PÁSZTOHY ANDRÁS
PÁSZTOHY ANDRÁS
PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy néhány szót, észrevételt tegyek magam is az agrárgazdaság 1998. évi helyzetéről, valamint az erről szóló országgyűlési határozatról. Általánosságban megállapítható, hogy mindkét oldalról nagyon sok észrevétel hangzott el ehhez a napirendhez, és eléggé a bőség zavarával küzdünk, hiszen elég bő az előterjesztés, sok mindenre rávilágít.
Mindenekelőtt szeretném hangsúlyozni azt az igényemet, pontosabban hiányomat, hogy nem felel meg az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvénynek, mivel a kormány sajnos a mai napig nem terjesztette be a középtávra szóló agrárstratégiai elgondolását. Ezt két szempontból tartom problémának és komoly hiánynak. Az egyik: a mezőgazdaság szereplőinek oldaláról. Ugyanis egy mezőgazdasági vállalkozás - legyen az szövetkezet vagy társas vállalkozás, társaság vagy magángazdaság -, amennyiben nem lát stabilitást, kiszámíthatóságot, nem lát előre, akkor akár a beruházásainál, akár a működésénél nem tud fontos kérdésekben dönteni, és ez mindenképpen hátrányos helyzetbe hozza a gazdálkodni szándékozót és a gazdálkodót.
A másik szempont, amiért hiányosnak tartom és problémának tartom, hogy nincs beterjesztve az agrárstratégia, az az, hogy úgy tárgyaljuk a 2000. évi költségvetést, hogy nem látjuk a 2001-2003-ra vonatkozó elgondolásokat, illetve nem egy komplex középtávú elgondolást látunk az asztalon. Éppen ez okozza szerintem a 2000. évi költségvetés ellentmondásait, a zavarokat, tulajdonképpen az indulatokat a kormánykoalíción belül is, a különböző pártok között is. Ugyanis számháborúkról beszélünk, hallunk, hogy mi mennyi, mennyi az annyi, sok vagy kevés. Ehelyett konkrét dolgokról kéne szólnunk - részben az agrárgazdaság-fejlesztési törvénynek, részben pedig a stratégiának megfelelően.
Akkor tudnánk ugyanis, ha van egy elgondolás, hogy ahhoz mennyi központi forrás kell, hogyan legyen a központi forrás hatékonyan felhasználva, és a felhasználás milyen formában legyen ellenőrizve. Emellett még az is fontos, hogy akkor tudnánk egy középtávú stratégia mentén meghatározni, hogy milyen középtávú agrár-jogalkotási programot kellene a kormánynak mindennek megvalósítása érdekében alkotni.
Végül azt kell mondanom, hogy enélkül nincs versenyképesség a mezőgazdaságban, a mezőgazdaság nem tud versenyképességet indukálni. Az európai csatlakozási esélyünk is lényegesen csökkenni fog.
Hadd szóljak néhány szót az 1998. évi jelentésről. Úgy gondolom, hogy maga a jelentés korrekt, a XVI. fejezet egy kicsit kilóg a sorból - többen utaltak rá, nem mondanám el, tehát nem konform a megállapításokkal -, tartalmilag fedi a jelentés a magyar agrárállapotokat, a válságfolyamatot, bár elsősorban leíró jellegű, és ilyen szempontból hiányos az előterjesztés. Kiemelném, hogy például az 1997-98-as támogatások felhasználásáról nem szól, hogy azokat milyen hatékonysággal használták fel és mit indukáltak a mezőgazdaságban. Nem értékeli, hogy a versenyszférában például üzemméretenként milyen jövedelemviszonyok voltak, illetve milyen jövedelemviszonyok várhatók. Nem érzékelem azt sem belőle, hogy milyen tapasztalatok szűrhetők le mindebből a következő év költségvetési koncepcióira, illetve a költségvetés konkrét tervezetére és az adópolitikára, amiről szintén elhangzott ma délután, este, hogy az adópolitikára, az adózásra sem tudunk érdemben - hogy finoman fogalmazzak -, pozitív véleményalkotással, törvénymódosításokkal hatást gyakorolni, ha nem látjuk komplexen a jövő elgondolásait.
Bocsánatos bűnnek tekinthető bizonyos szempontból, hogy ez az első jelentés - többen szóltak róla. Tehát végül is ez az első alkalom, amikor az agrárgazdasági törvénynek megfelelően komplex jelentést tesz le az asztalra a kormány, illetve azok az elemzések, adatok talán nem állhattak teljeskörűen rendelkezésére, amelyekből még pontosabb következtetéseket lehetett volna levonni. Vannak azonban olyan jelzések a jelentésben, amiket bűn figyelmen kívül hagyni akár a költségvetési vita során, akár a későbbieknél.
