy a vita eredménye még hasznosulhasson a költségvetés vitájában, ha van rá akarat egyáltalán, ha valóban a törvény szándéka szerint akar a kormány eljárni, amit nagyon remélek, és remélem, hogy nem csak kipipálni akarja a törvény előírásából fakadó kötelezettségeit.
Úgy gondolom, és a javaslatainkban, amiket a vitában megfogalmaztunk, arról is szóltunk, hogy át kell gondolni ezt a beterjesztési időpontot, és figyelembe véve az adatszolgáltatási-statisztikai rendszert is, hogy tényleges adatokra lehessen támaszkodni, valós tendenciákra, talán a szeptember elejét lehetne megcélozni ahhoz, hogy érdemi vita folyjon a költségvetés beterjesztése előtt a jövőben erről az anyagról.
A jövőbeni jelentés elkészítésekor, vitájakor van mit hasznosítanunk, azt hiszem, a mostani tapasztalatokból, hiszen követtek el hibát az előterjesztő részéről és talán mi, a vitatkozók is, például azt, hogy nem jártuk rendesen körül, hogy miként lehetne érdemibben megfogalmazni a bizottság határozati javaslatát, hogyan lehetne azt elkerülni, hogy az érdeminek minősíthető észrevételek a határozat részébe kerülhessenek be, és ne csak az indoklásba, mint ahogy az most történt, mert attól tartunk, hogy ez így nem fog hasznosulni.
(18.10)
Ez most nem így van, de remélem, ez nem akadálya annak, hogy a kormány ezeket az indoklásban megfogalmazott tételeket a következő időszakban, illetve intézkedései során figyelembe vegye, és aszerint intézkedjen, hogy a legközelebbi beszámoláskor pozitívabb képről számolhasson be az ágazat sorsát illetően.
Ezen észrevételeink alapján úgy gondoljuk - ezt tartózkodásunkkal fejeztük ki a bizottsági vitában -, hogy ez az anyag és a határozati javaslat az általános vitában bővíthető, jóvá azonban most sajnos nem nagyon tehető éppen az elmondottak miatt, ezért nem támogatjuk annak elfogadását.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)
