KISS ANDOR
KISS ANDOR
KISS ANDOR (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot kaptuk kezünkbe nem túl régen. Jómagam is áttanulmányoztam. Nem vettem részt a gazdasági bizottság munkájában - más bizottságnak vagyok a tagja -, de örömmel jelenthetem, hogy a kisebbségi véleménnyel teljes mértékben egyet kell értenem.
(14.50)
Jómagam is ugyanezen kifogásokat fogalmaztam meg a törvénymódosítással kapcsolatban. E törvénymódosításnak vannak valóban pozitív részei, amelyek mindenképpen támogatandók, de sajnos nagy számban vannak olyanok is, amelyek bennem súlyos kételyeket ébresztettek.
A törvénymódosítás fogalommeghatározással kezdődik. Teljes mértékben egyetértek az épület, a műtárgy, a sajátos építményfajták, a közhasznú építmény fogalmának a módosításával. Őszintén szólva az előttem szóló Szentgyörgyvölgyi Péter aggályát azzal a bizonyos lábon álló építménnyel kapcsolatban nem tudom osztani. Az építmény definicíója is, és a műtárgy definíciója is tökéletesen lefedi e kategóriát. Ezen nyilván majd kétpercesekben vitatkozhatunk. Az előző törvényhez képest ezek a meghatározások, illetve pontosítások mindenképpen határozott előrelépést mutatnak.
A következő fejezetében a különböző szintű hivatalok építésügyi feladatait részletezi a törvény, és ide kapcsolódik a törvénymódosítás egy pontja is. Pontosítja a településrendezési tervek elkészítésének, engedélyezésének a módját. Ez mindenképpen pozitívum, nyilván az elmúlt évek tapasztalatai alapján született meg. Egy rövidke kis kiegészítés foglalkozik a főépítész feladataival. Itt kell megemlítenem a minden előttem szóló képviselő által megemlített főmérnök feladatkörét. Valóban én is így látom helyesnek, egy főépítész mellé mindenképpen szükség van egy főmérnökre. Miért?
Aki az építőiparban nőtt fel, dolgozott, tanult a műszaki egyetemen, az első pillanattól tudja, hogy az építész és a mérnök két különböző kategória. A műegyetemen beléjük nevelik, hogy egy életre esküdt ellenségei legyenek egymásnak. Lehet, hogy ez nincs rendjén, de aki kikerül a mérnökképzés bármelyik szintjéből, egészen biztos, egész életére fogja viselni ezt a bélyeget. Sajnos, ez rányomja a bélyegét az egész szakmára is. Tehát ilyen szempontból is mindenképpen indokoltnak tartom egy főépítész és egy főmérnök funkciójában való kettéválasztását.
A következőkben tárgyalandó kamarai törvény hajszálpontosan meghatározza, hogy mi a mérnök és mi az építész feladata. Még külön kamarát is létrehoztak azért, hogy e területen ez a két terület tökéletesen elkülönüljön. Sajnos, a jelenlegi szabályozás most csak az építészi feladatokat preferálja, illetve az építészi feladatok köré sorolja a hagyományosan, évezredek óta végzett mérnöki feladatokat. Ezért mindenképpen támogatandónak tartom a kamara által is felvetett módosítást, miszerint egy külön kategóriaként a főépítész mellé egy főmérnököt is meg kellene határozni. A feladatkörét kétféleképpen javaslom meghatározni: vagy egyszerűen ki kell nézni a kamarai törvényből, hogy mi a mérnöki kamara és mi az építészkamara feladata, vagy van egy egyszerűbb csoportosítás: a főépítész az épület- és a településrendezéssel foglalkozzon, a főmérnök a műtárgyak és a sajátos építményfajták témakörével.
A törvénymódosítás következő fejezete a településrendezési tervekkel foglalkozik. Ahogy az előbb is említettem, a módosítások nyilván az eltelt idő tapasztalatai alapján születtek. A magam részéről teljesen helyes és méltányolandó elvnek tartom, hogy a természeti értékek megóvása ezen településrendezési tervekben sokkal nagyobb hangsúlyt kap, mint az eredeti törvényben.
Új elemként fogalmazza meg a törvénymódosítás a kiszolgáló- és lakóút céljaira történő lejegyzés kategóriáját. Ez az eljárásmód a kisajátításhoz képest nyilván egyszerűsíti ezt az eljárást. Abból a feltevésből indul ki, hogy ha valakinek a telek egy részét kiszolgáló- vagy lakóút részére elveszik, az ő ingatlana értéke megnövekszik. Lehet, hogy ezt az elvet bizonyos esetekben méltányolandónak tartom, de a magam részéről, ha a telkem elejéből két métert ilyen célra elvennének, egészen biztos nem úgy értékelném, hogy ezzel a telkem értéke megnövekszik; a szabályozás ilyen egyszerűsítését azonban mindenképpen fontosnak tartom.