Így 1998-ban - többen utaltak rá - a nemzetgazdaság GDP-je nőtt, a mezőgazdaságé csökkent, a fogyasztói árindex 114,3 százalék, a mezőgazdasági felvásárlási árindex 108,4 százalék volt. Ezt is többen említették kormánypárti oldalról is. Amit súlyosnak látok, az az, hogy a tendenciák 1999-ben is folytatódtak, és nemcsak folytatódtak, fölerősödtek. Ezt viszont nagyon nagy hibának tartom, illetve azt a tényt, hogy ez nem vesszük figyelembe.
Csakúgy, mint az első félévben, a fogyasztói árindex 9,3 százalékkal nőtt, a mezőgazdasági felvásárlási árak ugyanezen időszakban - az első öt-hat hónapban - 8,7 százalékkal csökkentek. Az agrárolló tovább nőtt, de jobban nyílt '99-ben, mint '98-ban. A tendencia tehát fölerősödött.
A munkajövedelmek az én megítélésem szerint '99-ben - írja az anyag, hogy 73,7 százalék volt a nemzetgazdasági átlaghoz képest -, például Somogy megyében a 60 százalékot sem fogja ebben az évben elérni.
A tőkejövedelmekről szintén elhangzottak vélemények. Az eszközarányos jövedelmek a nemzetgazdaságihoz képest jelentősen csökkentek. A sort lehetne folytatni, értékelni, elemezni. Ez mind azt jelzi, hogy a magyar mezőgazdaság leépülőben van, válság van, zavarok vannak, amit a kormányzatnak kezelnie kell.
Tehát nem elég a számháború, akkor mondjuk meg, hogy mi a kiút! Az én megítélésem szerint kiutat jelentene az, ha végre a parlament által elfogadott, az agrárium szereplőivel kiérlelt és az Európai Unió belső viszonyait is szem előtt tartó, konszenzussal elfogadott agrárstratégiája lenne a magyar parlamentnek, a kormánynak, amelyben nyilván az agrárszereplők véleménye is benne foglaltatna. Emellett lenne egy agrár-jogalkotási koncepció is, ami nyilván az egész komplex valóságában kezelné az agrárágazat kérdéseit - akár a földbirtok-politikára, a piacszabályozásra és a többire gondolok.
A második ilyen megjegyzésem az ezzel kapcsolatban, hogy a 2000. évben a költségvetési többlet - amit a Szocialista Frakció is javasolt - ennek megfelelően elfogadásra kerülne, amit a mezőgazdasági bizottságunk egyébként többségi szavazattal támogatott; úgy a beruházáshoz, a piacra jutáshoz, a termeléshez, az adóskonszolidációhoz garanciák kellenének ahhoz, hogy ez a válságfolyamat legalább megálljon, fékeződjön, ne pedig elhatalmasodjon a későbbi esztendőkben.
Nyilvánvalóan nem lehet elvárni az agrárium szereplőitől, hogy továbbra is a vidék, az agrártermelők nyeljék le az inflációt, tehát a társadalomnak is tudomásul kell venni - és ehhez kormányzati segítség is kell -, hogy a mezőgazdasági termeléshez szükséges importárak valahol a költségek között szerepelnek, növelik a költségeinket, és ezt valahol az árakban, a piacon is el kell ismertetni.
Végezetül úgy gondolom, hogy intő legyen számunkra az Agrárgazdasági Tanács anyagának utolsó bekezdése - amit röviden fölolvasnék - így fogalmaz: "A kormány által a 2000. évi költségvetési törvénytervezetben előterjesztett agrártámogatási összeg azt a döntést hordozza, hogy az ágazat jövedelempozíciója nem javul, az agrárgazdaság helyzete és ezáltal a vidék népességmegtartó képessége romlik. Ez a költségvetési előirányzat ezentúl állásfoglalást jelent abban, hogy a magyar agrárgazdálkodók sikeres uniós csatlakozási esélyei a minimálisra szorulnak vissza. A jelenleginél kisebb termeléssel csatlakozunk a közösséghez, és ebből adódóan a kvóták és bázisok nagyságrendekkel elmaradnak az ország természetes termelési képességeitől, ezáltal évtizedekre visszavetik a magyar parasztság és a vidék helyzetét."
(21.00)
Tehát, tisztelt Ház, megítélésem szerint véget kell vetni az agrárgazdaság agyonpolitizálásnak, a felesleges szócsépléseknek, az agrártársadalom szándékos megosztásának, a jószándékú emberek felelőtlen félrevezetésének! Ez ugyanis sehova se vezet, valamennyien vesztesei lehetünk. Van tehát törvény, van kormány, a kormány tartsa be a törvényt, és annak szellemében, a parlament által elfogadott agrárstratégia mentén munkálkodjon tovább!
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
