SIMON JÓZSEF
SIMON JÓZSEF
SIMON JÓZSEF (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy ilyen kis ébresztő csörte után szinte nehezemre esik visszatérni a napirendünkhöz, ehhez a bizonyos jelentéshez, de mégiscsak erről szeretném kifejteni a véleményemet.
Ez a jelentés tényleg egy korrekt látlelet abban az értelemben is, hogy az Agrárgazdasági Tanács tájékoztatójával kiegészülve, jól mutatja be az agrárgazdaság 1998. évi, de részben a '99. évi helyzetét is. Beleértem ebbe azt is, hogy jól mutatja a súlyos mulasztásokat, és - ahogy erre már többen utaltak képviselőtársaim közül - az is beszédes, ami hiányzik belőle. Azt gondolom, benne van minden, ami a jelenlegi agrárgazdaságot, az agrárvalóságot jellemzi, a korrektül feltárt súlyos gondoktól a kormányzati nagyotmondásig.
Az Agrárgazdasági Tanács mellékelt véleménye azt is világosan kifejti, részletesen bemutatja, hogy ez a törvény, aminek a végrehajtásáról szólna ez a jelentés, alapvető kérdésekben nem került betartásra. Nem akarom hosszasan idézni a jelentés ezt igazoló passzusait; nem volt alapvetően nagy vita arról, hogy az Agrárgazdasági Tanács rosszul látná a magyar gazdaságban és köztük a magyar mezőgazdaságban kialakult helyzetet.
Ez a törvény, aminek végrehajtásáról ez a jelentés szólna, egy középtávú fejlesztési stratégia kidolgozását igényli, és elfogadását követeli a parlamenttől.
(21.40)
Szó esett arról, hogy ez a stratégia nem készült el, bár az az igazság, hogy múlt év őszén elég sokszor nagy hangon be lett jelentve, hogy ez hamarosan a Ház elé kerül. Valójában mégsem láttuk. Mihez viszonyíthatjuk akkor a jelentést? Tulajdonképpen azt hiszem, a törvény elvárásai lehet a kiindulópont. Erről ma délután, ma este, részben ma éjszaka már sok szó esett.
Próbálkoznék egy másik megközelítéssel is, hiszen - mint ahogy Orosz képviselőtársam kifejtette - a nemzeti agrárkerekasztal-tárgyalásokat követő nagy politikai konszenzus után a parlament elé terjesztett, agárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényt nem támogatta egyforma felelősséggel a kormányzó pozícióban lévő pártok közül sem mindenki, az ellenzék pedig - úgy gondolom - óvatos kivárásra játszott. Nos, én úgy gondolom, most van a tetemre hívás ideje, ma már nincs mire várni. Azt gondolom, hogy a kormány nem is várt. Igaz, hogy ez a stratégiai terv nem készült el, de én összehasonlítottam ezt a jelentést a kormány programjában megfogalmazott gazdaságpolitikai célkitűzésekkel, egész konkrétan a kormány gazdaságpolitikai stratégiájával, aminek a középpontjában kiegyensúlyozott gazdasági növekedés, európai integrációra való felkészülés és a versenyképesség javítása mellett előkelő helyen van kiemelve az agrárgazdaság érzékelhető és tartós fejlesztésének elindítása. Nos, ez egy fontos dolog, és azt kell mondanom, hogy semmi ellentmondást nem látok e törekvés és az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény célkitűzései között.
A kormány programja alapján meghirdetett gazdasági stratégia az agráriumban mit hirdet? Érzékelhető tartós fejlődést, minőségi megújulást és mennyiségi fejlesztést kíván. A stratégiai célok pontosan a természeti és humán erőforrások racionális kihasználása, a vidék népességmegtartó képességének javítása, az elvárható agrárjövedelem-színvonal biztosítása és az elvárható jövedelembiztonság megteremtése. Ez a stratégiai program számításba vesz technikákat is, amelyekkel ezek a célok elérhetők; nevezetesen: a kereslet és a kínálat tartós összehangolása, a termelésszerkezet ésszerű változtatása, a versenyképesség javítása támogatásokkal, támogatások növelésével is, és a piaci egyensúly problémáinak a kezelése hatékony piackezelő intézmények felállításával, működtetésével, aminek része a nyilvántartási technikák és az információs rendszer fejlesztése is.
