ROZGONYI ERNŐ
ROZGONYI ERNŐ
ROZGONYI ERNŐ (MIÉP): Mert azt hittem... Kérem szépen: "Megállapítható az, hogy tulajdonképpen a korábbi dotációk leépítése következtében a magyar mezőgazdaság az elmúlt évek során legalább tíz évvel hátrább került a végső cél, a farmergazdaság kiépíthetőségétől." Jóval hátrább van, mint a rendszerváltás előtt volt! A dotációk gyors és drasztikus leépítése pedig katasztrofális következményekkel járt, és ennek a korrekciója sokszorta többe fog kerülni, mint amennyit annak idején megtakarítottak vele az igen tisztelt kormányok.
Egyébként - és erről sem ír az anyag - az annyira irigyelt Nyugat a mezőgazdasági termelési érték 50 százalékát, egyes országokban 70-80 százalékát adja támogatásként. De nem a kufároknak, hanem elsősorban a termelőknek kell adni a támogatást! Azt, ami valójában nem is támogatás, éppen az agrárolló bizonyítja ezt, hanem teljesen jogos igény!
(19.40)
A kisgazdák többletpénzt kérnek a költségvetéstől. Gondolom, részben megalapozni akarták ezzel az anyaggal is. Kell ez a pénz? Kellene, sőt szerintem ennek a négyszerese is kevés lenne. Ez a pénz az eredeti célok megvalósításához szükséges, és nem valami birtokszerkezet-átalakításra, nem EU-csatlakozás előkészítésére és nem intézményrendszerek nyakló nélküli létrehozására.
Aztán nem ír róla, nem azzal hasonlítgatja a mezőgazdaság eredményét ez az anyag, hogy a mezőgazdaságunknak milyen is a tényleges teljesítő képessége. Miért nem 1989-hez hasonlítanak minden adatot? Akkor körülbelül kiderülne az, hogy hol tartunk ma a mezőgazdaságunkkal, hiszen körülbelül 50 százaléknál tartunk úgy nagy átlagban. A műtrágya-felhasználásban 20 százaléknál tartunk úgy nagy átlagban. Nem beszél arról az anyag, hogy kiknek a kezében van a felvásárlás, és azok mit keresnek rajta, és mi jut a termelőnek és mikor, kikhez, hogyan és miért folyik be az egyébként szűkös támogatás. Miért a felvásárló és az exportőr keres ezen? Miért nem jutnak el ezek a támogatások a termelőhöz?
Nem ír az előterjesztő arról - noha ez szorosan összefüggene az előzőekben említett tényleges teljesítőképességgel -, hogy a magyar mezőgazdaság fél kézzel képes évi 15 millió tonna gabonára, holott a búza, a gabona, de az egész élelmiszeripar termelése és a feldolgozás éppen a termékein keresztül döntő stratégiai fegyver, és egyre inkább azzá válik. Ezt a világhódítók, a világot kormányzó erők pontosan tudják. Ezt akarjuk tönkre tenni? Ezt engedjük ki a kezünkből? Ezt nem tudják szakértő politikusaink? Persze, mi nem akarunk senki fölött uralkodni, de saját lehetőségeinkre alapozva kivédhető és túlélhető a globális imperializmus és annak az összeomlása. Lehet, hogy ez fáj, lehet, hogy ezért kell szétverni mindent véglegesen. Ne hagyjuk!
És végül nem ír az anyag arról, hogy nekünk ezt a magyar földet mindenképpen meg kell őriznünk; erről sem szól az anyag. Ennek a magyar földnek a kétharmadát már kilopták alólunk azok, akikhez most dörgölődzünk, de ezt az egyharmadot nekünk meg kell őriznünk, és ezért köszönettel tartozunk, hálával tartozunk azoknak, akik ezt az áldott földet szeretik, művelik, ápolják, gondozzák, mint a sajátjukat, mint a mi földünket, mint a magyar földet. Ezért ennek az anyagnak is mindenekfelett ezt kell szolgálnia, nem az EU-t, nem a globális érdeket, hanem ezt a népet kell szolgálnia, ezt a földet, ezt a nemzetet. Minden másból - hiszen elég sok éven keresztül néztük végig, azt hiszem, kimondhatom - elegünk volt.
Köszönöm. (Taps a MIÉP soraiból. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Igen!)
