FRITZ PÉTER
FRITZ PÉTER
FRITZ PÉTER (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ismét különleges helyzet állt elő, mert az elhangzott vélemények többségével egyet kell érteni. Azt kell mondjam, hogy a maga nemében szakmai élvezet volt hallgatni ezt a vitát, remélem, hogy ebből a törvény rendesen tud profitálni, és egy igazán elfogadható formában fogjuk elfogadni.
Hat ponton szeretnék megjegyzést fűzni hozzá:
1. A műszaki ellenőrökkel kapcsolatosan: a 15 500 taggal rendelkező Magyar Mérnöki Kamara köztestület önkormányzati jogköreinél fogva közmegelégedésre vezette 4600 műszaki ellenőr névjegyzékét is az elmúlt három esztendőben. Ebből a 4600 műszaki ellenőrből 3400-an mérnökök, 1200-an technikusok. Most a törvény szerint ők átkerülnek az építésfelügyelethez. Azt kérdezem, miért csonkítjuk tovább ezt a hányatott sorsú szakmát, ezt a műszaki értelmiségi csapatot.
Az építésügy elmúlt 15 éves története kriminek nevezhető, megoldatlan az építésügy minisztériumi képviselete, megoldatlan egy egységes építési eljárás, és most a szakmai érdekvédelmi együvé tartozás is sérelmet fog szenvedni. Azt kérem, ne tegyük ezt. Erre természetesen beadok módosító indítványt.
Mellékmegjegyzésként szeretném elmondani, amiben természetesen nincs jogosítványom, hogy körülbelül elérkezett az ideje annak, hogy meg kellene vizsgálni, hogy ennek a szakmának egy igazi, minisztériumi szintű képviseletét hogyan lehetne megvalósítani, mert jelenleg ez a szétszórtsága, tagoltsága elfogadhatatlan, így ez a szakma nem tud működni.
2. A főmérnöki hálózattal kapcsolatos megjegyzésem: erre is beadok módosító indítványt, mert teljes egészében egyetértek azzal, hogy az intézmény lehetőségét létre kell hozni. Ez önmagában nem jelenti azt, hogy mindenhol kötelezően azonnal be kell vezetni. Itt kell megoldanunk, ugyanis nincs olyan törvény, ahol ezt az intézményt szabályozni lehetne, ebből adódóan kizárásos alapon csak itt lehet megoldani.
(15.30)
3. A szakirányú főiskolai építészmérnök is kapjon - mint az előző hozzászólásomban is jeleztem -, ha korlátozott mértékben is, magasépítési tervezési jogosultságot, és legyen az építési kamara tagja - még akkor is, ha az építési kamarában ennek sokan nem örülnek -, mert ez így konzisztens.
4. Az építési engedélyezési eljárás határidejével és a rendezési tervek véleményezésének határidejével kapcsolatban jegyzem meg, hogy végtelenül hosszúak ezek a határidők. Hosszúnak tartom a 60 napot az engedélyezési eljárásra, és hosszúnak tartom a rendezési tervek véleményezésére is például a minisztériumnál a 120 napot.
Itt jegyzem meg, hogy például az éppen ma átadandó Westend City Center engedélyezési eljárása két és fél évig tartott, a teljes kivitelezése pedig - ez egy hallatlanul bonyolult, összetett beruházási feladat volt - 14 hónapig, tehát kevesebb, mint fele annyi ideig tartott a kivitelezése egy ilyen hihetetlenül bonyolult feladatnak, mint az engedélyezése. A kivitelezés 420 nap volt; ezek után úgy hiszem, a 120 nap a minisztériumi véleményezési határidőre mindenképpen sok.
Különösen azért jegyzem ezt meg, mert Magyarországon egészen újfajta építkezés kezd divatba jönni, olyan beruházók jelennek meg, akik olyan szintű, olyan volumenű építkezésekbe vágnak bele, amelyek eleve rendezésiterv-módosítást is igényelnek. Ha ezek együttes módosítására mi két és fél évet szánunk a beruházók részére, akkor ezek többsége el fog menni az országból, a magyar beruházók is el fognak menni, nem fogják megvalósítani a beruházásokat.
5. A szaktervezésekkel kapcsolatosan ez a törvénytervezet sem oldja meg a szaktervezések seregének a dolgát. Például kiemelem közülük a fűtéstervezést. A teljes energiamérleg 25 százaléka a lakóházak fűtésére megy el; ha ennek a fele családi ház, akkor ez azt jelenti, hogy a teljes energia 12,5 százaléka családi házak fűtésére megy el. Ma Magyarországon családi házak fűtését az végzi, aki akarja, tervek nélkül, ebből következően meggyőződésem, hogy 10-20 százalékos energiamegtakarítást simán el lehetne érni a családi házak fűtésénél, ha azt nem a lakatosok meg mindenféle "hozzáértő", barkácsoló ember végezné. Tehát ez az összmagyar energiamérlegben több mint 1 százalékos megtakarítást eredményezne, és ennek megfelelően a szén-dioxid-kibocsátást is csökkentené. Én erre nem tudok beadni módosító indítványt, mert nincs ennek a törvénytervezetnek olyan pontja, amelyhez be tudnám adni; megkérem az előterjesztőt, gondoljon erre is, mert egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ha itt nem oldjuk meg, akkor hol lehet megoldani ezt a kérdést.
6. A következő felvetésem szintén ehhez hasonló. Nap mint nap olvasható az újságokban, hogyan készül, alakul és változik a lakásépítési és lakástámogatási koncepció. Ennek az egésznek a nyomát nem lehet látni ebben a mostani törvényben! Márpedig ha a jelenlegi évi 20 ezerről 40 ezerre föl szeretnénk emelni az évenként megteremtendő otthonok számát, akkor nyilvánvaló, hogy ez az építésszabályozásban és az egész építéseljárási rendszerben egy újfajta szemléletet követelne és igényelne. Erre megint csak nem tudok javaslatot adni, javasolom az előterjesztőnek, hogy gondoljon erre és egyeztessen; vagy pedig Rigler képviselőtársam gondolatához kell visszatérni, hogy a vágyakat és a realitásokat szét kell választani. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