Látom az értetlenkedő arcokon, hogy honnan veszem mindezt. Talán a mezőgazdasági bizottság tagjai emlékeznek rá, hogy ez év június 14-én meghallgattuk a gazdasági minisztert, aki volt szíves tájékoztatni a mezőgazdasági bizottság tagjait arról, hogy a gazdaságstratégiai célkitűzések és az agrárstratégia hogy függ össze egymással és természetesen akkor aktuálisan a sertéspiacon súlyosan kialakult válsággal. De szeretnék utalni arra, hogy ez az agrárstratégiai elképzelés, még ha nem is a parlament, de a kormány asztalán nyilván szerepelt, ha a miniszter ezt a kormány programjaként mutatta be a bizottság előtt.
Szeretném hangsúlyozni még egyszer, hogy ezek a célkitűzések nem ellentétesek az 1997-es, az agrárgazdaság fejlesztéséről hozott törvény előírásaival. Nem is itt van a baj. A baj ott van, hogy ezekből a célkitűzésekből nem sok minden valósult meg.
Én most a jelentés adataira támaszkodva, de a kormányzati stratégia alapján nézem végig, hogy mi is történt ezen a területen. Érzékelhető tartós fejlődés helyett - azt írja a jelentés - a nemzetgazdaságban tapasztaltakkal ellentétes folyamatok zajlanak, hangsúlyozom, most már nem a törvény előírásai alapján hanem a kormányprogram alapján, vagy az ott elképzelt folyamatokhoz képest. Az adatokat többen idézték, ma nem kívánok belemenni a részleteibe, de megjegyzem, hogy a GDP 1998-ban 5,1 százalékkal nőtt a nemzetgazdasági átlagban, miközben a mezőgazdaságban másfél százalékkal csökkent.
A mezőgazdasági termelés a másik fontos tényező, ami növekedésnek kellett volna hogy induljon - 1 százalékkal csökkent. A minőségfejlesztésről pedig nyilván az exportadatok mutathatnak valamit, ahol 3 százalékos a mérséklődés, vagy esetleg egy másik oldalról megközelítve a belpiacon, a magyar agrártermékek térvesztése mindössze 10 százalékos volt, ami azt mutatja, hogy valami azért mégsem stimmel a hazai termékeink saját piacainkra való bejutásával, illetve piaci pozíciójának a megtartásával.
Ha a stratégiai célokat veszem sorra, mi a helyzet a természeti és a humán erőforrások racionális kihasználásával? Talán a természeti erőforrásokra kicsit kevesebb figyelmet fordítok, merthogy erről többen is beszéltek. De azért az mégiscsak rémisztő dolog, hogy azzal kell büszkélkednünk, hogy a magyar mezőgazdaság környezetterhelése már nem éri el az unióátlagot és a műtrágya-felhasználásunk egyhatoda a korábbi felhasználásnak. Ez mindenesetre arra utal, hogy ezeknek a természeti erőforrásoknak az ésszerű kihasználása még kívánnivalót hagy maga után.
Nem akarok kitérni arra, hogy ez a törvény, amely alapján a jelentés készült, előír olyan előremutató követelményeket is, hogy a magyar agrárgazdaságnak a fenntartható fejlődés irányába kell fordulnia, tehát a természeti, ökológiai potenciál kihasználása mellett, annak az ésszerű megőrzésére is törekedni kell. Mindemellett az egész jelentésben kétszer fordult elő a környezetvédelem szó, az is az európai uniós csatlakozással kapcsolatos követelményekre utalóan.