A törvénymódosítás 17. §-a így fogalmaz: "A helyi építési szabályzatban, illetőleg a szabályozási tervben a területre előírt utakat és a közműveket az újonnan beépítésre szánt, illetve a rehabilitációra kijelölt területeken legkésőbb az általuk kiszolgált építmények használatbavételéig meg kell valósítani." Ez az elv nagyon helyes, különösen beleértve azt, hogy a közműveket is el kell készíteni addig, amíg az itt lévő építmények elkészülnek. De a törvényjavaslat nem határozza meg, hogy mely közműveket. Közművet rengeteget ismerünk, és egyre több fajtát sorolnak a közművek közé. A hagyományos közművek: a víz, a csatorna, a gáz, és most már a távközlési hálózatokat is gyakran a közművek közé sorolják. Azt hiszem, pontosítani kellene e törvényjavaslatban, hogy ez mely közművekre igaz, mert nem hiszem, hogy egy építmény esetleges átadásának, vagy egy lakóterületté nyilvánításának alapvető feltétele az, hogy valamilyen adatátviteli hálózat is elkészüljön ezen a bizonyos területen.
A törvénymódosítás következő része a tervezési jogosultságokkal, a felelős műszaki vezetővel, a műszaki ellenőrrel, a beépítésre kerülő anyagokkal, az építési naplóval foglalkozik. Itt van az a pont, ahol számomra megint aggályos ez a törvénymódosítás. Teljesen érthetetlen számomra, hogy a tervezői jogosultságoknak egy kiemelt kategóriáját, az építészeti műszaki tervezést miért törvényi szinten szabályozza a törvény, és miért nem szabályozza törvényi szinten a kivitelezői jogosultságokat, a műszaki ellenőrzési jogosultságokat, vagy a nem építészeti tervezési jogosultságokat. Vagy mindent miniszteri, vagy kormányszinten kell rendezni, vagy mindent törvényszinten. Azt hiszem, hogy teljesen felesleges az a kivételezés az építészekkel, hogy a tervezési jogosultságukat törvényi szinten szabályozzák, vagy a kormány legyen szíves és terjesszen egy teljesen átfogó szabályozási törvényjavaslatot a parlament elé.
Szintén aggályosnak tartom - és itt a következő napirendre utalok -, hogy a műszaki ellenőrök jogosultságát elveszik a kamarától, és építési hatósági jogkörbe utalják. Ez a hármas kör, tehát a tervezés, a kivitelezés és a műszaki ellenőrzés egy kategóriába tartozik, tehát vagy mind a három hatósági szabályozás legyen, vagy mind a három kamarai szabályozás legyen. Mivel ezek zöme jelen pillanatban a kamarához tartozik, így természetesnek tartom, hogy a műszaki ellenőrök nyilvántartása, illetve minősítésük is a mérnöki kamarákhoz tartozzon.
A beépítésre kerülő anyagokkal kapcsolatban képviselőtársaim mondták, hogy ez a törvényjavaslat szigorításokat tartalmaz. Szerintem nem tartalmaz semmilyen szigorítást. Végre megmondja azt, hogy milyen engedélyekkel lehet beépíteni különböző anyagokat különböző létesítményekbe. Természetesen ilyen a mai nap is működik. Összevissza mindenféle engedély, minősítés nélküli anyagokat ma sem lehetne létesítményekbe beépíteni. Ha ilyen megtörténik - és nagyon sokszor megtörténik -, az természetesen az építési hatóságok gyenge munkájára utal.
Szintén előírás például az, hogy bizonyos engedélyezett tervek nélkül sem lehet építkezést elkezdeni. Az építési hatóságok valóban nagyon sokszor bizonyos tervek meglétét sem ellenőrzik ahhoz, hogy bizonyos építési engedélyeket kiadjanak. Az építési napló kérdése - teljesen egyetértek T. Asztalos Ildikóval - mindig is így működött, ahogy a törvényjavaslat a jelen pillanatban megfogalmazza. A nyolcvanas években is - amikor kezdő mérnök voltam - kellett az alvállalkozóknak építési naplót vezetniük, és akkor is bele kellett írni a felelős műszaki vezető, építésvezető nevét, a műszaki ellenőr nevét, aki akkor nyilván a fővállalkozó építésvezetője volt. Ez gyakorlatilag mindig is szabályozott kérdés volt, tehát e területen semmi újat nem tartalmaz a törvénymódosítás, azt az egyetlen mondatot esetleg, hogy a felelős műszaki vezetőnek nyilatkozatot kell tenni az építési naplóban. Ez is teljesen természetes, soha nem lehetett - elméletileg - építményt kivitelezői nyilatkozat nélkül eddig sem átadni.
(15.00)
Összefoglalva: a törvényjavaslat bizonyos részeit elfogadhatónak tartom és mindenképpen indokoltnak; bizonyos javaslatait további átgondolásra és megfontolásra javaslom a kormánynak. A saját és a pártom véleménye szerint a főmérnök státusának rendezése nélkül, a tervezői jogosultságok, ilyen jellegű tervezői, kivitelezői és műszaki ellenőrzési jogosultságok rendezése nélkül ezt a törvényjavaslatot, módosítást, mi elfogadásra nem javasoljuk.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps a MIÉP padsorokban.)