Igaz, felmerült már három évvel ezelőtt is egy agrár-környezetvédelmi program megalkotása. Nyilván a jelentés készítésekor még nem volt ismert kormányzati körökben, hogy az FVM-ben becsületes és kemény munka folyik ezekben a kérdésekben. Azóta persze, szerencsére, a múlt hónap elején a kormány elfogadta a nemzeti agrár-környezetvédelmi programot. Egy probléma van vele, általában az, ami a magyar mezőgazdasággal is, hogy pénzt a jelenlegi költségvetésben nem láttunk félretenni ezekre a célokra.
Ami a humán erőforrások racionális kihasználásának szándékát illeti, itt kihasználásról, kihasználásról és kihasználásról van szó. Az ésszerűséget meghaladva és meghazudtolva tovább csökkentek a mezőgazdasági keresetek, 70 százalék körül van ma, 72 százalék volt a jelentésre vonatkozó időszakban. Nem kell ragozni, hogy mit jelent ez a népesség megtartása szempontjából. Szép kis perspektívát tudunk bemutatni, ha csak rövid egy-két év vonatkozásában is 2-3 százalékos keresetcsökkenésről kell számot adni egy parlamenti beszámolóban!
Az elvárható jövedelmekről, a kiszámítható jövedelmekről vagy a jövedelmek kiszámíthatóságáról az beszél ékesen, hogy a mezőgazdasági befektetések épp a fele hozadékkal kecsegtet, mint szinte bármi más a magyar nemzetgazdaságban. A jövedelembiztonság igénye, bármennyire is fontos egy agrárágazatban, ahol ráadásul a termelési ciklusok biológiai periódusokhoz kötöttek, és a megtérülés átlagos hossza minden más ágazatéhoz képest előrelátható, de túlságosan is hosszú, ez a jövedelembiztonság szinte szót sem érdemel. Most már nem akarok visszatérni a számadatokra; ha csak a búzabombára utalok, mindannyian tudjuk, hogy hány olyan válságon bukdácsolt keresztül az elmúlt rövid másfél esztendőben is ez az ágazat, ami mindenről szólt, csak kiszámítható jövedelmekről nem.
Összességében, vagy végül, talán a sor végén azt kell mondanom, hogy a vidék népességmegtartó ereje nem javult. Nem javult a gazdasági pozíciók alakulása miatt, nem javult a mezőgazdaság helyzetének alakulása miatt, és nem javult azért sem, mert egyre kevesebb az a bizakodásra okot adó jel, amely miatt azt hihetnék az agrárium szereplői, a falun élők, hogy most, tekintettel arra, hogy az ország egy nagyon nehéz gazdasági periódusból van kilábalóban, majd az erőfeszítéseiket valamilyen módon értékeli a magyar politika.
(21.50)
Működtek-e azok a technikák, amelyeket a kormányzat az elmúlt másfél év munkája alapján számításba vett céljai elérésére? A kereslet és a kínálat összehangolásában mi történt? Az előbb utaltam rá - inkább nem megyek bele, egy kicsit előre lépek -, arra a bizonyos 16. fejezetre, amely arra hivatott, hogy a politikai értékelését is elvégezze ennek a szakmai anyagnak. Azt gondolom, hogy pozitívan kell visszajeleznem Szabadi államtitkár úr mai expozéjában megtett fél fordulatát, éppen azokban a kérdésekben, amelyekről a bizottsági viták kapcsán is egyik képviselőtársam, Tóth Sándor már beszámolt.
Ebben a 16. fejezetben döntően az előző kormány örökségeként lett számításba véve az orosz piaci válság, a világban kialakult termelési nehézségek következménye és a természeti katasztrófák. Ezt az államtitkár úr nagyon helyesen és korrektül, ma már mint döntően külső tényezőket említette meg. Azt gondolom, hogy van remény, hogy az ilyen típusú értékelés talán az Agrárgazdasági Tanács jelentéséhez hasonlóan mellékletként jelenjen meg a következő években az agrárgazdaság helyzetéről szóló jelentés kiegészítéseként, és akkor egy politikai értékelés kapcsán, egy parlamenti vitában talán magáról a kormány politikai értékeléséről is lehet komoly, kiélezett vitát is folytatni.
Ami a versenyképes termelés támogatási technikákkal megalapozott erősítésére vonatkozik, azt gondolom, a jelentés azon mondata, amely világossá tette, hogy az európai uniós támogatási szinttől való elmaradásunk mérséklése meg sem kezdődött, fontos megállapítás. Azt is látnunk kell, hogy ha akár hat esztendőnk is van még az uniós csatlakozásig, akkor sem mehetünk neki a jelenlegi kondíciókkal annak a kihívásnak, amelyre az Európai Unió parasztgazdaságaival versenyezve számíthatunk.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttem felszólaló képviselőtársaim arra is felhívták a figyelmet, hogy az agrárgazdaság 1998. évi helyzetéről szóló jelentés ékesen bizonyítja, hogy a törvényben előírt, főbb jövedelempozíciókat javító célkitűzések nem érvényesültek. Folytatódik, felgyorsul az agrárágazat lemaradása, folytatódik a termelés csökkenése, folytatódik a jövedelmezőség romlása, és ez rövid távon is veszélyezteti a gazdaság egyensúlyi pozícióit, rontja az általános gazdasági növekedés esélyeit. Arra tettem egy kísérletet, hogy felhívjam mindannyiunk figyelmét arra, hogy e folyamatok most már nem az agrárgazdasági törvény célkitűzéseivel, hanem a jelenlegi, Fidesz vezette polgári kormányzat célkitűzéseivel is ellentétesek. Ha korrektül szembesülünk e tendenciákkal, abban reménykedem, hogy a kormány nem késlekedik megtenni a veszélyes folyamatokat megállító lépéseket.
Tekintettel arra, hogy a jelentést a kormány tényleg már megkésve, a költségvetési vitaszakaszban nyújtotta az illetékes bizottságok és a parlament elé, szerintem éppen az alapvető funkcióját nem tudja teljesíteni ez a dolgozat.
Történetesen képtelen arra, hogy szembesülve a reálgazdaság folyamataival, orientációt megalapozó elhatározásokra juttasson képviselőket, amikor a következő év költségvetését tárgyaljuk, és az agrárcélkitűzéseket megalapozó költségvetési számokat vitatjuk.
Szentül meg vagyok róla győződve, hogy ez a vita, amelyet ma folytattunk, illetve amelyet az előző bizottsági szakaszban parlamenti képviselőtársaim tucatjai folytattak e jelentésről, csak akkor értelmes, ha ennek eredményeként akár most, e költségvetési vitaszakaszban is rá tudjuk bírni a döntéshozó helyzetben lévő kormánypárti képviselőtársaimat és magát a kormányt arra, hogy a vita tapasztalatai alapján, áttekintve a most kialakult helyzetet, és élve azzal a lehetőséggel, amely most már egyetlen lehetőség, hogy a jelenlegi költségvetéshez benyújtott módosító javaslatok vannak a Ház asztalán, fontolja meg és támogassa azokat a módosító javaslatokat, amelyek a saját értékrendjük alapján is olyan célokat szolgálnak, amelyek szolgálata a kialakult helyzetben kötelező.
Ennek a lehetőségnek az elutasítása, és annak az erőltetése, hogy a költségvetésben ma szereplő számok legyenek a véglegesek, az Agrárgazdasági Tanács jelentése alapján is erősen vitatható következménnyel járhat. Talán nem árt képviselőtársaim figyelmébe idézni, hogy két változat szerepel mint kimeneteli lehetőség az Agrárgazdasági Tanács véleményében. Az egyik változat azt ajánlja, azt mutatja, hogy ha az 1997-es törvény akár már a 2000-es költségvetésben is betartásra kerül, és az agrárolló 5-8 százalékos mérséklését a záródás irányába történt lépések megtételével a kormány elősegíti azon az úton-módon, hogy az agrármegállapodásban szereplő reorganizációs programok, amelyek feltételeit az FVM-ben tudomásom szerint már kidolgozták, megkapják a megfelelő költségvetési megalapozottságot is, abban az esetben az agrárgazdaságunknak már a jövő évben esélye van a felfelé araszolás megkezdésére.
De van egy B-változat is, amelyet az Agrárgazdasági Tanács az asztalunkra tett. Ennek röviden az a lényege, hogy ha a mai, jelenlegi költségvetési kormányzati szándékok érvényesülnek, a piac az élelmiszerárakon keresztül fogja kompenzálni azt a 350 milliárdos hiányt, amelyet én magam egy kicsit magasabbra becsülök; tekintettel arra, hogy a múlt évben csak az agrárolló nyílása 70 milliárdot vett ki az agrár gazdálkodók zsebéből, az idén az első félév tendenciái alapján ez már 100 milliárdra valószínűsíthető. Tehát ha a piacnak kell rendet vágni a normális agrárjövedelmek és a jövedelmezőség helyreállításának irányában, az súlyos társadalmi konfliktusokkal jár, és bizony előrevetíti az infláció újbóli megszaladásának lehetőségét, amelyről úgy gondolkodom, hogy a nemzetgazdaság egészében nagyobb károkat okoz, mint amennyibe kerülne a kormánynak e problémák költségvetési támogatással való megelőzése.
Úgy ítélem meg, hogy ma még van választási lehetőségünk. Tisztelettel, higgadt megfontolások után azt javaslom, hogy a kormányzati többség éljen azzal a lehetőséggel, amely ma még a kezében van. Arra szeretném a tisztelt Ház és a képviselőtársaim figyelmét ráirányítani, hogy az Európai Unió a Vidéki Térségek Európai Chartájának az elfogadásával egy nagyon határozott és az amerikai agrárúttól jelentősen eltérő utat választott. Az amerikai agrárutat azért hangsúlyozom, mert ott a piaci folyamatoknak formálisan nagyobb szerepe van, mint az Európai Unió agrárgazdaságában.
Az Unió a multifunkcionális mezőgazdaság igényével lépett fel. Ez azt jelenti, hogy az élelmiszer-termelés mellett az ökológiai egyensúlyra, a fenntartható agrártevékenységekre, a környezet- és tájfenntartásra, a vidéki életforma és kultúra megőrzésére alkalmas, és erre is szervezett mezőgazdaságot képzel el európai mezőgazdaságként. Ez határozza meg az agrárpolitikai ambícióit is, és mi ehhez az Európai Unióhoz készülünk csatlakozni. Azt gondolom, hogy ez kötelezettségeket ró a kormányra és a magyar parlamentre is.
Remélem, hogy a magyar kormány nem kívánja elvéteni ezt az utat, és még idejekorán meghozza az elvi célkitűzéseit egyébként segítő költségvetési döntéseket is.
(22.00)
A biztonság kedvéért - szokatlan még ez a tárgyalási rend, ahogy ma a jelentést és a mezőgazdasági bizottság jelentéshez kapcsolt határozati javaslatát is tárgyaljuk - ehhez beadtam egy módosító indítványt. Ez a módosító indítvány szó szerint fogalmazza meg azt az óhajt, hogy ebbe fogalmazzuk bele azt is, az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy már a 2000. évi költségvetés vitája során vegye figyelembe azokat a módosító javaslatokat, s támogassa azokat, amelyek egyébként a kormány célkitűzéseit is az agrárügyekben támogatják.
Végül, hogy ne kisgazdaköszöntéssel fejezzem be a beszédemet, a "Bort, búzát, békességet"-ből most a békességre szólítok, de hogy b-betűs legyen a folytatása is, a békességhez egy kis bölcsességet és egy kis bizakodást is szeretnék ajánlani mindannyiunknak, és talán ez a megközelítés kimozdítja a holtpontról ezt a mai, szerencsétlen agrárhelyzetet.
Tisztelettel köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
